Az utolsó vacsora terme

(Utolsó vacsora terme szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 20.

Az utolsó vacsora terme vagy Cenákulum (latinul: cenaculum) egy nagyrészt 1214. századi épület első emeletén található gótikus stílusú terem a jeruzsálemi Óváros falain kívül, a Sion-hegyen.(wd) A keresztény hagyomány szerint ezen a helyen fogyasztotta el Jézus Krisztus az utolsó vacsorát apostolaival. Az épület Izrael Állam tulajdonában van, a keresztény vallásgyakorlás kivételes alkalmaktól eltekintve nem megengedett. Az épület földszintjén található néhány kamra, melyeket a zsidók Dávid király sírjaként(wd) tisztelnek.[1]

Az utolsó vacsora terme
Cenákulum
TelepülésJeruzsálem
Építési stílusgótika
Hasznosítása
Felhasználási területtemplom
Elhelyezkedése
Az utolsó vacsora terme (Jeruzsálem óvárosa)
Az utolsó vacsora terme
Az utolsó vacsora terme
Pozíció Jeruzsálem óvárosa térképén
é. sz. 31° 46′ 18″, k. h. 35° 13′ 45″31.771764°N 35.229167°EKoordináták: é. sz. 31° 46′ 18″, k. h. 35° 13′ 45″31.771764°N 35.229167°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Az utolsó vacsora terme témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bibliai hagyomány

szerkesztés

Az utolsó vacsora terme

szerkesztés

Az utolsó vacsora helyszínére vonatkozóan a szinoptikusok leírásaiban a következők találhatók:

A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és azt mondták: »Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?« Ő azt felelte: »Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: ‘A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a pászkát.’« A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Mt 26,17–19
A kovásztalan kenyerek első napján pedig, mikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték tőle: »Mit akarsz, hová menjünk előkészíteni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?« Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: »Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: ‘Hol van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?’ Mutatni fog nektek egy nagy ebédlőt készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.« Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Mk 14,12–16
Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. Jézus elküldte Pétert és Jánost: »Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!« Azok megkérdezték: »Hol akarod, hogy elkészítsük?« Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy, és mondjátok meg a házigazdának: ‘A Mester ezt üzeni neked: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?’ Ő mutat majd nektek egy nagy, emeleti termet berendezve, ott készítsétek el.« Elmentek tehát, és úgy találtak mindent, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
Lk 22,7–13

A pünkösdi események helyszíne

szerkesztés

Az apostolok cselekedetei a pünkösdi események helyszínéről a következőképpen tudósít:

Ekkor visszatértek Jeruzsálembe a hegyről, amelyet Olajfák hegyének hívnak, s amely Jeruzsálem mellett egy szombatnapi járásra van. Amikor beértek, felmentek a felső terembe, ahol időzni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, és Simon, a buzgó, végül Júdás, Jakab testvére. Ezek mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszonyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával és rokonaival együtt.
ApCsel 1,12–14

Lukács és Márk az utolsó vacsora termére az αναγαιον, anagaion szót használja, míg az Apostolok cselekedetei a pünkösdi események helyszínére a ύπερωιον, hyperōion szót használja; mindkettő „felső termet” jelent. Szent Jeromos a Vulgatában mindkettőt cenaculumnak fordította, ami az ókori lakóház emeleti részében lévő ebédlőt vagy lakószobát jelent.[2]

Történelem

szerkesztés

Az utolsó vacsora pontos helye feledésbe merült, a jeruzsálemi hívek nem őrizték meg. A hagyomány sem azzal a felső teremmel nem azonosította, ahol az apostolok pünkösdig együtt voltak, sem Márk anyjának házával. 6. századi források az Eleona-templom barlangját, illetve a 11. századig a Getszemáni-kertben Jézus elárulásának helyszínén található barlangot is az utolsó vacsora helyszíneként tartották számon.[3]

Az épület eredete

szerkesztés

A 7. századtól, Szent Szofroniosz jeruzsálemi pátriárka után vált általánossá az a hagyomány, hogy az utolsó vacsora helyszíne megegyezett a Szentlélek eljövetelének helyszínével, és ez a Sion-hegyen 392493-ben épült Hagia Sion-templom helyén volt. Zarándokok beszámolói szerint ennek a templom délkeleti sarkán, annak diakonikonja(wd) felett helyezkedett el az utolsó vacsora terme. A templom maga korábbi épületre épült.[3][2] A madabai térkép(wd), egy 6. századi mozaiktérkép, amely Jeruzsálem legrégebbi fennmaradt térképi ábrázolása, két szentélyt ábrázol a Sion-hegyen: a nagyobbik minden bizonnyal a Hagia Sion-templom, a mellette álló kisebbik pedig a pünkösdi események helyszínének szentélye lehet, egy régi zsinagóga, melyet a térkép készítésekor keresztény szentélyként használtak. Itt őrizhették II. János jeruzsálemi püspök rendeletére Szent István vértanú ereklyéit. Joseph Pinkerfeld régészeti feltárása három padlóréteget talált a földszint alatt: a legrégebbit 70 utáni római építményként azonosította, és zsinagógaként valószínűsítette.[4]

A Hagia Sion-templom a perzsák 614-es betörését még túlélte, de a 1011. században lerombolták. A ma látható épületrészek – a feltételezett korai zsinagóga maradványait leszámítva – a keresztesek idejéből származnak.[2][3] A keresztesek a 12. században az épületmaradványokat beépítették új Sion-hegyi Szűz Mária-templomukba, és ekkor emelhették a ma ismert emeleti termet.[4]

A ferencesek időszaka

szerkesztés
 
A mecset időszakából származó mihráb (imafülke)

Al-Muzaffar Bajbarsz egyiptomi szultán egy 1309-es rendelete engedélyezte a ferenceseknek, hogy letelepedjenek a Cenákulum mellett.[5] 1333-ban Róbert nápolyi király és felesége, Aragóniai Sancia nápolyi királyné megkapta I. An-Nászir Muhammad egyiptomi szultántól az épületet, és rájuk bízta. Ezt 1342-ben VI. Kelemen pápa is megerősítette Gratias agimus kezdetű bullájával.[6] Az épület középkorban így a Sion-hegyi ferences kolostor része lett.[1] 1452-ben Az-Záhir Csakmak egyiptomi szultán elrendelte a ferencesek minden „új munkájának” lerombolását a szent helyeken, és Dávid király sírjának elvételét; utóbbit azonban 1462-re támogatók (főként III. Fülöp burgundi herceg) segítségével sikerült visszaszerezni.[7]

Nagy Szulejmán már 1523-ban parancsot adott, hogy űzzék ki a ferenceseket a Cenákulumból, de ezt még a velencei követ támogatásával sikerült elhárítani. Egy 1551-ben kelt szultáni parancs értelmében aztán a végleg el kellett hagyják sion-hegyi kolostorukat. Az utolsó vacsora termét a törökök mecsetté alakították át, bár ezt később a keresztény nagyhatalmak követelésére visszavonták.[8]

A 16. század után

szerkesztés

A 20. század második felében zsidó vallási iskola működött benne.[1]

Az egyetlen ásatást ezen a helyen Joseph Pinkerfeld, az Izraeli Régészeti Osztály főfelügyelője végezte 1951-ben.[4] Az épületet az izraeli kormány restauráltatta. A keresztény vallásgyakorlás a teremben nem engedélyezett. Ez alól egyedül II. János Pál pápa látogatása jelentett kivételt 2000-ben, aki szentmisét mutatott be,[1] valamint 2014-ben Ferenc pápa is megkapta ezt a lehetőséget.[9]

  1. a b c d Vatikáni-izraeli alku készül? (magyar nyelven). National Geographic, 2005. október 14. (Hozzáférés: 2018. december 16.)
  2. a b c Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.  
  3. a b c Magyar katolikus lexikon XIV. (Titel–Veszk). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2009.  
  4. a b c Charlesworth (2006), i. m. Bargil Pixner: Mount Zion, Jesus, and Archaeology fejezet, 209–322. o.
  5. Várnai (2017), i. m. 22–24. o.
  6. Várnai (2017), i. m. 25–27. o.
  7. Várnai (2017), i. m. 31–35. o.
  8. Várnai (2017), i. m. 37–40. o.
  9. Jeruzsálemben az ultraortodox zsidók elfoglalták az utolsó vacsora termét (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2014. június 11. (Hozzáférés: 2018. december 16.)