Vásárhelyi Miklós
Vásárhelyi Miklós (Fiume, 1917. október 9. – Budapest, 2001. július 31.) magyar újságíró, 1956-ban a második és a harmadik Nagy Imre-kormány sajtófőnöke volt.[1]
Vásárhelyi Miklós | |
A hatalom mestersége című könyvének borítóján Csigó László felvétele | |
Született |
1917. október 9. Fiume |
Elhunyt |
2001. július 31. (83 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Gyermekei | Vásárhelyi Mária |
Foglalkozása |
újságíró, politikus, országgyűlési képviselő |
Tisztség | magyar országgyűlési képviselő |
Sírhely | Óbudai temető |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Vásárhelyi Miklós témájú médiaállományokat. |
ÉleteSzerkesztés
Gyerekkorát Fiumében töltötte, ott kezdte tanulmányait, majd 1936–1937-ben Rómában az egyetem jogi karán tanult. 1939-ben Magyarországra költözött, ahol a Debreceni Tudományegyetem jog- és államtudományi karán folytatta tanulmányait. Ekkoriban lett tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának. A második világháborúban a háborút ellenzőkhöz csatlakozott, 1941-ig az óbudai szociáldemokrata ifjúsági szervezet titkára volt. Miután Magyarország belépett a háborúba (1941. június 26.), zsidó származása miatt munkaszolgálatra hívták be. A német megszállás után a fegyveres ellenállás tagja lett.
A háború után a Szabadság, majd a Szabad Nép című újság munkatársa lett. Ebben a minőségében vett részt az 1946–1947-es párizsi béketárgyalásokon. 1950-ben rövid ideig a Rádió elnöke is volt, 1951-ben a Művelt Nép Könyvkiadó felelős szerkesztője lett, 1952–1954 között pedig a Hungary–Vengrija című lap főszerkesztője lett. 1954 májusában a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának lett az elnökhelyettese.
Nagy Imre és reformtörekvéseinek támogatója volt, ezért 1955 áprilisában a „keményvonalas kommunisták” az összes többi reformkommunistával együtt leváltották, de nem zárták ki a pártból. 1955. május 27-én azonban Gimes Miklóssal együtt egy pártgyűlésen követelte a Rajk-per felülvizsgálatát, majd aláírt egy memorandumot, amely a kulturális élet ellenőrzésének megszüntetését követelte. Emiatt 1955. december 24-én kizárták a pártból.
Kizárását követően könyvtárosként dolgozott, majd a forradalom idején, 1956. november 1-jén a második Nagy Imre-kormány sajtófőnöke lett. A szovjet offenzíva napján, november 4-én a kormány többi tagjával együtt a jugoszláv nagykövetségre menekült, ahonnan azonban november 23-án kénytelen volt távozni. Romániába deportálták, ahol Snagovban tartották fogva őket, majd 1957. április 10-én visszahozták őket Magyarországra. Budapesten, a Nagy Imre-perben 5 év börtönre ítélték.
1960-ban amnesztiával kiszabadult a börtönből, ezt követően a Képzőművészeti Kiadó lektoraként dolgozott, múltja miatt azonban teherré vált a Kiadó számára és ezért elbocsátották. Egy építőipari cégnél tudott elhelyezkedni, ahol anyagbeszerző lett, 1972-ig. Fordításból élt, 1965-től az Élet és Tudomány című folyóirat munkatársa is lett, majd 1972-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének lett munkatársa, sajtótörténeti kutatásokat végzett. 1973-tól a MAFILM dramaturgja volt.
Aktívan segédkezett a rendszerváltás lebonyolításában, támogatta az '56-os forradalom utáni megtorlás mártírjainak rehabilitálását. 1988-ban az ÚJ Márciusi Front és a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja lett. Nagy Imre és társainak újratemetésén ő is beszédet mondott.
A rendszerváltás után az SZDSZ egyik alapító tagja lett, 1990–1994 között országgyűlési képviselő is volt. 1994–2001 között a Soros Alapítvány elnöki tisztét is betöltötte.
Lánya Vásárhelyi Mária (1953–) szociológus, újságíró, az SZDSZ alapító tagja.
KitüntetéseiSzerkesztés
- Nagy Imre Emlékplakett (1996)
- Demény Pál Emlékérem (1997)
- Francia Köztársaság Becsületrendje (1997)
- Pro Renovanda Cultura Hungariae fődíja (1998)
MűveiSzerkesztés
- Az Atlanti Szövetség. Összeesküvés a béke ellen; Művelt Nép, Bp., 1953 (Útmutató városi és falusi előadóknak)
- Die Entwicklung des sowjetischen Aussenhandels mit den europäischen Ostblockstaaten seit der Gründung des Comecon (1949–1963); Keller, Aarau, 1967
- A hatalom mestersége; Magvető, Bp., 1972
- Az ellenforradalmi rendszer baloldali sajtójáról. Szöveggyűjtemény. 1919–1944; összeáll. Márkus László, Vásárhelyi Miklós; Magyar Újságírók Országos Szövetsége, Bp., 1975
- Nem engedélyezem! A Cenzura Bizottság dossziéjából; összeáll., sajtó alá rend. Márkus László, Szinai Miklós, Vásárhelyi Miklós; Kossuth, Bp., 1975
- "Lesz magyar újjászületés". Az új élet hétköznapjai 1944. szeptember 1–1945. május 1.; vál., szerk. Pór Edit és Vásárhelyi Miklós; Magvető, Bp., 1975
- Közjáték Algírban. 1942–43; Magvető, Bp., 1976 (Gyorsuló idő)
- A lord és a korona; Kossuth, Bp., 1977 (Népszerű történelem)
- Így élt Garibaldi; Móra, Bp., 1983 (Így élt)
- Magyarország 1956. A forradalom, előzményei és utóélete; s.n., s.l., 1986
- Miklós Vásárhelyi. La rivoluzione ungherese. Imre Nagy e la sinistra; riporter Federigo Argentieri, bev. Fejtő Ferenc; Levi, Roma, 1988
- Ellenzékben; összeáll., szerk. Tóbiás Áron; Szabad Tér, Bp., 1989 (Huszadik század)
- Beszélgetések Vásárhelyi Miklóssal; interjúk Federigo Argentieri, Barna Imre, előszó Massimo D'Alema, olaszból ford. Betlen János, Barna Imre; Magyar Könyvklub, Bp., 2000
- A bilincsbe vert beszéd, Irodalom Kft., Bp., 2002 ISBN 963-204-723-0
- A történelemben. Vásárhelyi Miklós válogatott beszédei és írásai a nyolcvanas-kilencvenes évekből; sajtó alá rend. Vásárhelyi Júlia, előszó Kenedi János; Élet és Irodalom, Bp., 2006
ForrásokSzerkesztés
További információkSzerkesztés
- Kozák Gyula: Kész a leltár. Vásárhelyi Miklós; Balassi, Bp., 2017
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ A Nagy Imre-kormány sajtófőnöke voltam, beszelo.c3.hu