Tiociánsav
| Tiociánsav | |
| |
| |
| IUPAC-név | tiociánsav |
| Más nevek | rodánhidrogénsav |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 463-56-9 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | HSCN |
| Moláris tömeg | 59,09 g/mol |
| Megjelenés | Színtelen, olajszerű folyadék |
| Sűrűség | 2,04 (gáz, száraz levegőre vonatkoztatott relatív sűrűség)3[1] |
| Olvadáspont | 5 °C[1] |
| Forráspont | Bomlik |
| Oldhatóság (vízben) | Korlátlanul elegyedik |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[1] |
| R mondatok | R20/21/22, R32, R52/53[1] |
| S mondatok | (S2), S13, S61[1] |
| Rokon vegyületek | |
| Rokon vegyületek | Ciánsav |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A tiociánsav (képlete HSCN) szervetlen sav, a ciánsavval analóg kéntartalmú vegyület. Az izotiociánsavval tautomer egyensúlyban van. Színtelen, szúrós szagú, olajszerű folyadék. Vízzel minden arányban elegyedik. A sói a tiocianátok vagy rodanidok. A tiociánsav és a sói kevésbé mérgezőek mint a cianidok és a cianátok.
Kémiai tulajdonságai
szerkesztésHa -85 °C-ra hűtik, polimerizálódik, és egy sárga színű, szilárd anyaggá alakul át. A tömény tiociánsav bomlékony. A vegyület vizes oldata a következő reakcióegyenlet szerint lassan hidrolizál:
A tiociánsav egybázisú sav. A sóit tiocianátoknak vagy rodanidoknak nevezik.
Az izotiociánsavval (HNCS) tautomer egyensúlyban van,[2] nagyobb mennyiségben inkább az izo- forma van jelen, gázfázisban az anyag 95%-a izotiociánsav.[3]
Előfordulása
szerkesztésKis mennyiségben megtalálható a nyálban, a gyomorban, a mustárolajban és a hagyma leveleiben.
Előállítása
szerkesztésA tiociánsav az alkálifémek tiocianátjaiból állítható elő híg ásványi savakkal.
A tiocianátok (vagy rodanidok) a cianidokból állíthatók elő kénnel való összeolvasztással.
Felhasználása
szerkesztésAz alapvegyületnek, a tiociánsavnak nincs gyakorlati jelentősége. A kálium- és az ammónium-tiocianát a vas(III)-ionokkal vérvörös színű csapadékot ad, ezért ennek az ionnak a kimutatására használják. A higany(II)-tiocianátot egy kémiai kísérletnél alkalmazzák („A fáraó kígyója”). Ha ezt a vegyületet meggyújtják, a hamuja megduzzad, és 40–50 cm hosszú sárga, tekergő „kígyót” formál.[4]
Források
szerkesztésErdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e A tiociánsav vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 19. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Inorganic Chemistry. San Diego: Academic Press (2001. november 19.)
- ↑ (1950. november 19.) „The Structure and Dipole Moment of Isothiocyanic Acid”. The Journal of Chemical Physics 18 (11), 1437. o. DOI:10.1063/1.1747507.
- ↑ Rózsahegyi Márta-Wajand Judit: Látványos kémiai kísérletek. Mozaik Kiadó - Szeged, 1999. ISBN 963-697-243-5