Velika Mlinska

település Horvátországban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. január 11.

Velika Mlinska falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Velika Trnoviticához tartozik.

Velika Mlinska
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBelovár-Bilogora
KözségVelika Trnovitica
Jogállásfalu
Irányítószám43285
Körzethívószám(+385) 44
Népesség
Teljes népesség92 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság150 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 39′ 30″, k. h. 16° 55′ 07″45.658200°N 16.918600°EKoordináták: é. sz. 45° 39′ 30″, k. h. 16° 55′ 07″45.658200°N 16.918600°E
SablonWikidataSegítség

Belovártól légvonalban 27, közúton 35 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 4, közúton 6 km-re délnyugatra a Monoszlói-hegység keleti lejtői alatt, a Mlinska-patak partján fekszik.

Története

szerkesztés

A régészeti leletek tanúsága szerint a falu területén már az őskorban éltek emberek. Stojan Dimitrijević 1979-ben itt végzett kutatásai során a Lasinja kultúrának, az i. e. 4000 körül virágzott, a középső rézkor egyik legjelentősebb kultúrájának a tárgyi emlékeit találta a határában.

A település nevét a rajta keresztülfolyó Mlinska-patakról kapta. A patak neve az egykor itt működő vízimalmokról (horvátul: mlin) származik. A mintegy száz évnyi török uralom után a területre a 17. századtól folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. A 17. század közepén elsősorban a Lonja és a Szávamentéről, majd később Zengg és Lika vidékéről települt be a katolikus horvát lakosság. A szerbek főként délről, a török megszállás alatt maradt boszniai területekről jöttek részben a török hatóságok üldözése miatt, részben a határőrvidék katonai hatóságainak ösztönzésére.

A település 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Mlinszka” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Mlinszka” néven találjuk.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Mlinszka” néven 66 házzal, 154 katolikus, és 290 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.

A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Garesnicai járásának része lett. A településnek 1857-ben 510, 1910-ben 770 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. A 20. század elején Magyarországról jelentős számú dunai sváb lakosság telepedett le itt, őket 1942-ben a monoszlói partizánok űzték el. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 67%-a horvát, 21%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben a településnek 129 lakosa volt.

Lakossága

szerkesztés
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
510 413 428 679 451 770 811 749 411 348 300 228 171 156 157 129

Nevezetességei

szerkesztés

A Lasinja kultúra régészeti lelőhelye.

További információk

szerkesztés