Valkószentmária
Valkószentmária (horvátul: Marinci) falu Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében. Közigazgatásilag Berzétemonostorhoz tartozik.
| Valkószentmária (Marinci) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Vukovár-Szerém |
| Község | Berzétemonostor |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 32221 |
| Körzethívószám | +385 032 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 437 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 88 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 20′ 20″, k. h. 18° 53′ 56″Koordináták: é. sz. 45° 20′ 20″, k. h. 18° 53′ 56″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Vukovártól légvonalban 8, közúton 10 km-re nyugatra, községközpontjától 4 km-re keletre, a Nyugat-Szerémségben, a Szlavóniai-síkság keleti részén, a Valkó (Vuka) jobb partján fekszik.
Története szerkesztés
A település a középkorban is létezett. 1427-ben „Maria”, 1439-ben „Marya” néven említik. 1481-ben és 1491-ben „Morynch” néven a mikolai kastélyhoz tartozott. Később a borói kastély tartozéka volt.[2] 1526-ban Valkóvár eleste után került török kézre és csak 1687-ben szabadult fel a török uralom alól.
A török kiűzése után előbb kamarai birtok, majd a nustari uradalom része lett. Birtokosai Miksa Eugen de Gossau gróf (1741-ig), Trenk Ferenc báró és 1751-től szlavinczai Sándor Mihály báró voltak. A 19. század elején az uradalmat Khuen Antal gróf örökölte és az ő leszármazottai birtokolták egészen a második világháborúig. Az első katonai felmérés térképén „Marincze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Marincze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Marincze” néven 122 házzal, 332 katolikus és 358 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
1857-ben 607, 1910-ben 853 lakosa volt. Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 47%-a magyar, 39%-a szerb, 10%-a horvát, 3%-a német anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 34%-a szerb, 28%-a horvát, 25%-a magyar, 10%-a albán nemzetiségű volt. 1991-től a független Horvátország része. A horvátországi háború során elfoglalták a szerb csapatok. Katolikus templomát és a házainak nagy részét lerombolták, 28 helyi polgárt meggyilkoltak. A településnek 2011-ben 670 lakosa volt.
Népessége szerkesztés
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 607 | 719 | 705 | 729 | 746 | 853 | 848 | 838 | 882 | 896 | 938 | 909 | 904 | 969 | 796 | 670 |
Gazdaság szerkesztés
A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.
Nevezetességei szerkesztés
A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1855-ben épült. Építtetője a falu kegyura Khuen Antal gróf volt. 1992-ben a falut elfoglaló szerbek lerombolták. Az újjáépítés 2003-ban kezdődött és 2005-ben fejeződött be. 2005. szeptember 5-én szentelte fel Marin Srakić diakovár-eszéki érsek. A berzétemonostori Szentlélek plébánia filiája.
Az ortodox Szent György-templomot[7] 1758-ban építették a falu dombján, késő barokk stílusban. Egyhajós épület, sokszög záródású apszissal és a főhomlokzat fölé emelkedő harangtoronnyal. Az 1808-ban épített harangtornyot lizénák, pilaszterek, félköríves ablakok, körablakok és festett fülkék díszítik. A klasszicista oromzat fokozatosan alakult ki. A hajó felett fából készült dongaboltozat, a szentély felett pedig félkupola található. A proszkomidia Krisztus áldozata című kompozíciója, az ikonosztáz és az ikonok a 18. és a 19. századból származnak.
Oktatás szerkesztés
Az itteni tanulók 1875-ig Berzétemonostorra jártak iskolába, az iskola új épületét 1903. január 13-án nyitották meg. Ma a faluban a berzétemonotori Zrinskih általános iskola területi iskolája működik.
Sport szerkesztés
Az NK Marinci labdarúgóklubot 1928-ban alapították. A csapat a megyei 3. ligában szerepel.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Valkó vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...411. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 35. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5174.
Források szerkesztés
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- A település rövid ismertetője Archiválva 2021. július 23-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A Szentlélek plébánia honlapja Archiválva 2020. május 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
További információk szerkesztés
A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
