Tűzcsíz
| Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
A tűzcsíz, kapucinus csíz vagy tűzpinty (Carduelis cucullata) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a valódi pintyfélék (Fringillidae) családjába és a Carduelis nemzetségbe tartozó madárfaj.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Kolumbiai példány
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Carduelis cucullata Swainson, 1820 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tűzcsíz témájú médiaállományokat és Tűzcsíz témájú kategóriát. |
RendszertanSzerkesztés
A tűzcsíz a valódi pintyfélék (Fringillidae) családon belül a kúpcsőrűek (Carduelinae) népes alcsaládjába tartozó faj. A jelenleg elfogadott taxonómia szerint a Carduelis nemzetség tagja, azonban sokak szerint az egymással sok közös, a többi fajtól különböző vonásokat mutató csízek külön nemzetséget, a Spinust alkotják. Emiatt Spinus cucullatus néven is ismert a faj. Eredeti élőhelyei a 100–1500 m között fekvő nedves örökzöld és száraz lombhullató erdők, cserjével tarkított magas füvű gyepek és legelők. Ezen élőhelyek és magasságok között szezonálisan és napi szinten vándorolnak a madarak, emiatt az eredetileg nagy elterjedési terület ellenére sem alakultak ki alfajai.[1]
Elterjedés és természetvédelemSzerkesztés
A tűzcsíz eredeti elterjedési területe Kolumbia, Guyana, Venezuela, Bolívia, valamint Trinidad és Tobago (ez utóbbi államból kipusztult). Csinos külseje és szép éneke miatt régóta kedvelt kalitkamadár, azonban a közkeletű felfogás szerint igazán nagy érdeklődés akkor éledt iránta, amikor kiderült, hogy a kanárival alkotott hibridjei között akadnak termékenyek és felcsillant a remény, hogy a vörös színt rögzíteni tudják a kanári tollazatában is. Ezt az elméletet többen több okból vitatják, azonban tény, hogy a vad állomány a tömeges méretű befogások miatt drámaian megcsappant. Az 1940-es évek óta Venezuelában illegális a tűzcsízek befogása és a velük való kereskedelem, de a XX. század elején még gyakori faj létszáma drámaian lecsökkent, mára a vadon élő állományt 1500-7000 példány körül becsülik. Ebben az aggasztóan alacsony számban (a hobbiállatként tartott egyedek száma ennek legalább tízszerese) benne foglaltatik az a populáció is, amelyet 2000-ben Mark Robbins és csapata fedezett fel Guyanában, illetve a Puerto Rico-ban fogságból szökött madarakból kialakult (ám azóta csaknem eltűnt) állomány is. A vadon élő tűzcsízek száma tovább csökken, immár nemcsak a befogásnak, hanem az élőhelyek megszűnésének is "köszönhetően". Szerencsére a legnagyobb egyedszámmal rendelkező Venezuela és Guyana egyaránt tesz erőfeszítéseket a faj megmentésére és a kereskedelemmel veszélyeztetett fajokat védő nemzetközi egyezmény, a CITES is az I. függeléken szerepelteti. Az európai, fogságban élő tűzcsízek száma stabil, a faj jól költ a tenyésztőknél, így a vadbefogás teljes mértékben szükségtelen.[1]
MegjelenésSzerkesztés
A tűzcsíz rendkívül dekoratív madárfaj. Testhossza nagyjából 10 cm, valamivel kisebb, mint egy zebrapinty. A hím tollazatának alapszíne vörös, feje, evezőtollai és farka fekete. Szárnyán a kúpcsőrűek alcsaládjára jellemző szárnycsík található. A tojó tollazata ennél szerényebb, alapszíne szürke, evezőtollai és farka fekete. A hímnél említett szárnycsík a tojónál is jelen van. Vörös színezet a tojónál a szárnyon kívül csak a mellen és a farktőn figyelhető meg. Egyes tojók fejtetőjén gyengébb-erősebb fekete színezet is megfigyelhető. A fiatal madarak vörösesbarnák, a szárnyon és a farkon megfigyelhető sötétebb mintával.
Tartás, tenyésztésSzerkesztés
A tűzcsíz nagy számban tartott díszmadár, tartási és tenyésztési feltételei azonban a kezdőknek nem mindig betarthatóak. Mivel a vadon élő tűzcsízek viselkedéséről, szokásairól viszonylag keveset tudunk, így az Európában régóta jelen lévő tenyésztett állományból merített tapasztalatokat vehetjük alapul. Mark Robbins kutató vadonban szerzett tapasztalatai alapján a tűzcsízek fő költési időszaka április és június között van, amit egy másodlagos szezon is követhet november-december hónapokban. Ennek ellenére az európai tenyésztett állomány egy jelentős részét ebben az eredetileg másodlagos, téli időszakban költetik. Ennek az oka nem ismert, de ezáltal a fogságban élő állománynál is két szezon alakult ki.[1]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b c Archivált másolat. [2014. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 29.)
