Tauber Zoltán

Asztalitenisz játékos
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 6.

Tauber Zoltán (Felsősegesd,[2] 1934. július 20.2020. október 1. vagy előtte) Magyarország első paralimpiai bajnoka, világbajnok, kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmes, sokszoros magyar bajnok asztaliteniszező.

Tauber Zoltán
Született1934. július 20.
Felsősegesd
Elhunyt
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaasztaliteniszező
SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
Asztalitenisz
1976. évi nyári paralimpiai játékok
arany
1976, Toronto
egyéni
Para Asztalitenisz Világbajnokság
arany
1975, Saint-Etienne
egyéni
Para Asztalitenisz Európa-bajnokság
ezüst
1989, Bécs
egyéni
ezüst
1989, Bécs
páros

Életpályája

szerkesztés

Édesanyja cseléd volt Somogyban, édesapját nem ismerte. Kópházán a nagyszüleinél nevelkedett 11 éves koráig. 1945-ben, 11 évesen háborús lövedékeket szedett szét; az egyik szétrobbant a kezében. A soproni katonai kórházban mindkét kézfejét amputálták. Ezután megtanult biciklizni, úszni is. Balesete után Budapesten, a Mexikói úton lévő Nyomorék Gyermekek Országos Otthonába (a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon jogelődje) került, ahol a Nyomorékok Sport Egyesülete (NYSE) is működött. Később az intézményhez tartozó állami kórház lett 41 éven keresztül a munkahelye.

A Nyomorék Gyermekek Országos Otthonában tanult meg asztaliteniszezni, egy évvel később már az egészségesekkel edzett. 16 évesen úttörőbajnokságot nyert, majd kerületi és országos versenyek győztese lett. Klampár Tibort, a később többszörös világbajnok, olimpiai negyedik helyezett asztaliteniszezőt ifjúsági korában legyőzte. Példaképe: Puskás Ferenc; hozzá hasonlóan szeretne dicsőséget szerezni a hazájának. Részese volt az 1956-os forradalomnak, a Kossuth téri vérengzést személyesen átélte. A forradalom alatt kézikocsival vitte a kenyeret a kenyérgyárból a munkahelyén ápolt betegeknek. Helytállásáért a forradalom után lakást kapott a kórház épületében.

1966-ban megtudta, hogy Svédországban mennyire fejlett a mozgáskorlátozottak sportja. Ekkor több országgal felvette a kapcsolatot, 1966-1970 között önköltségen utazott a magyar csapat tagjaként külföldi versenyekre. 1966-1967-ben fontos szerepet játszott a mozgássérültek sportjáért Fővárosi Bőrdíszmű néven megalakult sportkör létrehozásában. 1970-ben egyik alapító tagja volt a Halassy Olivér Sport Klubnak, amely az első mozgássérült asztaliteniszklub volt Magyarországon. 1975-ben, Saint-Étienne-ben egyéniben megnyerte a Para Asztalitenisz Világbajnokságot. 1976-ban, Torontoban egyéniben paralimpiai bajnokságot nyert. Az eredményhirdetés után közölte vele a magyar nagykövet, hogy Magyarország – szovjet politikai nyomásra – bojkottálta a paralimpiát, így győzelmét akkor hivatalosan nem ismerték el. Az 1980. évi nyári paralimpiai játékokra Magyarországot nem hívták meg, így Tauber Zoltánnak alkalma sem volt megismételni torontoi győzelmét.

1989-ben saját költségén – idős korára hivatkozva nem támogatták versenyzését – utazott a bécsi Para Asztalitenisz Európa-bajnokságra, ahol 55 évesen egyéniben és csapatban is ezüstérmes lett. Eredményének rehabilitációjára 2016-ig kellett várni, mely ünnepélyes keretek között a paralimpiai eskütételkor történt meg, így ma már Tauber Zoltán első hivatalos paralimpiai bajnoka.[3]

2020-ban, 86 éves korában hunyt el, temetése október 20-án volt a Farkasréti temetőben.[4]

  1. Meghalt Tauber Zoltán, Magyarország első paralimpiai bajnoka
  2. Győr Béla: Magyar paralimpiai bajnokok életrajzai. [2018. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 16.)
  3. Asztalitenisz. hparalimpia.hu. [2017. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 22.)
  4. Gyász: végső búcsút vettek Tauber Zoltántól, az első magyar paralimpiai bajnoktól. NSO. (Hozzáférés: 2020. október 20.)
  5. [ (2010. 11) „[http://www.ujbuda.hu/ujsag/2010_11_24/201022.pdf Az idén harmincan kaptak kitüntetést a Kerület Napján]”. Újbuda 20 (22), 6. o. (Hozzáférés: 2017. február 22.) 
  6. Tauber Zoltán sportrelikviáival gazdagodott a Magyar Paralimpiai Bizottság. hparalimpia.hu. Magyar Paralimpiai Bizottság, 2021. november 11. (Hozzáférés: 2024. augusztus 5.)

További információk

szerkesztés