Főmenü megnyitása

Aquileia (friuliul: Aquilee, szlovénül: Oglej) ókori római eredetű város Olaszországban, közel az Adriai-tengerhez, a Natissa folyó partján. Észak-Olaszország egyik legjelentősebb archeológiai lelőhelye, melyet az i. e. 2. században alapítottak, majd a korai császárkorban a Római Birodalom egyik legjelentősebb kulturális és kereskedelmi központja lett, gazdag város, jelentős folyami kikötővel.[3] A korai keresztény közösségek egyik legjelentősebb városa volt, amikor 452-ben Attila hadai lerombolták.[4] A település központjában található ásatási terület és a patriarchális bazilika 1998 óta szerepel az UNESCO Világörökségi listáján.[5]

Világörökség logo.png  A településen világörökségi helyszín található 
Aquileia
A város látképe
A város látképe
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióFriuli-Venezia Giulia
MegyeUdine (UD)
Polgármester Gabriele Spanghero[1]
Irányítószám 33051
Körzethívószám 0431
Forgalmi rendszám UD
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség3369 fő (2015. okt. 8.)[2] +/-
Népsűrűség93 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság5 m
Terület36 km²
Időzóna CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Aquileia (Olaszország)
Aquileia
Aquileia
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 46′, k. h. 13° 22′Koordináták: é. sz. 45° 46′, k. h. 13° 22′
Elhelyezkedése Udine térképén
Elhelyezkedése Udine térképén
Aquileia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquileia témájú médiaállományokat.
Az ókori Aquileia Forumának maradványai
Aquileia, Nürnbergi Krónika, 1493

FöldrajzaSzerkesztés

A város az észak-olaszországi Friuli-Venezia Giulia régióban (Udine megye) található, a Natissa folyó partján. Közel 4 km-re fekszik az Adriai-tenger partjától, a Maranói-lagúnát keletről lezáró Grado városától északra, a Velencei-síkság egyik legkeletibb pontján, Trieszt és Udine között, az Isonzó folyótól nyugatra.[6][7]

TörténelmeSzerkesztés

Az alapítástól a hunok pusztításáigSzerkesztés

Aquileiát i. e. 181-ben alapították a rómaiak, a birodalom északkeleti határán, a Natissa folyó partján, amely akkor még jelentősen szélesebb, nagyobb vízhozamú volt. A colonia szerepe kezdetben elsősorban a birodalom határainak felügyelete és a szövetséges venétek védelme volt a barbár behatolásokkal szemben.[3]

Az Illíriával folytatott több évtizedes háborúskodás során, amely végül annak meghódításával és római provinciává válásával zárult, kiemelt szerep jutott a coloniának mint fő utánpótlási helynek. A háború után sok veterán kapott földet a településen.

Alapítása után nem sokkal, i. e. 173-ban már bekapcsolódott a római települések rendszerébe, út kötötte össze Bononiával (Bologna), majd i. e. 148-ban Genovával (Via Postumia), i. e. 132-ben pedig kiépült az út Rimini felé is.

i. e. 169-ben több mint 1300 telepes és családja élt már a településen, i. e. 130-ban pedig, miután a mai Klagenfurt környékén aranyat találtak még több ember érkezett a térségbe, így Aquileiába is. Fontos stratégiai hellyé vált, egyre nagyobb részt képviselt a kereskedelemben, különösen a mezőgazdasági termékek között.

Aquileia eredetileg latin jogú colonia volt, i. e. 90-ben vált municipiummá. Megfordult a városban Cicero, Augustus és Tiberius, valamint Marcus Aurelius császár is.[8]

A város hamar fontos közlekedési csomóponttá vált. A Római Birodalom egyik legfontosabb útvonala a Via Annia volt, mely Patavium városát kötötte össze Aquileiával, innen pedig kelet felé, Pannonia érintésével építették ki a Balti-tengerig vezető Borostyánutat Tiberius császár uralkodása idején.

Marcus Aurelius korában (168) az egyik legnagyobb kiterjedésű város volt a birodalomban, lakossága meghaladta a 100 000 főt. 167-ben a markomannok elleni hadjárat során a város egy része elpusztult az ostromban, 238-ban a város a szenátus oldalán harcolt Maximinus Thrax császár ellen. Ekkor a város több hónapos ellenállása miatt a császár elvesztette a háborút a szenátussal szemben és öngyilkos lett.

A 3-4. században a város már jelentős tengerészeti kikötő volt, a kereszténység terjedésével pedig az egyik legfontosabb vallási központtá alakult,[8] a város püspöke pátriárkai rangot kapott. 381-ben tartottak először a városban zsinatot, ezt több is követte az elkövetkező évszázadokban.[9]

Szintén a 4. században épült meg a városban egy császári palota, Diocletianus császár sok időt töltött e helyen. 340-ben II. Constantinus császárt a város falai előtt ölték meg, mialatt megkísérelte elfoglalni Aquileiát Constans öccsétől. A század végén Ausonius számításai alapján a világ kilencedik legnagyobb városaként tartották számon.

 
Hunok ostroma, részlet a Képes Krónikából

A várost a népvándorlás időszakának kezdetén, 401-ben előbb I. Alarich,[8] majd pedig 452-ben a hunok pusztították el,[9] s ezt követően megtört az addig virágzó város fejlődése, s a középkor kezdetén lassan feledésbe merült.[8] A venét lakosok a közeli lagúnákban telepedtek le, s erre az időre datálható Velence születése is.[10]

A hunok pusztítása utánSzerkesztés

A longobárdok inváziója során 568-ban és 590-ben is újból a háborús pusztítás áldozata lett, a patriarchátus székhelye is Gradoba került. 606-ban a várost közigazgatásilag két részre vágták, az egyik része a longobárdok uralma alá került, a másik része a Ravennai exarchátus uralma alá tartozott, később Velencéhez került, 1421-től 1809-ig a tengeri köztársaság része volt.[4]

A középkorban a pátriarchátus fokozatosan elvesztette a tekintélyét, Poppo, Aquileia pátriarchája többször is próbálta kiharcolni egyházi körökben, hogy fogadják el Aquileia felsőbbségét Grado városa fölött. 1238-ban a patriarchátus székhelye Udinébe került, 1420-ban pedig ugyan visszakerült Aquileiába, ám az már gyakorlatilag velencei fennhatóság alá került. Végül 1751-ben megosztották az aquileiai egyházi kerületet Udine és Görz püspöksége között. Az Aquileiai patriarchátus ezzel megszűnt.

Fő látnivalókSzerkesztés

KatedrálisSzerkesztés

Ókori emlékekSzerkesztés

Híres emberekSzerkesztés

Itt születettSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Titolari di cariche elettive (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  2. http://www.demo.istat.it/pop2015/index1.html
  3. a b Aquileia, the Ruins and the Basilica (angol nyelven). italia.it. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  4. a b Új magyar lexikon I. (A–C). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1960. 138. o.
  5. Archaeological Area and the Patriarchal Basilica of Aquileia (angol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  6. Feltárják a hunok és a magyarok által elpusztított Aquileia romjait, 2006. június 7. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  7. Aquileia a Google térképén. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  8. a b c d Nancy Thomson de Grummond Encyclopedia of the History of Classical Archaeology, p. 58, a Google Könyvekben (angol nyelven)
  9. a b Fajth Tibor. Itália, Útikönyvek. Budapest: Panoráma Kiadó (1973). Hozzáférés ideje: 2015. október 8. 
  10. Harry Hearder. Olaszország rövid története. Budapest: Meacenas Könyvkiadó, 40. o. (1992) 

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Aquileia témájú médiaállományokat.