Főmenü megnyitása

A Via Flaminia a Rómából északra vezető legfontosabb út volt a Római Birodalom idején. Ariminum (a mai Rimini) felé vezetett.

Via Flaminia
Via Flaminia.jpg
Ország Olaszország
Település Róma
Elhelyezkedése
Via Flaminia (Olaszország)
Via Flaminia
Via Flaminia
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 42° 43′ 49″, k. h. 12° 35′ 13″Koordináták: é. sz. 42° 43′ 49″, k. h. 12° 35′ 13″
A Wikimédia Commons tartalmaz Via Flaminia témájú médiaállományokat.
A Via Flaminia és a későbbi Via Flaminia Nova térképe

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Caius Flaminius kezdte el építtetni, amikor i. e. 220-ban az Örök Város censora volt. Az ókori Római Császárság idején gyakran javították. Augustus, amikor Itália útjainak általános felújításába kezdett, szenátorok közt osztotta fel az egyes munkákat, a Flaminia felújítását saját magának fenntartva. Újjáépítette az út hídjait is, kivéve a Pons Mulviust, amely Rómától északra kelt át a Tiberis folyón (Tevere) és a ma már ismeretlen helyű Pons Minuciust. Az Ariminumnál Augustus tiszteletére a felújításkor emelt diadalív ma is megvan. Vespasianus új alagutat épített Intercisá-nál (Furlo), i. sz. 77-ben, Traianus pedig, mint a feliratok mutatják, számos hidat kijavíttatott a Flaminián.

A középkorban ravennai útként ismerték. A ravennai exarchátus vége felé használaton kívül került, de a reneszánsz idején részben újjáépítették, és katonai jelentőséggel bírt I. Napóleon és a második világháború idején is. A vonalában húzódó autópálya ma is Róma fő közúti összeköttetése az Adriai tengerrel.

SzerepeSzerkesztés

A római expanzió idején az i. e. 3. században és az i. e. 2. században a tengeri szállítás mellett ezen az úton jutott el Rómába és Közép-Itáliába a völgyének búzája. Róma hanyatlásának időszakában a fő út volt, amely Itália szívébe vezetett. Julius Caesar már a polgárháború kezdeti szakaszában elfoglalta, és később is gyakran vált hódítók – barbár törzsek, bizánci hadvezérek – célpontjává. Több fontos csatát vívtak a Via Flaminián vagy a közelében. Ilyen csatamező volt Sentinum (a mai Sassoferrato közelében) és Tadinum közelében (a mai Gualdo Tadino). A korai középkorban a Keletrómai Birodalom ellenőrizte, a Flaminián keresztül sugárzott át Itáliába a bizánci kultúra (a bizánci csatorna, ahogy ma a történészek mondják).

MaradványokSzerkesztés

Az út fennmaradt maradványai többnyire rövid szakaszok (a leghosszabb egybefüggő szakasz 800 méteres, Rignano Flaminio-nál, Lazio északi részében). De sok hídja fennmaradt, mint a Pons Milvius a Rómából Narni felé vezető szakaszon (ma Ponte Molle).

Más ókori római utakSzerkesztés