urán-hexafluorid
IUPAC-név urán-hexafluorid
urán(VI)-fluorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7783-81-5
PubChem 24560
ChemSpider 22966
ChEBI 30235
RTECS szám YR4720000
SMILES
F[U](F)(F)(F)(F)F
InChI
1/6FH.U/h6*1H;/q;;;;;;+6/p-6/rF6U/c1-7(2,3,4,5)6
InChIKey SANRKQGLYCLAFE-UHFFFAOYSA-H
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet UF6
Moláris tömeg 352,02 g/mol
Megjelenés színtelen szilárd anyag
Sűrűség 5,09 g/cm³
Olvadáspont 64,052 °C (hármaspont 151 kPa-on[1])
Forráspont 56,5 °C (szublimál)
Oldhatóság (vízben) reagál
Oldhatóság oldódik kloroformban, CCl4-ban, folyékony klórban és brómban, nitrobenzolban
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet rombos, oP28
Tércsoport Pnma, No. 62
Koordinációs
geometria
oktaéderes (Oh)
Dipólusmomentum 0
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−(2197,7 ± 1,8) kJ·mol−1 (szilárd)[2]

−(2148,1 ± 1,8) kJ·mol−1 (gáz)[2]

Standard moláris
entrópia
So298
−430,4 ± 1,5 J·K−1·mol−1 (szilárd)[2]

−280,4 ± 1,5 J·K−1·mol−1 (gáz)[2]

Veszélyek
MSDS ICSC 1250
EU osztályozás erősen mérgező (T+)
a környezetre veszélyes (N)
EU Index 092-002-00-3
R mondatok R26/28, R33, R51/53
S mondatok (S1/2), S20/21, S45, S61
Lobbanáspont nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation urán-hexaklorid
Azonos anion neptúnium-hexafluorid
plutónium-hexafluorid
Rokon urán-fluoridok urán(III)-fluorid
urán(IV)-fluorid
urán(V)-fluorid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az urán-hexafluorid (UF6) az urán és fluor egyik vegyülete. Nagyon erősen mérgező és maró anyag. 50-60 °C körül olvad és szublimál. Urán-235 dúsítására használják. A dúsított uránt tartalmazó vegyületet UO2-dá alakítják, majd pasztillázzák. Az alumínium felületén védő fluoridréteg alakul ki, így alumíniumtartályban tartható, akárcsak rokon vegyülete, az urán-tetrafluorid (UF4).

Jegyzetek szerkesztés

  1. Archivált másolat. [2013. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 24.)
  2. a b c d Gerald K. Johnson: "The Enthalpy of Formation of Uranium Hexafluoride", The Journal of Chemical Thermodynamics, 1979, 11 (5), p. 483–490; doi:10.1016/0021-9614(79)90126-5.