Thern Károly
Thern Károly (Igló (Szepes vármegye), 1817. augusztus 13. – Bécs, 1886. április 13.) zeneíró, karmester, zongoraművész, zeneszerző.
Thern Károly | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1817. augusztus 13. Igló |
Elhunyt | 1886. április 13. (68 évesen) Bécs |
Iskolái | Eperjesi Egyetem |
Pályafutás | |
Műfajok | opera |
Hangszer | zongora |
Tevékenység | karmester, zeneszerző |
A Wikimédia Commons tartalmaz Thern Károly témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életútja
szerkesztésCsaládja Salzburgból szakadt Magyarországba, a protestánsüldözések idejében. Nagyatyja Thern Tamás orgona- és zongorakészítő volt Iglón. Miskolcon és Eperjesen tanult, itt diákzenekarokat is szervezett, s ezek számára indulókat és táncdarabokat komponált. Később Balassagyarmaton tanított egy leánynevelő intézetben, majd 1836-ban Pestre tette át lakását, ahol alkalma nyílt magát minden irányban tökéletesíteni. Azzal tűnt fel, hogy Vörösmarty Mihály Fóti dalát megzenésítette. Majd Gaal Peleskei nótárius című népszínművéhez írt zenét 1841-ben mint a Nemzeti Színház karnagya; itt 1841. december 21-én Gizul című operája került színre. Ez állásától azonban hamar megvált és magán zeneoktatással foglalkozott. Ezenkívül még két operája került színre ugyancsak a Nemzeti Színházben, 1845. április 12-én Tihany ostroma és 1855. október 11-én Képzelt beteg című vígoperája; de ezen a téren nem sok szerencséje volt, mert mind a három dalműve hamar leszorult a műsorról. Sokkal kihatóbb tevékenységet fejtett ki a pedagógia és a zongora- és karirodalom terén, melyen maradandó becsű műveket hagyott hátra. 1853-ban a Nemzeti Zenede tanárává választotta, ahol 1864-ig volt a magasabb zongorajáték és a zeneszerzés tanára.
Európai hírű zongoraművész két fiát is ő művelte ki: Vilmost és Lajost.
Források
szerkesztés- Magyar színházművészeti lexikon
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
További információ
szerkesztésBartalus István: Thern Károly. Az ország tükre 1863. 241-242. l. Online