Angol gyártmányú I. világháborús közepes nyílt irányzékú géppuska. Gyártását 1912-ben kezdték el és 1968-ig használták is. A géppuska működéséhez jellemzően hat-nyolcfős csapatra volt szükség: az egyik lőtt, a másik betette a lőszert, a többi segített a fegyver, annak lőszereinek és pótalkatrészeinek szállításában.

Vickers közepes géppuska

TípusKözepes géppuska
Ország Egyesült Királyság
Alkalmazás
Alkalmazás ideje19121968
Használó országNemzetközösség,
Egyesült Királyság,
India,
Pakisztán,
Nepál
Háborús alkalmazásElső világháború,
Második világháború,
Koreai háború
Műszaki adatok
Űrméret.303 (7,7 mm)
Lőszer.303 British (7,7 mm × 56 R)
Tárkapacitás250 (hevederes)
Működési elvönműködő, gázelvételes (vízhűtéses)
Tömeg15 kg (szerkezeti)
23 kg (vízzel töltve) kg
Fegyver hossza1100 mm mm
Csőhossz720 mm
Elméleti tűzgyorsaság600 lövés/perc
Gyakorlati tűzgyorsaság450 lövés/perc
Max. lőtávolság4100 m
Irányzék típusanyílt
A Wikimédia Commons tartalmaz Vickers közepes géppuska témájú médiaállományokat.

1913-ban szerelték a kísérleti Vickers EFB1 kétfedelű repülőgépre, ami valószínűleg a világ első célirányos harci repülőgépe. Mire azonban az éles verzió, a Vickers FB5 a következő évben szolgálatba állt, a fegyverzetet Lewis fegyverre cserélték. Később a Nemzetközösség országai, India, Pakisztán, Nepál és a Föld több országának hadserege is használta.

A géppuska a Maxim-géppuska leszármazottja. Később a második világháborúban, majd pedig a koreai háborúban is alkalmazták.