Wikipédia

Vekov Károly

(1947–2020) történész, művelődéstörténész

Vekov Károly János (Budapest, 1947. szeptember 26. – Debrecen, 2020. október 7.) erdélyi magyar történész, művelődéstörténész, egyetemi docens.

Vekov Károly
Horváth László felvétele
Horváth László felvétele
Született1947. szeptember 26.
Budapest
Elhunyt2020. október 7. (73 évesen)[1]
Debrecen[1]
Állampolgárságaromán
Foglalkozásatörténész,
művelődéstörténész,
egyetemi docens
Tisztségeromániai országgyűlési képviselő (2000–2004)
IskoláiBabeș–Bolyai Tudományegyetem (1966–1971)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Középiskoláit Aradon végezte (1966), a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett oklevelet (1971). A történettudományok doktora fokozatot 1999-ben szerezte meg a bukaresti Nicolae Iorga Történettudományi Intézetben, dolgozatában (amely 2003-ban, kibővítve nyomtatásban is megjelent) a gyulafehérvári hiteles­hely működését taglalja. Pályája első szakaszában (1971–1990) a Nicolae Iorga Történettudományi Intézet nemzetiségtörténeti osztályán dolgozott tudományos kutatóként. A Limes Kör tagja, részt vett 1985-ben Bukarestben és több alkalommal vidéken rendezett vitáin.

Az 1989-es fordulat után Kolozsváron az RMDSZ országos elnökségének ügyvezető titkára, referense (1990–1995), majd a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum, a Római Katolikus Líceum tanára, utóbbinak igazgatója (1995–2000), Kolozsvár helyi tanácsának tagja 2000. június–december között (ebben a minőségében a főtéri Márton Áron-szobor kezdeményezője), 2000–2004 között Kolozs megye egyik parlamenti képviselője. 1995 és 1998 között a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt Kolozs megyei elnöke.[2] Meghívottként Bizánc történetét adta elő a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, ahol 2000-től egyetemi docens, magiszteri kurzusok előadója. Bizánc és a magyar középkor történetét, magyarságtörténetet, magyar művelődéstörténetet, írásbeliség- és intézménytörténetet, latin és magyar paleográfiát, pecséttant adott elő.

2012-től Magyarországon élt.[3]

Munkássága szerkesztés

Kutatási területe a középkori intézmény- és művelődéstörténet. Első írása 1978-ban jelent meg a 16. századi erdélyi magyar történetírásról (Studii şi Materiale de Istorie Medie IX. 1978. 1–31). Tanulmányokat, cikkeket közölt A Hét és a Korunk hasábjain, illetve tanulmánykötetekben (Emlékkönyv Jakó Zsigmond nyolcvanadik születésnapjára. Kolozsvár 1996; In honorem Paul Cernovodeanu. Bukarest 1998; Historia manet. Demény Lajos-emlékkönyv. Bukarest 2001; Erdély a keresztény magyar királyságban. Kolozsvár 2001; Erdélyi várostörténeti tanulmányok. Csíkszereda 2001; Kolozsvár 1000 éve. Kolozsvár 2001; Emlékkönyv Kiss András születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár 2003; Emlékkönyv Csetri Elek nyolcvanadik születésnapjára. Kolozsvár 2004; Városok és városlakók. 2006; Az 1956-os forradalom és a határon túli magyarok. Budapest 2006; A reneszánsz Kolozsvár. Kolozsvár 2008, ua. románul, uo. 2008; Évfordulós tanácskozások. Szatmárnémeti 2008; Kisebbségben, közösségben. Balázs Sándor nyolcvanadik születésnapjára. Temesvár. 2008; Loca credibilia. Hiteleshelyek a középkori Magyarországon. Pécs 2009; Pe urmele trecutului. Profesorului Nicolae Edroiu la 70 de ani. Kolozsvár 2009; Erdély reneszánsza. I. Kolozsvár 2009; Az 1956-os forradalom hatása a környező országok egyházaira. Budapest 2009; The Impact of the 1956 Hungarian Revolution on Religious Life in Eastern Europe. Budapest 2009).

Önálló kötetben mutatta be a székelyek középkori társadalmi, jogi és hadi szervezetét (Kolozsvár 2003). Kutatásainak visszatérő tárgya a humanista eszmék erdélyi térhódítása (Az erdélyi reneszánsz és a mátyási modell. Korunk 1998/5; Mátyás király és Kolozsvár. Honismeret 2008/6; Atleta christianismi. Adalékok Hunyadi János identitástudatához. Szeged 2006/11–12; A szülőváros kötelez. Szeged 2008/11; A kolozsvári egyháziak humanista törekvései. Kolozsvár 2008). Első tanulmányának témáját (az erdélyi magyar nyelvű történeti irodalom kezdetei) újabban külön kötetben fejtette ki részletesebben. Jelenleg a kommunista korszak politikai pereit kutatja, különös tekintettel a magyar egyházak megsemmisítésére irányuló koncepciós perekre (Márton Áron-, Szoboszlay-per).

Önálló kötetei szerkesztés

  • Székely felkelés. 1595-1596. Előzményei, lefolyása, következményei; szerk. Benkő Samu, Demény Lajos, Vekov Károly; Kriterion, Bukarest, 1979
  • Locul de adeverire din Alba Iulia. Secolele XIII–XVI (Kolozsvár 2003)
  • Structuri juridico-militare şi sociale la secui în evul mediu (Kolozsvár 2003)
  • Istoriografia maghiară din Transilvania în secolul al XVI-lea (Kolozsvár 2004)
  • A gróf emigrált, az író itthon maradt. Wass Albert igazsága (társszerzők Raffay Ernő és Takaró Mihály), Szabad Tér Kiadó, Czegei Wass Foundation, Budapest, 2004
  • Szoboszlay Aladár Áldozatok és áldozottak, közzéteszi Vekov Károly, Magyar PEN Club, Budapest, 2018

Benkő Samu és Demény Lajos oldalán társszerkesztője a Székely felkelések. 1595–1596 című kötetnek (Bukarest 1979, román nyelvű kiadása uo. 1978). Szerkesztésében és bevezetőjével jelent meg Szoboszlay Aladár Az egyenes úton (Kolozsvár, 2006) című kötete.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Udvardy Figyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017: Vekov Károly
  • Kisebbség – nemzetiség – diaszpóra. Limes 1989/1. 15–52.
  • Ágoston Hugó: Mi volt a Limes? (Beszélgetés többek között Vekov Károllyal.) A Hét 2004/16.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vekov_Károly&oldid=23883296”