Szojuz–13

új tipusú Szojuz űrhajó

A Szojuz–13 (7K-T) (oroszul: Союз 13) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított, szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az első alkalom volt, amikor a szovjet és amerikai űrhajósok (Skylaben) egyszerre voltak az űrben.

Szojuz–13
Szojuz-program
Repülésadatok
OrszágSzovjetunió
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
HívójelKavkaz (Кавказ)
HordozórakétaSzojuz hordozórakéta
A repülés paraméterei
Start1973. december 18.
11:55:00 UTC
StarthelyBajkonur, LC1
Keringések száma127
Leszállás
ideje1973. december 26.
08:50:35 UTC
Időtartam7 nap 20 óra 55 perc 35 mp
Űrhajó tömege6560 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül188 / 247 km
Pályahajlás
Föld körül51,6°
Periódus
Föld körül88,8 perc

Küldetés szerkesztés

Fő feladata volt az Orion–1 távcsőrendszerrel csillagászati (ultraibolya színképek), földfelszíni felvételek készítése, orvosi és biológiai kísérletek végzése az Oazisz–2 (zárt – ökológia – folyamatban biomasszát állítottak elő) és a Levkoj (vérkeringés, vérellátás tanulmányozása) készülékekkel. Az űrrepülés eredményesen bizonyította, hogy az átalakított űrhajó, a szükséges modulok fel- illetve leszerelésével többnapos programokhoz is képes biztosítani a műszaki és életfeltételeket.

Jellemzői szerkesztés

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва>). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1973. december 18-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.8 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 188 kilométer, apogeuma 247 kilométer volt. Hasznos tömege 6560 kilogramm. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. Összesen 7 napot, 20 órát, 55 percet és 35 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 127 alkalommal kerülte meg a Földet.

Az áttervezés, a módosítás megegyezik a Szojuz–12 űrhajóval. Újra napelemtáblákkal szerelték fel, a hosszabb idejű szolgálatra. Nem rendelkezik összekapcsoló modullal. Egy szabványosított, az űrhajóhoz csatolt modulba helyezték el az Orion–1 távcsőrendszert.

December 26-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Karaganditól 200 kilométerrel délnyugatra értek Földet.

Személyzet szerkesztés

Tartalék személyzet szerkesztés

Mentő személyzet szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Szojuz–12. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
  • Szojuz–12. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
  • Szojuz–12. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
  • Szojuz–12. kursknet.ru. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
  • Szojuz–12. nasa.gov. [2012. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 12.)

Elődje:
Koszmosz–613

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Koszmosz–638