Valvasone

Valvasone (friuli nyelvjárásban Voleson) város (comune) Északkelet-Olaszországban, a Friuli-Venezia Giulia régióban, Pordenone megyében, a Tagliamento folyó jobb (nyugati) partján. Lakóinak száma kb. 2200 fő, nevük olaszul: valvasonesi. Fennmaradt középkori óvárosa és festői várkastélya révén tagja az I Borghi più Belli d’Italia (Olaszország legszebb városai) elnevezésű egyesületnek.

Valvasone (Valeson)
A városi elöljáróság (Munizipio) a Szabadság terén (Piazza Libertà)
Valvasone címere
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Friuli-Venezia Giulia
Megye	Pordenone (PN)
Rang	comune
Kerületei	Casamatta, Fornasini, Grava, Majaroff, Ponte Delizia, Pozzo Dipinto, San Gaetano, Sassonia, Tabina, Torricella
Polgármester	Markus Maurmair (2009 óta)
Irányítószám	33098
Körzethívószám	0434
Forgalmi rendszám	PN
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	59 m
Terület	28 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 00′, k. h. 12° 52′46, 12.866666666667
Elhelyezkedése Pordenone térképén
Valvasone weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Valvasone témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Valvasone helyzete (Pordenone megyén belül)

Valvasone városa a Pó-síkságon (más néven Velencei-mélyföldön) fekszik, a Tagliamento folyó nyugati (jobb) partján. A folyó itt két megye határát képezi, jobb partján Pordenone megye, vele szemben a keleti (bal) parton Udine megye (Codroipo városa) fekszik.

A község – Valvasone főhely mellett – több részközséget (frazione-t) is magában foglal, ezek a következők: Casamatta, Ponte Tagliamento, Pozzo Dipinto, Torricella, Sassonia, Fornasini, Grava.

A várossal szomszédos települések: Pordenone megyében nyugat felé Arzene, északon San Martino al Tagliamento, dél-délnyugaton Casarsa della Delizia és délen San Vito al Tagliamento, Udine megyében (a Tagliamento túlsó partján) délkeletre Codroipo, északkeletre Sedegliano városok.

Valvasone kb. 22 km-re keletre fekszik a megyeszékhelytől, Pordenone városától, a két települést az SP51, SP58, SP24 utak kötik össze. A város fölött mintegy 15 km-re északnyugatra két hegyi patak (torrente) egyesül, a Cellina és Meduna. A város 59 m tengerszint feletti magasságban fekszik, a hozzá tartozó terület 28 km².

Valvasone helyzete a legközelebbi nagyobb városokhoz képest: Udinétől 35 km-re keletre, Velencétől 105 km-re észak-északkeletre, Tolmezzótól 60 km-re, Pontebbától 90 km-re déli irányban fekszik. A város legcélszerűbben az SS13-as országos főúton (a „Pontebbanán”) át közelíthető meg, amely észak felől Pontebbán, Udinén és Codroipón át halad Treviso felé. A forgalmi csomópontokat a várostól délre alakították ki. Ugyanitt van Valvasone kis vasútállomása is.

Történelme

A középkorban Valvasone sorsát földrajzi helyzete határozta meg. A falu a Tagliamento folyó egyik, az év nagy részében járható gázlójánál feküdt. A mélyföldön haladó folyó délebbi, kiszélesedett szakaszának gázlói gyakrabban és hosszabb időn át járhatatlanok voltak. Az átkelőhelyet Valvasone grófjainak várkastélya biztosította, az engedély megadása a mindenkori grófok privilégiuma volt.

Valvasone első említése 1218-ból való, az itteni udvarház ekkor Ulvino és Bonfante nevű birtokosok kezén volt, akik a Aquileiai Pátriárkátus hűbéresei voltak. Ezt a családot 1268-ban Valvasonei Corrado felkelése során kiirtották. Aquileia pátriárkája ekkor megbízta Spilimbergói Walterpertoldo grófot, hogy vonja ellenőrzés alá a Tagliamento folyó stratégiai fontosságú átkelőit. 1273 körül Walterpertoldo jelentősen megerősítette a várkastélyt és a környező épületeket. Halálával kihalt a Spilimbergo család főága. Valvasone birtoklásáért harc tört ki a környék legerősebb feudális családjai, a Zuccolák és a Cucagnák között. 1292-ben Raimondo della Torre pátriárka végül Simone di Cucagnának adta hűbérbe Valvasone városát és környékét.

1294-ben a közeli Gruaro község templomában ereklyéket találtak. Ezeknek méltó helyet keresve Condordia püspöke Valvasone grófjához fordult. 1330-ban a szentszék a megtalálás körülményeit csodás eseménynek ismerte el, és az ereklyék elhelyezésére új, a Megváltó Megtestesülésének szentelendő templom építését rendelte el. (A Duomo építése azonban csak a 15. században kezdődött meg).

A grófi család beköltözött városába, és kiépítette annak katonai védműveit, kialakítva a ma is látható városszerkezetet. 1300-ban kezdték meg a várost körülvevő kőfal építését. A városi földeket felparcellázták, a telkeket kézműveseknek és boltosoknak adták el, megteremtve az építkezés anyagi alapjait. Az 1350-es években kibővítették a várost, és létrehozták a középkori városépítés egyik legszebb példáját Nyugat-Friuliban. Az új városrészekben új templomokat építettek, az északi negyedben épültet Szent Jakabnak (San Giacomo) szentelték, a falakon kívül épült új község templomát Szent Jánosnak és Szűz Máriának (San Giovanni e Santa Maria).

Az 1420-as években a Velencei Köztársaság megdöntötte az Aquileiai Pátriárkátust. A városon keresztül vezetett a Portogruaro–Venzone közötti fontos kereskedőút, a gyorsan növekvő áruforgalmat a korszerűtlen szerkezetű, apró város nem tudta átbocsátani. A Valvasonéból való Giacomo Giorgio építkezésekbe kezdett, egyfelől bővítette a várost, másfelől korszerűsítette annak régi épületeit. 1449-ben a belső város közepén felépíttette a dómot (Duomo), melyet Krisztus Megtestesülésének (Santissimo Corpo di Cristo) szenteltek. Itt helyezték el a „Gruarói csodának” elismert eseménnyel összefüggő ereklyetárgyakat. A két meglévő régi templomot emiatt feladták. Újabb lakónegyedeket alakítottak ki, ahol egy új, kisebb templomot építettek, Szent Péter és Szent Pál apostoloknak szentelve (San Pietro e Paolo). Átépítették az 1335 óta működő városi ispotályt is.

A cambrai-i liga háborúi során, 1511-ben a városban felkelés tört ki, a várkastélyt felgyújtották. 1797-ben a város (Friuli tartománnyal együtt) a Campo Formió-i békeszerződés értelmében a Habsburg Birodalomhoz, majd 1866-ban, a porosz–osztrák–olasz háború után az Olasz Királysághoz került.

Műemlékek, látnivalók

A valvasone-i várkastély (Castello)

A várost övező kőfalak nagy részét a 19. század végén lebontották (Friuli más középkori városaihoz hasonlóan), de az óváros régi épületei és középkori hangulata máig fennmaradt.

• Valvasone grófjainak várkastélya (Castello dei Conti): Az olasz épített nemzeti örökség listáján szereplő műemlék. Nemrégen restaurálták, de a nagyközönség előtt még nincs megnyitva (2012).
• Szent Péter és Pál-templom (Chiesa di San Pietro e Paolo)
• Krisztus Megtestesülésének szentelt dóm (Duomo del Ss. Corpo di Cristo). Itt őrzik a gruarói ereklyéket. A két város sokáig rivalizált a csodatévő ereklyék tulajdonjoga és elhelyezése fölött. A kedélyek csak 1967-ben csillapultak, amikor a két település lakossága közösen ünnepelte a csodás esemény emléknapját. Ezután Gruaro és Valvasone testvérvárosi kapcsolatra lépett egymással.
• Szűz Mária szolgálóleányainak egykori apácakolostora (Convento dei Servi di Maria)
• Elöljárósági palota (Palazzo Comunale)
• Óratorony (Torre delle ore)

Képgaléria

• 
  A Piazza Castello kaputornya
• 
  A dóm (Duomo)
• 
  A Szent Péter és Pál-templom
• 
  Régi kút a Piazza Castellón
• 
  Via Monte Sabotino (volt Via della Roggia)

Nyelvek, nyelvjárások

Valvasone lakossága az olasz államnyelv mellett elterjedten használja a friuli nyelv nyugati nyelvjárását (friulano occientale). A község területén érvényes a 2007. december 18-án elfogadott, 29. sz. regionális törvény „A friuli nyelv tanításának, érvényesítésének és előmozdításának normarendszeréről.” Friuli-Venezia Giulia régió kormányzata ebben rögzítette a „standard” és a helyi friuli nyelvjárást ténylegesen használó települések, közösségek hivatalos elnevezéseit mindkét nyelvjárásban.

A város jelképei, ünnepei, kapcsolatai

Valvasone címerében ezüst alapon arany színű, álló kereszt látható, két alsó mezőjében egy-egy arany V betűvel, utalva a város nevére (Val Vasone). A város lobogója (gonfalone) azúrkék színű, ezüst színű, növényt formázó csipkedíszítéssel, közepén a város címerével, fölötte a Comune di Valvasone (Valvasone városa) felirattal. A fém tartók és alkatrészek ezüstözöttek. A zászlórúd azúrkék színű, melyre díszített ezüst spirál csík fut fel. A zászlórúdra olasz nemzeti színű, ezüsttel rojtozott szalagot kötnek.

A város védőszentjei Szent Péter és Szent Pál apostolok, ünnepnapjuk június 29.. Testvérvárosa Gruaro (Velence megye, Veneto régió).

Kulturális események

• Zir dai Arboras: január 5-én, a Vízkereszt ünnepkörében, több friuli községen keresztül haladó váltófutás (staféta), zenés rendezvények, tűzgyújtás, forralt bor (vin brulè), hagyományos velencei édességek (pinza).

• Tavaszi orgonakoncertek: neves közreműködő művészek seregszemléje a Duomo orgonáján.
• Péter-Pál-napi ünnepkör (Festa di San Pietro e Paolo): június hónap második felében, a város védőszentjeinek ünnepnapjához kapcsolódva.
• Történelmi hagyományőrzés (Rievocazione storica): szeptember második hetében rendezett eseménysorozat, amely megeleveníti a város középkori életét.

A város híres szülöttei

• Erasmo di Valvason (1523–1593) reneszánsz költő
• Tullio Avoledo (* 1957) író

További információk

• Pro Valvasone (kulturális és sporteseményeket szervező szövetség) Archiválva 2008. október 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Medioevo a Valvasone (középkor-idéző hagyományőrző fesztivál)
• I Borghi più Belli d’Italia (Olaszország legszebb városainak klubja, hivatalos honlap) Archiválva 2007. április 30-i dátummal a Wayback Machine-ben