Grado (Olaszország)
Grado Észak-Olaszország keleti csücskében, a Trieszti-öbölben, az Adriai-tenger partján fekvő kis város, a térség leghíresebb fürdőhelyeinek egyike. A település autóval két középkori úttá alakított gáton megközelíthető festői szigetváros. Az egyik gáton Aquileia felől, míg a másikon Monfalcone felől közelíthetjük meg a kis Velenceként is emlegetett várost.
Grado | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Régió | Friuli-Venezia Giulia |
Megye | Gorizia |
Polgármester | Silvana Olivotto |
Védőszent | Hermagoras and Fortunatus |
Irányítószám | 34073 |
Körzethívószám | 0431 |
Forgalmi rendszám | GO |
Testvérvárosok | Lista
|
Népesség | |
Teljes népesség | 8173 fő (2018. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 75,5 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 2 m |
Terület | 114,0 km² |
Időzóna | CET (UTC+01:00) |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 40′, k. h. 13° 23′Koordináták: é. sz. 45° 40′, k. h. 13° 23′ | |
![]() | |
Elhelyezkedése Gorizia térképén | |
Grado weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Grado témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
TörténeteSzerkesztés
A kisvárost körülbelül kétezer éve lakják, akkoriban Aquileia kikötője volt, majd annak vetélytársává is emelkedett. A történelmi belvárost (Grado Vecchia) az 5. században építették ki, miután, 452-ben Attila hun király seregei elől, Velencéhez hasonlóan, a környék lakossága Grado lagúnája szigeteire menekült. 568-ban a longobárdok támadása miatt Friuli pátriárkája székhelyét is ide telepítették át, ettől kezdve az egyházi építkezés is fellendült. 875-ben a települést csak a velencei hajóhad tengeri győzelme mentette meg a dalmát kalózok dúlásától.
A 19. század második fele óta közkedvelt fürdőhely.
NépességSzerkesztés
A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott:
Külső hivatkozásokSzerkesztés
- Információk Grado történetéről (angolul)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Popolazione Residente al 1° Gennaio 2018. Italian National Institute of Statistics. (Hozzáférés: 2019. március 16.)