Takács István (politikus)

(1930-2004) politikus

Takács István (Sárisáp, 1930. október 10.Kazincbarcika, 2004. január 27.) Kazincbarcika tanácselnöke volt 1968 és 1989 között.

Takács István
Kazincbarcika tanácselnöke
Hivatali idő
1968. szeptember 1. – 1989. április 1.
Előddr. Csikós Istvánné
UtódRádóné Gyárfás Ildikó

Született1930. október 10.
magyar 1919-1946 Sárisáp ma: Annavölgy
Elhunyt2004. január 27. (73 évesen)
magyar Kazincbarcika
PártMSZMP

Élete szerkesztés

A gyermek- és ifjúkor szerkesztés

1943 őszén egy országos tehetségmentő akció révén Komáromba került egyházi iskolába.

A 2. világháború miatt később magántanuló.

1945-ben tagja lett a MADISZ-nak, majd a Magyar Kommunista Pártnak.

18 évesen a Pártmunkás szerkesztőségében dolgozott, mint segédszerkesztő.

Pályakezdése szerkesztés

Az 50-es években egyetemi hallgató volt a Szovjetunióban, ahol mérnöki diplomát szerzett, 1956-ban tért haza Magyarországra.

Először az Észak-Magyarországi Vegyiműveknél helyezkedett el Sajóbábonyban.

1962-ben a Berentei Vegyi Művekhez került, később a Borsodi Vegyi Kombinát (Kazincbarcika) pártbizottságának elnökévé választották.

A család szerkesztés

1955-ben nősült meg, de első felesége 3 év múlva meghalt.

Későbbi házasságából két fiúgyermeke született (István és Zsolt).

Munkássága szerkesztés

A tanácselnök szerkesztés

 
Kazincbarcika rendszerváltás előtti címere

Több mint húsz esztendőn keresztül vezette Kazincbarcikát, 1968. szeptember 1. és 1989. április 1. között töltötte be a tanácselnöki tisztséget.

A fejlesztő szerkesztés

Tanácselnöki tevékenysége alatt folytatódott Kazincbarcika mennyiségi és minőségi fejlődése, új minőségi jegyekkel gazdagítva a várost. A mennyiségi fejlődést mintegy 6000 új lakás, hat általános és két középiskola (Egészségügyi és Óvónőképző Szakközépiskola, a 112. Számú Szakmunkásképző és Szakközépiskola), hat óvoda, két 120 fős bölcsőde, számtalan bolt, köztük méreteiben is olyan jelentősek, mint a Márka, a Tardona, a Sajó, az autóbusz-végállomásnál lévő ÁFÉSZ, a városi sportpálya melletti ABC-bolt, a Fő téri Domus áruház, műszaki bolt, gyógyszertár, orvosi rendelő, két postahivatal és a Fő téri „nagy” posta jelentette.

A lakóterületi parkokon és játszótereken kívül ekkor létesült a Jubileumi, a Fő téri, a Dimitrovgrád-, a Penyo Penyev-park (ma Kőrösi Csoma Sándor, illetve Déryné-park). A város természeti, környezeti adottságaira építve elkészült a Csónakázó-tó, szintén nagy parkterülettel a környezetében; és jelentősen előrehaladt Herbolyán a bányatavak mellett a Minivadon építése. Folytatódott a lakóépületek felújítása és korszerűsítése a Lenin (Egressy Béni) úton, a vezetékes gázellátás megvalósítása a Szabó Ervin úti lakásoknál megkezdve, majd a Május 1. úton és az Építők útján továbbhaladva.

Ebben az időszakban bontakozott ki és vált általánossá Kazincbarcikán a városszépítés, amely sokféle formában és akció keretében folyt, s amely nemcsak parképítésben és védelemben fejeződött ki, hanem az emberek természettel való kapcsolatának alakításában is. Szintén ekkor alakult ki és honosodott meg néhány szokás és rendezvény, mint például az, hogy a városi párt-, tanácsi és társadalmi szervek vezetőtestületének tagjai kezdték el minden év tavaszán a városszépítési munkát, az óvodák, iskolák között évente megrendezett városszépítési és környezetvédelmi verseny, a pedagógusok 3 évenkénti országos tanácskozása, a kétévenként megtartott amatőr színjátszó fesztivál.

Mindezek révén Kazincbarcika országosan is ismertebbé és elismertté vált, aminek egyebek között a többször megszerzett Tiszta, virágos város cím és 1982-ben a Hild-János-emlékérem a bizonyítéka. Közigazgatási szerepkörét tekintve változott a város státusa is. Kialakult a városkörnyéki igazgatási rendszer.

Tevékenységét 1984-ben Pro Natura Emlékéremmel jutalmazták.

A Barcikai Históriás szerkesztés

Takács István nyugdíjba vonulása után sem lett hűtlen a városához. A Kazincbarcikáért való tenni akarás jegyében hívta életre 1989-ben a Barcikai Históriást. Így alakult ki egy érdekes, jól megírt folyóirat, amelynek célja Kazincbarcika városának és környékének sokoldalú, tudományos igényű ismertetése lett. A 2000-ig, tíz éven át megjelenő kiadvány hasznos útikalauza volt a város története, történelme iránt érdeklődőknek, amely nagy szolgálatot tett Kazincbarcika, a táj, a szülőföld megismerésében, megszerettetésében, és az érte való szolgálatban is.

Kitüntetései szerkesztés

 
Takács István síremléke a kazincbarcikai temetőben

Források szerkesztés

További információk szerkesztés