Valentyin Vitaljevics Lebegyev

	Valentyin Vitaljevics Lebegyev
Született	Валентин Витальевич Лебедев; 1942. április 14. (82 éves); Moszkva
Állampolgársága	szovjet; orosz;
Foglalkozása	mérnök; pilóta; űrhajós; író;
Iskolái	Moszkvai Repülési Intézet (1960–)
Kitüntetései	A Szovjetunió űrhajós pilótája (1973); Lenin-rend (1973. december 28.); Arany Csillag (1973. december 28.); a francia Becsületrend tisztje (1982); Lenin-rend (1982. december 10.); Arany Csillag (1982. december 10.); Medal "For Construction of the Baikal-Amur Railway" (1985); Merited Scientist of the Russian Federation (1999. június 4.); A Haza Szolgálatáért érdemrend, IV. osztály (2007. december 29.); Medal "For Merit in Space Exploration" (2011. április 12.);
	Sablon • Wikidata • Segítség

Valentyin Vitaljevics Lebegyev (orosz: Валентин Витальевич Лебедев) (Moszkva, 1942. április 14. ) szovjet űrhajós.

Életpálya

A középiskola befejezését követően Orenburgban egy éven keresztül a légierő navigációs iskolájának hallgatója. A moszkvai Repüléstechnikai Műszaki Főiskolán szerzett diplomát. 1966-óta Koroljov tervezőirodában űreszközök fejlesztésén dolgozott. Több tanulmány, szabadalma van.

1972. március 22-től részesült űrhajóskiképzésben. 1975-ben műszaki doktori címet szerzett, amit 1985-ben megvédett. Az űrhajós felkészítés időszakában is folytatta mérnökként, vezető kutatóként és módszertan oktatóként a tudományos munkát. Összesen 219 napot, 5 órát és 59 percet töltött a világűrben. 1968-ban a Zond–5 űrszonda kutatási eredményeinek értékelésével bízták meg. Szakmai felkészültségével részt vett a Szojuz, a Szojuz T, a Szaljut–4, a Szaljut–5, a Szaljut–6 tervezésében. Az orosz akadémia tagja. Az űrhajózástól 1993. február 25-én vonult vissza.

Űrrepülések

A Szojuz–13 űrhajón 1973-ban fedélzeti mérnökként szolgált. Az átalakított Szojuz a második, kibővített energiaellátású kutató űrhajó volt.

Az 1982-ben pályára állított Szaljut–7 űrállomás, volt a Szaljut-program utolsó tagja, ahol hosszú távú (211 napos) szolgálatot teljesített. 300-nál több tudományos kísérletet vezetett , illetve tanulmányokat folytatott.

Bélyegen is megörökítették az űrrepülését.

Tartalék személyzet

Szojuz–32 tartalék fedélzeti mérnök. Az űrhajó szállította a Szaljut–6 űrállomásra a 7. hosszú időtartamú személyzetet.

Tudományos munkák

A kozmoszból visszatérve specialista lett az űrtérképtanból és geoinformatikából. 1989-től a tudományos munkának szentelte magát.1989-től az útmutatásával alapított Geoinformatikai Központ (GIC) igazgatója. Vezetése alatt egységesített technológiát fejlesztettek ki a térképek készítésére, ami az ökoszisztémák dinamikáját is előre jelzik. A technológia lehetővé tette a természetes környezetek többrétegű térképeinek az elkészítését miközben az időbeni változásokat is jelezte. Ez a technológia fontos szerepet töltött be Moszkva autóforgalmának értékelésében, a szükséges intézkedések megtételénél. Előre jelezhető vált a forgalom növekedése, a környezetre, a vízre, talajra és légszennyezettségre gyakorolt hatásmechanizmusával. Közreműködésével kidolgozták a Volga vízszintjének alakulását a tavaszi hótakaró olvadását követő áradás elemzése alapján, rögzítették a talaj nedvességtartalmát (téli hónapok alatt fagyott), és a környezet aktuális változásának lehetőségeit. Tudományos kutatással, adatgyűjtéssel, elemzéssel lehetővé tették Moszkva utcai forgalmának és az automatizálás korszerűsítését.

Egyéb pozíciók

A Szovjetunió akrobatikai szövetség elnöke (1975–1991)
A nemzeti olimpiabizottság tagja (1976–1991)

Írásai

157 tudományos munka szerzője,
26 találmánya lett bejegyezve,
Több publikációja jelent meg hazai és külföldi lapokban.
Munkásságáról könyvet adtak ki, Oroszországban és az Egyesült Államokban.

Kitüntetések

Kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést és a Lenin-rendet.
Megkapta a francia Becsület-rendet.
16 orosz város tiszteletbeli díszpolgára.
1978-ban egy kisbolygót neveztek el róla.

Jegyzetek

↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Лебедев Валентин Витальевич, 2015. szeptember 27.
↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Лебедев Валентин Витальевич, 2015. szeptember 28.

Források

Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

Valentyin Vitaljevics Lebegyev. astronautix.com. (Hozzáférés: 2012. június 1.)
Valentyin Vitaljevics Lebegyev. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2012. június 1.)

Csillagászatportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[4532900532a2db868cb48ab66ff8a9c99951088c-1] Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Лебедев Валентин Витальевич, 2015. szeptember 27.

[deb4b9341dd3606a35925db4e887963052a72a1c-2] Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Лебедев Валентин Витальевич, 2015. szeptember 28.

[1]

[2]

Valentyin Vitaljevics Lebegyev

Született	Валентин Витальевич Лебедев 1942. április 14. (82 éves)^[1] Moszkva^[2]
Állampolgársága	szovjet orosz
Foglalkozása	mérnök pilóta űrhajós író
Iskolái	Moszkvai Repülési Intézet (1960–)
Kitüntetései	A Szovjetunió űrhajós pilótája (1973) Lenin-rend (1973. december 28.) Arany Csillag (1973. december 28.) a francia Becsületrend tisztje (1982) Lenin-rend (1982. december 10.) Arany Csillag (1982. december 10.) Medal "For Construction of the Baikal-Amur Railway" (1985) Merited Scientist of the Russian Federation (1999. június 4.) A Haza Szolgálatáért érdemrend, IV. osztály (2007. december 29.) Medal "For Merit in Space Exploration" (2011. április 12.)
Sablon • Wikidata • Segítség