Wikipédia

Uwe Tellkamp

Uwe Tellkamp (Drezda, 1968. október 28. –) német író. Legismertebb regénye, a Der Turm (2008) az NDK utolsó hét évéről a fal leomlásáig szól a drezdai villanegyed(wd) művelt középosztályának szemszögéből. A Wenderoman(wd)[3] kategóriába sorolták, és számos díjat nyert, köztük a 2008-as Német Könyvdíjat.

Uwe Tellkamp
Született1968. október 28. (55 éves)
Drezda,  NDK
Állampolgársága
NemzetiségeNémet német
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Uwe Tellkamp aláírása
Uwe Tellkamp aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Uwe Tellkamp témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

 
Ház az Oskar-Pletsch-Strasse 10. szám alatt (fotó: 2011)

Uwe Tellkamp egy orvos fiaként nőtt fel Drezda Weißer Hirsch(wd) villanegyedében, az Oskar-Pletsch-Strasse(wd) 10. szám alatt.[4] Tervezett orvosi tanulmányai biztosítása érdekében a középiskola 1987-es elvégzése után az NVA ideiglenes altisztjeként hároméves szolgálatra kötelezte el magát.[5] Később ottani munkáját „tankparancsnokként” jellemezte. Tellkamp már 1989 októbere előtt is feltűnő volt a "politikai elterelő tevékenysége" miatt, mivel nyugati szerzők és Wolf Biermann(wd)[6] szövegeit vitte magával. Ennek ellenére Tellkamp 1989 októberéig az NVA altiszt maradt.

Mivel alakulatának az ellenzék tagjai ellen kellett volna indulnia, akik között Tellkamp a saját testvérét gyanította, megtagadta az erre vonatkozó parancsot. Tellkamp egy interjúban a következőképpen írja le a folyamatot:

„Amikor Genscher kiment az erkélyre[7], és azt mondta, hogy elhagyhatják az országot a vonatok, onnan Drezdán keresztül a Szövetségi Köztársaságba irányították.[8] Honecker kikötötte, hogy ezek a vonatok ismét kelet-német területen közlekedjenek, ami súlyos hiba volt. Október elején még eszkalálódott az egész, mert persze a városban azt pletykáltak, hogy jönnek ezek a vonatok. Vízumkötelezettség volt, Csehszlovákiába, Lengyelországba már nem lehetett menni. Aztán elterjedt a vicc: Alapvetően csak lábbal hagyhatjuk el az országot. Mindenki félt attól, hogy mi lesz, és mire megy ki ez az egész. Nagyon-nagyon sokan kimentek a vasútállomásra, és megpróbáltak belekapaszkodni a vonatokba, hogy elmeneküljenek. Ez a háttértörténet. A laktanya, ahol akkor voltam, október 5-én parancsot kapott, hogy lépjenek fel a Gruppe 20(wd)[9] ellen, egy ellenzéki mozgalommal szemben, amely ebből az anarchiából emelkedett ki.”[10]

Tellkampot két hétig fogva tartották, majd szabadult. 1989-ben lignitszállító kotrógépen dolgozott asszisztensként és esztergályos segédmunkásként egy generátorgyárban, 1990-ben pedig ápolóként dolgozott egy drezdai intenzív osztályon. A német újraegyesítés után a lipcsei egyetemen, New Yorkban és Drezdában végezte orvosi tanulmányait. Érettségi után orvosként dolgozott egy müncheni traumasebészeti klinikán, de 2004-ben felhagyott a szakmával, hogy írói pályára lépjen.

Egy 2004-es interjúban kijelentette, hogy írói hivatását 1985. október 16-án 15 óra 30 perckor fedezte fel: aznap meglátta a vörös rózsák szépségét az otthoni kertjében, és érezte a vágyat, hogy ezt a képet versben fejezze ki. Egy óra múlva prózában fogalmazta meg a szöveget.[11]

Tellkamp első szatirikus szövege 1987-ben jelent meg az Eulenspiegel(wd) folyóiratban.[12] 1992-ben Drezdában lépett fel először nyilvánosan íróként.[13]

Tellkamp házas, egy fiú és egy lány apja. Átmenetileg Münchenben, Karlsruhéban és Freiburg im Breisgauban élt. 2009 óta fő lakóhelye Drezda Weißer Hirsch(wd) kerületében van.

Munkássága szerkesztés

Tellkamp számos cikket publikált irodalmi folyóiratokban (többek között Akzente(wd), Comma(wd), Du(wd), EDIT(wd), entwürfe(wd), Lose Blätter(wd), NDL(wd), Schreibheft(wd) Sprache im technischen Zeitalter(wd) és antológiákban. Alkalmanként újságokba is ír esszéket. 2000-ben jelent meg első regénye, Der Hecht, die Träume und das Portugiesische Café (A csuka, az álmok és a portugál kávézó), amely az újraegyesítés után a drezdai Hechtviertelben(wd)[14] játszódik.[15]

2004 júniusában Tellkamp Klagenfurtban felolvasott egy részletet Der Schlaf in den Uhren (Az órák alvása) című regényéből, és elnyerte érte a 2004-es Ingeborg Bachmann-díjat, mivel 2008-ban és 2009-ben Alsó-Szászországban minden érettségizőnek németül kellett megküzdenie ezzel a részlettel, Tellkampot a kötelező iskolai olvasmányok szerzőjének rangjára emelték.

A Der Eisvogel (A jégmadár) című regény 2005-ben jelent meg. 2008 őszén pedig a Der Turm (A torony) című regény. A Suhrkamp-Verlag(wd) Ulla Unseld-Berkéwicz(wd) kiadó személyesen ajánlotta a „fiatalabb generáció nagy Wenderomanját”. Elmar Krekeler 2008. szeptember 13-án „A hét könyveként” kezelte a regényt.[16] Tellkamp megkapta a 2008-as Német Könyvdíjat a regényért és a Konrad Adenauer Alapítvány irodalmi díját 2009. november 1-jén.[17] A regény dramatizált változatát 2010. szeptember 23-án mutatták be Drezdában. 2012. október 3-án és 4-én az ARD bemutatta a regényből készült kétrészes filmadaptációját[18], amely körülbelül 7,5 millió nézőt ért el.[19]

2009 szeptemberében Tellkamp Reise zur blauen Stadt címmel "negyven fejezetes költeményt" adott ki, 2017 augusztusában pedig Die Carus-Sachen című prózai kötetet, amely a Hoffmann család történetét folytatja, Carl Gustav(wd) drezdai orvosról és művészről szóló elmélkedésekkel gazdagítva. A történet a Tellkamp által 2011-ben megjelent esszén alapul.[20]

Nézőpontok szerkesztés

Tellkampot régóta kritizálják amiatt, hogy szélsőjobboldali álláspontokat képvisel.[21]

A 2017-es frankfurti könyvvásár keretében Tellkamp egyike volt a 32 elsőnek, akik aláírták a „Charta 2017” című online petíciót, amelyet Susanne Dagen(wd) drezdai könyvkereskedő indított. Az Antaios(wd), a Manuscriptum és a Tumult(wd) jobboldali kiadók vásáron való marginalizálása ellen irányult.[22]

A 2018-as lipcsei könyvvásár előtt Tellkampnak a Durs Grünbeinnal(wd)[23] folytatott nyilvános megbeszélései során tett kijelentései a Drezdai Kulturpalastban(wd) „a véleménynyilvánítás szabadságáról a demokráciában” nagy feltűnést keltett. A 2015-ös németországi menekültválsággal kapcsolatban többek között azt mondta: „Legtöbbjük nem a háború és az üldöztetés elől menekül, hanem a szociális rendszerekbe vándorol át, több mint 95 százalékuk.” Németországban "az attitűdök folyosója van a kívánt és a megtűrt vélemények között". Véleménye „tűrt, nem kívánatos”.[24] A Suhrkamp Verlag a Twitteren elhatárolódott ezektől a kijelentésektől.[25] Ezek kiterjedt vitát váltottak ki a kiemelt oldalakon és a közösségi médiában.[26][27]

Norbert Gstrein a drezdai esemény lehetséges „járulékos kárát” abban látja, hogy „az irodalmi beszéd szó szerint a kerekek alá került”, vagyis Tellkamp irodalmi művekben tett kijelentései többé nem olvashatók elfogulatlanul.[28]

Tellkamp kezdetben nem kommentálta a vitát,[27] de aztán az elsők között írta alá a 2018. március 15-i „Közös Nyilatkozatot 2018”, amelyet Vera Lengsfeld(wd) kezdeményezett, és amely kijelenti: „Növekvő megdöbbenéssel figyeljük, hogyan károsítja Németországot az illegális tömeges bevándorlás. Szolidaritást vállalunk azokkal, akik békésen tüntetnek a jogállamiság helyreállításáért országunk határain."[29] A nyilatkozatot vele együtt konzervatívok és új jobboldaliak írták alá, köztük Henryk Broder(wd), Eva Herman(wd), Matthias Matussek(wd) és Thilo Sarrazin, Jörg Friedrich(wd), Uwe Steimle(wd), Karlheinz Weißmann(wd) és Martin Lichtmesz(wd).[30][31] Az új kiadó, Götz Kubitschek(wd) üdvözölte őket.[32] A Német Írók Szövetsége(wd) elítélte a nyilatkozatot, rámutatva arra, hogy „a leggyengébb... bűnbak” megalkotása „egyetlen problémát” sem oldana meg.[31] Tellkamp volt az elsők között, aki aláírta a szabad vitákra vonatkozó felhívást 2020-ban.[33]

2022 augusztusában Tellkamp és Thilo Sarrazin bemutatta a Die Vernunft und ihre Feinde (Az értelem és ellenségei) című új könyvét.[34][35]

2022 decemberében, nem sokkal azután, hogy kiderült, hogy egy csoport jobboldali szélsőségesek és a Hazafias Unió birodalmi polgárai a német kormány erőszakos megbuktatását készítették elő, Michael Kretschmer(wd) szász miniszterelnökkel folytatott panelbeszélgetésen kifejtette. kétségbe vonja a puccs tervét, és kifejtette, hogy "sokan" feltették maguknak a kérdést a tudósítás során: "Mi a fenét akarnak itt elmondani nekünk?" Ehelyett a csoportot klímavédelmi aktivistákhoz hasonlította, akiket azzal vádolt, hogy "nyilvánosan követelte az államrendszer felszámolását" és kifejtette, hogy nem támadják meg őket így, mint a Hazafias Uniót, hanem inkább talkshow-kba hívták és a média szívesen fogadta. A médiának is negatívan nyilatkozott. Azokban a körökben, amelyekben forog, az emberek nem újságokból szerzik az információkat. Ha tudni szeretné, mi folyik Drezdában, kérdezzen inkább másokat, például mentősöket, rendőröket vagy bűnözőket. A tudomány sem kiegyensúlyozott. Kritizálta a Corona-politikát is, amelyet állítólag tudományosnak fogadtak el.[21]

Díjak és kitüntetések szerkesztés

 
Autogram
  • 2002: 2. Förderpreis zum Lyrikpreis Meran
  • 2002: Sächsisches Stipendium für Literatur
  • 2003: Förderpreis zum Christine-Lavant-Lyrikpreis
  • 2004: Dresdner Lyrikpreis
  • 2004: Ingeborg-Bachmann-Preis
  • 2008: Uwe-Johnson-Preis
  • 2008: Deutscher Buchpreis
  • 2009: Literaturpreis der Konrad-Adenauer-Stiftung
  • 2009: Deutscher Nationalpreis
  • 2017: Kulturpreis der deutschen Freimaurer

Művei szerkesztés

Regények és novellák

További irodalmi művek

  • Satirische Texte im Eulenspiegel
  • Märchen von den Scherenschnitten. Frau Zwirnevaden, die Zeit und der 13. Februar 1945. In: Die Welt. 2. Februar 2005 welt.de
  • Projekt Nautilus: Auszüge aus dem Abschnitt Der Falter sind bereits veröffentlicht, und zwar Schwebeteppich partitur (in: Lose Blätter. Heft 27, 2004, S. 765 ff.), Falter (in: Lose Blätter. Heft 34, 2005, S. 1010–1013) sowie Lumen. Orphisch (in: Orpheus versammelt die Geister, Anthologie, Dresden, 2005, S. 50 ff.)
  • Der Schlaf in den Uhren (Auszug aus dem geplanten gleichnamigen Roman), 2004
  • Fußballgedicht Bollywood Kohinoor, TV-Moderatorin, Sportkanal (in: Die Zeit. Ausgabe 45/2005 vom 2. November 2005)
  • Schwarzgelb. Beitrag zum 800. Geburtstag der Stadt Dresden, gesendet von MDR Figaro am 31. März 2006 Schwarzgelb von Uwe Tellkamp
  • Bei Gewitterlicht und Traum. Notizen zur Lyrik heute. Bearbeiteter Auszug aus der Münchener Rede zur Poesie, in: Bella triste Nr. 17, Hildesheim 2007
  • Autobiographische Erzählung Lichtmaschinen. In: Renatus Deckert (Hrsg.): Die Nacht, in der die Mauer fiel. Schriftsteller erzählen vom 9. November 1989. Suhrkamp Verlag, Frankfurt 2009, S. 61–72.
  • Reise zur blauen Stadt. Insel Verlag, Frankfurt am Main und Leipzig 2009 (Insel-Bücherei 1323), ISBN 3-458-19323-5
  • Die Uhr. Edition Eichthal, Eckernförde 2010, ISBN 978-3-9811115-3-8

Tényszerű szövegek

Interjúk

Magyarul szerkesztés

  • A torony. Történet egy elsüllyedt országból. Regény; ford. Kurdi Imre; Magvető, Bp., 2010

Irodalom szerkesztés

  • Elmar Krekeler: Uwe Tellkamp im Porträt. In: Iris Radisch (Hrsg.): Die Besten 2004. Klagenfurter Texte. Piper, München 2004, ISBN 3-492-04648-7, S. 47–54.
  • Christine Meffert, Wie fang ich an? In: Der Tagesspiegel. 9. Januar 2005.
  • Gunther Nickel(wd): Die Wiederkehr der Konservativen Revolution. In: Schweizer Monatshefte. 85. Jg., H. 10, 2005, S. 53–55.
  • Susanne Schulz(wd), Uwe-Johnson-Preis geht an Uwe Tellkamp. In: Nordkurier. 21. Juli 2008.
  • Ulrike Janssen, Norbert Wehr: Aschestadt, Tauchsprache. Uwe Tellkamps „Nautilus“. Radio-Feature (WDR 2008)
  • Kai Sina: Das Haus an der Havel gegen den Schmutz der Moderne. Kulturkritik bei Uwe Tellkamp. In: Ole Petras, Kai Sina (Hrsg.): Kulturen der Kritik. Mediale Gegenwartsbeschreibungen zwischen Pop und Protest. Dresden 2011, S. 33–50.
  • Gottfried Fischborn(wd): Ein Turm in der Landschaft. In: Gottfried Fischborn: Politische Kultur und Theatralität. Aufsätze, Essays, Publizistik. Peter Lang Verlag, Frankfurt am Main 2012, ISBN 978-3-631-63251-2
  • Peter Paul Schwarz: „Nimm und lies“ – Das ‚Ostdeutsche‘ als Rezeptionsphänomen. In: Viviane Chilese, Matteo Galli (Hrsg.): Im Osten geht die Sonne auf? Tendenzen neuerer ostdeutscher Literatur. Königshausen & Neumann, Würzburg 2015, ISBN 978-3-8260-5395-5, S. 29–45, hier zu „Der Turm“ auf den Seiten 36–39.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ LIBRIS, 2018. március 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  2. ↑ buchreport.express (német nyelven). (Hozzáférés: 2022. március 3.)
  3. ↑ A Wenderoman vagy Nachwenderoman egy regény a fordulatról és az NDK békés forradalmáról(wd), a fal leomlásáról és a német újraegyesítésről, valamint a kelet-németországi újraegyesítés utáni időszakról.
  4. ↑ Frank Junghänel, Markus Wächter: Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.berliner-zeitung.de archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL Berliner Zeitung, 22. November 2008.
  5. ↑ A Nationalen Volksarmee (NVA, Nemzeti Néphadsereg) ideiglenes altisztje sorkatona volt, aki másfél év katonai alapszolgálat helyett három évet, altisztként teljesített katonai szolgálatot.
  6. ↑ Karl Wolf Biermann (Hamburg, 1936. november 15. –) német énekes, dalszerző és költő. 1953-ban Wolf Biermann az NDK-ba költözött, és 1960-ban publikálta első dalait és verseit. Idővel a SED és az NDK kemény kritikusává vált, ezért 1965-ben eltiltották a fellépéstől és a publikálástól. 1976-ban, a Németországi Szövetségi Köztársaságban tett koncertkörútja után megtagadták tőle az NDK-ba való visszatérést, és kitelepítették. Ez széles körű tiltakozásokhoz vezetett Kelet- és Nyugat-Németországban, és az NDK vége előjelének(wd) tartják.
  7. ↑ A 'balkon a prágai Német Nagykövetség, a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai képviseletének épületén.
  8. ↑ A prágai menekültvonatok 14 különvonat volt, amelyek segítségével az NDK állampolgárai Prágából Nyugat-Németországba utaztak az 1989 nyarán és őszén zajló menekülthullám részeként. A menekültek korábban a prágai német nagykövetség helyiségeiben kértek menedékjogot.
  9. ↑ A Gruppe der 20 egy körülbelül húsz polgárból álló csoport volt, akiket a kelet-németországi békés forradalom idején 1989. október 8-án Drezdában tüntetők jelöltek ki azzal a feladattal, hogy másnap tárgyaljanak politikai követeléseikről a helyi hatóságokkal.
  10. ↑ Philipp Engel: Uwe Tellkamp, Bestseller-Autor und Gewinner des Deutschen Buchpreises über die DDR, den Finanzkapitalismus, das Schreiben und sein nächstes Buch. Ruhrbarone, 17. Februar 2009.
  11. ↑ Elmar Krekeler: „Die Jungen müssen wieder fighten“. Welt online, 13. August 2004.
  12. ↑ Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.lyrikwelt.de archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL.
  13. ↑ Ulrich Rüdenauer: Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.boersenblatt.net archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL Börsenblatt, 20. Oktober 2008.
  14. ↑ A Hechtviertel egy kerület Drezda Leipziger Vorstadt(wd) kerületének északkeleti részén.
  15. ↑ Comeback für einen Debüt-Roman: Uwe Tellkamps „Der Hecht, die Träume und das Portugiesische Café“. Leipziger Internet Zeitung (LIZ), 19. Juli 2009.
  16. ↑ Elmar Krekeler: Bei Uwe Tellkamp ticken die Uhren der DDR noch. Welt online, 13. September 2008.
  17. ↑ Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.freiepresse.de archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL.
  18. ↑ A torony (film)
  19. ↑ Süddeutsche Zeitung Nr. 230 vom 5. Oktober 2012, S. 35 („Medien“).
  20. ↑ Uwe Tellkamp. Die Carus-Sachen. Erzählung. Perlentaucher.de, 18. August 2017.
  21. ↑ a b Umstrittener Autor Tellkamp bezweifelt Umsturzpläne von „Reichsbürgern“. In: Der Standard, 9. Dezember 2022. Abgerufen am 10. Dezember 2022.
  22. ↑ Susanne Dagen reagiert mit einer „Charta 2017“ auf die Buchmesse-Vorfälle. Börsenblatt, 17. Oktober 2017; Appell: Charta 2017 - Zu den Vorkommnissen auf der Frankfurter Buchmesse 2017. openpetition.de.
  23. ↑ Durs Grünbein (Drezda, 1962. október 9. –) német költő, esszéíró és műfordító.
  24. ↑ Autorendebatte: Die süße Krankheit Dresden. Süddeutsche Zeitung, 14. März 2018.
  25. ↑ Suhrkamp-Verlag distanziert sich von Uwe Tellkamp. Deutsche Welle, 9. März 2018.
  26. ↑ Dirk Knipphals: Debatte um Schriftsteller Uwe Tellkamp: Die Kunst differenzieren. taz, 9. März 2018; Jens Bisky: So dämonisiert man selbst Gartenzwerge. SZ, 9. März 2018; Adam Soboczynski, Durs Grünbein: „Was wir von Uwe Tellkamp hören, kennen wir von Pegida“. Zeit online, 15. März 2018; Causa Tellkamp – „Ob das Rechts ist, ist mir am Ende vollkommen egal“. Monika Maron im Gespräch mit Christine Heuer. Deutschlandfunk, 15. März 2018; Alexander Kissler: Tellkamp versus Grünbein – Das fängt alles erst an. Cicero Online, 16. März 2018.
  27. ↑ a b Xaver Cranach et al.: Meinungskampf: Der Riss. Der Spiegel Nr. 12, 17. März 2018, S. 112–115
  28. ↑ Norbert Gstrein: Die aggressiv auftretende Moral liebt die ganze Menschheit. Das ist das Unmoralische an ihr. Neue Zürcher Zeitung (NZZ), 22. März 2018.
  29. ↑ Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.sz-online.de archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL.
  30. ↑ Christian Schröder: Uwe Tellkamp für Solidarität gegen Einwanderer. Tagesspiegel, 20. März 2018.
  31. ↑ a b Wie brisant ist die „Erklärung 2018“? NDR, 27. März 2018.
  32. ↑ Tellkamp und Matussek unterzeichnen „Erklärung 2018“. Deutschlandfunkkultur, 20. März 2018.
  33. ↑ Erstunterzeichner (de-DE nyelven). idw-europe.org, 2020. január 7.
  34. ↑ Cornelius Pollmer: Neues Buch von Thilo Sarrazin : Alles schläft? (Bezahlschranke), Süddeutsche Zeitung, 22. August 2022. In: Sueddeutsche.de
  35. ↑ Sarrazin-Buch in Berlin vorgestellt, Die Zeit, 22. August 2022. In: Zeit.de

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Uwe Tellkamp című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Uwe_Tellkamp&oldid=26586278”