Valkó Márton

Valkó Márton (Debrecen, 1911. november 17. – Budapest, 1996. március 23.) Kossuth-díjas üzemmérnök, több fontos vállalat vezérigazgatója.

Valkó Márton
Született	1911. november 17. Debrecen
Elhunyt	1996. március 23. (84 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	üzemmérnök
Tisztsége	magyar nagykövet Franciaországban (1964–1968)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1949)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete, munkássága

Valkó Márton apja alkalmi munkás volt. Debrecenben végezte iskolai tanulmányait, a négy polgári után vasesztergályos végzettséget szerzett a Bocskai Gépgyárban. 1930-ban Budapesten bekapcsolódott a baloldali munkásmozgalomba. Ennek révén került ki Franciaországba, ahol 1930-tól 1936-ig dolgozott a szakmájában, és belépett a Francia Kommunista Pártba. Magyarországra való hazatérése után egy évig Székesfehérváron, majd a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben dolgozott. 1945-ben a Magyar Kommunista Párt tagja lett. Ezt követően a politikai életben is vezető szerepeket kapott: 1954-ben az MDP Központi Vezetőségének póttagja, 1957-től az MSZMP Központi Bizottság póttagja lett, majd 1962 és 1966 között a tagja volt.

Különböző gazdasági vezető funkciókat látott el, vezette a Csepel Műveket is. 1947-ben Ózdra került, a Nehézipari Központ kirendeltségét vezette, majd 1948-ban az Ózdi Nemzeti Vállalat (a későbbi Ózdi Kohászati Üzemek) igazgatója lett, ezt a beosztást 1953-ig töltötte be. Ózdi tartózkodása idején, 1949-ben, Kossuth-díjjal tüntették ki. Ezekben az években szerezte meg üzemmérnöki oklevelét a Gazdasági és Műszaki Akadémián.

1953-ban Miskolcra helyezték, a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatójává nevezték ki. Az ő idején épült a korszerű Schloemann-középhengersor, ekkor történt meg a blokk- és bugasor rekonstrukciója, és a gyár infrastruktúrája és a dolgozók szociális ellátása is sokat fejlődött. Segítette az Egyetem és a Kohóipari Technikum fejlesztését is.

1964-ben négy évre párizsi nagykövetté nevezték ki. Diplomáciai éveire esik a francia–magyar kapcsolatok normalizálódása, ami összefüggésben volt a Charles de Gaulle elnök „nyitási” törekvéseivel. Hazatérve, 1968-tól a KÉV Metró vezérigazgatója lett, majd 1974-ben nyugdíjba vonult.

Források

• Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 3. Belvárosi Kulturális Menedzser Iroda, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc, 1996. 75–76. old. ISSN 1416-06-17
• Történelmi tár – Valkó Márton
• Garadnai Zoltán: A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései (1963. január 14.–1963. december 31.)
• Miskolc 1973. évi díszpolgárai