Valódi csüngőlepkék

rovar-alcsalád
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. április 2.

A valódi csüngőlepkék (Zygaeninae) a valódi lepkék (Glossata) közé tartozó csüngőlepkefélék (Zygaenidae) névadó alcsaládja. A hagyományos rendszertanok az éjszakai lepkék (Heterocera) alrendjébe sorolják őket annak ellenére, hogy fajaik többsége szinte kizárólag nappal repül (Ronkay, 1986).

Valódi csüngőlepkék
Zygaena carniolica
Zygaena carniolica
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia)
Tagozat: Tineina
Altagozat: Sesiina
Öregcsalád: Csüngőlepkeszerűek (Zygaenoidea)
Család: Csüngőlepkefélék (Zygaenidae)
Alcsalád: Zygaeninae
Latreille, 1809
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Valódi csüngőlepkék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Valódi csüngőlepkék témájú kategóriát.

Zygaena filipendulae
szúnyoglábú bibircsvirágon (Gymnadenia conopsea)
Zygaena trifolii
Zygaena viciae
Zygaena transalpina

Elterjedésük, élőhelyük

szerkesztés

Magyarország elterjedési területük keleti határán fekszik, és térségünkből a csüngőlepkefajok fokozatosan kiszorulnak. Az elmúlt 50–60 évben hazánkból kipusztult, illetve a kipusztulás szélére jutott fajaik:

Megjelenésük

szerkesztés

Többségük a közepesnél kisebb termetű. Szárnyuk élénk mintázatú: fekete vagy sötétszürke alapon pirossal, ritkábban fehérrel, még ritkábban sárga foltokkal tarkázott.

Életmódjuk, élőhelyük

szerkesztés

Az ebbe az alcsaládba tartozó fajok imágói kivétel nélkül nappal repülnek. Májustól augusztus elejéig, nyílt növénytársulásokban találhatjuk meg őket. Magyarországon előfordulnak az alföldi homok- és löszpusztákon, a dombvidéki legelőkön és kaszálókon is, de leginkább a középhegységek dolomit- és mészkőlejtőinek sziklagyepein.

Mind a fizikai, mind a vegyi hatásokkal szemben igen ellenállók. Így például hosszú ideig a ciángáz sem hat rájuk, mivel légnyílásaikat el tudják zárni (Ronkay, 1986).

Rendszertani felosztásuk

szerkesztés

A fölöttébb fajgazdag alcsaládot 37 nemre osztják: