Urán-trioxid
vegyület
urán-trioxid | |
IUPAC-név | urán-trioxid urán(VI)-oxid |
Más nevek | uranil-oxid |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 1344-58-7 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | UO3 |
Moláris tömeg | 286,29 g/mol |
Megjelenés | sárga vagy narancssárga por |
Sűrűség | 5,5–8,7 g/cm³ |
Olvadáspont | ~200–650 °C (bomlik) |
Oldhatóság (vízben) | részben oldódik |
Kristályszerkezet | |
Tércsoport | I41/amd (γ-UO3) |
Termokémia | |
Std. képződési entalpia ΔfH |
−1230 kJ·mol−1[1] |
Standard moláris entrópia S |
99 J·mol−1·K−1[1] |
Veszélyek | |
MSDS | External MSDS |
EU osztályozás | erősen mérgező (T+) a környezetre veszélyes (N) |
EU Index | 092-002-00-3 |
R mondatok | R26/28, R33, R51/53 |
S mondatok | (S1/2), S20/21, S45, S61 |
Lobbanáspont | nem gyúlékony |
Rokon vegyületek | |
Rokon urán oxidok | urán-dioxid triurán-oktoxid |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az urán-trioxid az urán és oxigén vegyülete, egyik oxidja. Képlete UO3. Uránércekben fordul elő az urán-dioxid mellett. Urán-dioxid előállítására használják, ami fűtőelem. Az urán-trioxidot hidrogénnel redukálják, UO2 és víz keletkezik: UO3+H2=UO2+H2O.
Jegszetek
szerkesztés- ↑ a b Zumdahl, Steven S.. Chemical Principles 6th Ed.. Houghton Mifflin Company, A23. o. (2009). ISBN 0-618-94690-X