Wikipédia

Tardos Tibor (író)

(1918–2004) magyar író, újságíró, műfordító
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 8.
Nem tévesztendő össze a következővel: Tardos Tibor (belsőépítész) (1957–2014).

Tardos Tibor (Berettyóújfalu, 1918. január 20.[4] – Párizs, 2004. január 7.) József Attila-díjas magyar író, műfordító, forgatókönyvíró, újságíró.

Tardos Tibor
Született1918. január 20.[1][2]
Berettyóújfalu
Elhunyt2004. január 7. (85 évesen)[1][2]
Párizs
Állampolgársága
Foglalkozása
Kitüntetései
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

szerkesztés

Tardos Henrik (1889–1954)[5] köz-és váltóügyvéd és Katz Róza (1890–1944) fia. Középiskolai tanulmányait a debreceni Zsidó Reálgimnáziumban végezte,[6] majd gyógyszerészeti tanulmányokat folytatott Budapesten, de származása miatt eltávolították az egyetemről. Apja közbenjárására mentesült a katonai szolgálat alól és 1938-ban Párizsba ment, ahol két évig a Sorbonne-on térképészetet tanult. A második világháború kitörését követően bekapcsolódott a francia ellenállási mozgalomba. 1942-ben a kommunista párt tagja lett. A következő évtől kezdett komolyabban irodalommal foglalkozni, majd Franciaország felszabadulását követően baloldali lapok – La Presse, a Nouvelle és a Fraternité – munkatársaként dolgozott. A szüleit távollétében deportálták, s míg édesapja Ausztriából vissza tudott térni, addig édesanyja Auschwitzban életét vesztette.[7] 1947-ben elfogadta Horváth Márton felkérését és hazatért Magyarországra, a Szabad Nép és a Szabad Ifjúság munkatársa lett. Ekkoriban jelentek meg terjedelmesebb magyar nyelvű prózái a Magyarok, az Újhold, a Csillag és más folyóiratok hasábjain. Írásai közismertek lettek és a hazai szocialista realista irodalom jegyzett szerzőjévé vált. 1956-ban részt vett a Petőfi Kör munkájában, ezért 1957-ben másfél évre börtönbe zárták. 1963-ban visszatért Franciaországba, és Párizsban telepedett le. 1965 szeptemberében menedékjogot kért a francia kormánytól, és 1989-ig csak francia nyelven publikálta írásait.

Két feleségétől három gyermeke született:

  • Anne Tardos (1943–) költő, képzőművész
  • Tardos János újságíró
  • Tardos Tibor (1957–2014) belsőépítész

Költészete

szerkesztés

Nevéhez fűződnek Lengyel József, Örkény István, Szabó Magda, Ladik Katalin műveinek fordítása franciára, valamint Jean Cocteau, Montesquieu műveinek magyarra fordítása. Ironikus írásokkal kezdte pályáját, és ehhez a hanghoz tért vissza szabadulása után. A politikában szerzett tapasztalatait groteszk képekben idézte fel. A rendszerváltás óta Magyarországon is jelentek meg könyvei.

Művei

szerkesztés
  • Jogászfalva (szatirikus napló, 1938)
  • Nourri, blanchi (versek, Jacques Koberrel, 1948)
  • An US writling boy - Chronicle of America sop (1949)
  • Gyári belépő (riportok, 1950)
  • Elmondta Huda Mihály… (Egy téglagyári munkás élettörténete) (regény, 1951)
  • Igaz történetek nagy építkezésekről (riportok, 1952)
  • Ruffy Péter riporteri munkájáról (1954)
  • Izgalmas órák (filmregény, 1954)
  • Tücsök (riportok, elbeszélések, 1963)
  • Reise im Regenbogen (próza, 1965)
  • L'intérieur du spectre (regény, 1965)
  • Sidney (színdarab, 1966)
  • Les oranges (színdarab, 1976)
  • Minipasseport (regény, 1978)
  • Au nom de la classe ouvriere (Kopácsi Sándorral, emlékezés, 1979)
  • Transitville. Etranges émigrants de l'Est (1982)
  • Lévrier afghan (regény, 1982)
  • A tengervíz sós: emlékezés az íróperre (1987, 1994)
  • Életfogytiglan (Kopácsi Sándor visszaemlékezése, közreműködő, 1989)
  • Kacagj a vaskerék alatt! (novellák, 1990)
  • Igor hazatér (regény, 1990)
  • A lány az Eiffel-torony fölött (regény, 1992)
  • Le TELEGRAMME ANDALOU (1994)
  • FILLE AU-DESSUS DE LA TOUR EIFFEL (1994)
  • Örkény István–Tibor Tardos: Minimítoszok. Válogatott egypercesek (bizalmas levelezéssel), bevezető és utószó: Tardos Tibor, szerkesztő: Szabó B. István, Palatinus, Budapest, 1997
  • Röviden (2002)

Forgatókönyvei

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
  3. ↑ http://mek.oszk.hu/00000/00019/html/t/i013254.htm
  4. ↑ Születési bejegyzése a berettyóújfalui polgári születési akv. 8/1918. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 25.)
  5. ↑ Tardos Henrik halotti bejegyzése a berettyóújfalui állami halotti akv. 215/1954. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 25.)
  6. ↑ Iskolai értesítők, Debrecen - Zsidó reálgimnázium (1933)
  7. ↑ Konrád György. „Tardos Tibor halálára”, Magyar Hírlap, 2004. január 9., 14. oldal (Hozzáférés: 2021. február 25.) 

Források

szerkesztés
  • Balázs Imre József: Tardos Tibor és a forradalmi szürrealisták hálózatai. In: Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások 2., Partium Kiadó – reciti, Nagyvárad–Budapest, 2016, 283–296. o.
  • Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • Tardos János: Tibi a vérzivatarban (2018. február 14.) Szombat

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tardos_Tibor_(író)&oldid=26676320”