Virrasztó (angyal)

Bukott angyalok, virrasztók
Virrasztó angyal a Szent Mihály templomtornyán, Clifton Hampden, Oxfordshire, Anglia

A virrasztó  (Arámiul עִיר iyr, többesszám עִירִין iyrin, NFÁ ʕiːr(iːn);[1] Görögül: ἐγρήγοροι, átbetűzés.: egrḗgoroi; Szláv transzliteráció, Grigori,[2] "Virrasztók", "az ébren lévők"; "őr", ”figyelő"[3]) bibliai angyalokra használt kifejezés a Szent Írásban. A virrasztó szó megjelenik egyesszám és többesszámban is Dániel könyvében (Kr.e. 4.-2. század), ahol az utalások szentségükre mutatnak.

DánielSzerkesztés

Dániel könyvéven, 4:13, három utalás található a „virrasztó, szent” osztályra (virrasztó, Arámiul `iyr; szent, Arámiul qaddiysh). A fogalmat először Nabukodonozor használta, aki azt mondta, hogy látott egy „virrasztót, egy szentet aki a mennyekből jött le”. A király álmában az angyal azt mondta, hogy füvet fog enni és elveszti elméjét, és ez a büntetés „a virrasztók rendelete, a Szentek szavának követelménye”... „hadd tudják az élők, hogy a Leghatalmasabb uralja az ember királyságát”. Dániel miután meghallgatta a királyt, egy óra tanakodás után így válaszolt: 

„És mert a király egy virrasztót látott, egy szentet, aki a mennyekből jött le és mondá, Vágd ki a fát és pusztítsd el, de hagyd meg az ő gyökereit a földben, kösd meg azt egy vasszalaggal, majd egy bronzszalaggal, a mező gyengéd füvében, és hagyd hogy átnedvesedjen az a menny harmatától, és az ő eledele egy legyen a mezők vadjaival, amíg nem az idő hét íziglen el nem telik fölötte' ez álmod jelentése, Ó király: A Leghatalmasabbik rendelete ez, ami uram fölött, a király fölött született, ami szerint kivetetsz az emberek közül, és a te tartózkodásod a mezőn legelő állatokéval fog együtt lenni. Füvet fogsz enni, mint az ökrök, és átázol a menny harmatától, és az idő hét íziglen fog eltelni fölötted, amíg rájössz, hogy a Leghatalmasabbik uralja az ember királyságát és annak adja azt, akinek akarja.”

Johann Wigand protestáns reformátor úgy véli, hogy a virrasztó Nabukodonozor álmában vagy maga Isten, vagy az Isten fia. A Szentháromságra is utal a 17. („Ez a virrasztók rendelete”) és a 24. („ez a Leghatalmasabbik rendelete) verseket összekötvén.[4]

Világi tudósok úgy látják ezeket a „virrasztókat, szenteket”, mint a babilóniai vallás egyik befolyását, miszerint ennek a résznek szerzője Dániel könyvében, megpróbálja Nabukodonozor babilóniai isteneivel elfogadtatni Izrael istenének az erejét, mint a „Leghatalmasabbikét”.[5] A görög Septuaginta verzió eltér az arámi masoret szövegtől: például az arámi írásban zavaros, hogy ki mondja a 14. verset, Nabukodonozor vagy a virrasztó az álmában.[6]

Énok könyveiSzerkesztés

Énok könyveiben, Énok első könyve leginkább a virrasztók bukására összpontosít. Énok második könyvében a Virrasztók (görög egrḗgoroi), az ötödik mennyben vannak, ahol a bukás történt. Énok harmadik könyve az el nem bukott Virrasztókra helyez figyelmet.

A „Virrasztók” kifejezés elég gyakran tűnik fel Énok könyveiben. A Virrasztók könyve (1 Énok 6-36) megjelenik arámi részletekben az irin we-qadishin, „Virrasztók és Szentek” frázissal, ami az arámi Dánielre utalhat.[7] Az arámi irin „virrasztók” jelentése „angyal” (Görög angelos, Kopt malah) a görög és etióp fordításokban, habár a hagyományos arámi szó az angyalra, a malakha nem jelenik meg az arámi Énokban.[8]

Ennek a részletnek az írásának időpontja kb. Kr.e. 2.-1. században lehet. Maga a könyv a Teremtések könyvének egyik versére a hatodik fejezeteben alapszik, az Isten fiaira, amelyben le van írva az angyalok házassága földi nőkkel, akik egy új hibrid fajnak adnak életet, a nephilimeknek. Az irin fogalom az engedetlen Virrasztókra van használva, megnevezve 200-an vannak, köztük vezéreikkel is, viszont az arámi iri az alázatos angyalokra is használva van, akik megkötözik ezeket, mint például Rafael arkangyal (1 Énok 22:6).

Énok könyveSzerkesztés

Énok könyvében, a Virrasztók (arámiul עִירִין, iyrin) földre küldött angyalok, akinek munkájuk az emberek felügyelés volt. Ezek az angyalok hamarosan elkezdtek vágyakozni a földi nők után, és vezérük, Shemjáza sarkallására tanítani kezdték az embereket és szaporodni kezdtek velük. Ezeknek a szaporulatoknak az eredményei a nephilimek voltak, vad óriások, akik tönkretették a földet és veszélyeztették az emberiséget.

Shemjáza és társai később megtanították az embereket különféle mesterségekre és technológiákra, mint például a fegyverkészítésre, a kozmetikára, tükrök készítésére, mágiára és más egyéb technikákra, amit az emberiség lassan kellett volna megtanuljon magától, nem pedig rájuk erőltetni hirtelen. Miután Isten látta mik történnek a földön, úgy döntött, hogy özönvizet zúdít az egész világra, hogy megszabaduljon a nephilimektől, de előbb elküldte Uriélt Noéhoz, hogy őt megtartsa és ezáltal az emberiséget is. A virrasztók a földnek völgyeiben vannak megkötözve egészen a végítélet napjáig. (Júdás levelének 6. verse azt írja, hogy a bukott angyalok „örökkévaló láncokkal lesznek lekötve a sötétségben” egészen a végítéletig.)

A tízek vezérei, Énok könyve szerint a következőek: 

„7. Ezek a vezéreik nevei: Shemjáza, aki (fő)vezérük volt, Uraklbárméel, Rámláel, Kokábel, Támiel, Rámuel, Dánel, Ázákéel Baráqjéel, Asáel, Ármáres, Bátráel, Anánel, Szeráquel, Szamszávéel, Szatárel, Turel, Jomjáel, Száriel. Ezek voltak a tízek vezérei.”

Énok könyve úgy szint megnevezi a 200 bukott angyal vezéreit, akik emberekkel házasodtak, természetellenes szaporodásba kezdtek és tiltott tudományokat tanítottak nekik. Néhányuk Raziel könyvében, a Zóhárban és a Jubileumok könyvében is meg vannak említve.

  • Szeráquel, megtanította az embereknek a föld jeleit. Habár A Sibylline Orákulumokban Szeráquel nem bukott angyalként, se nem Virrasztóként van megemlítve, hanem egyikeként az öt angyalnak, akik igazságra vezették az emberek lelkét, a másik négy Ramiel, Uriél, Számum és Azázel (Sátán).
  • Ármáresa varázslás elhárítását tanította az embereknek.
  • Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan készítsenek maguknak kardokat, késeket, pajzsokat, mellvérteket és a kozmetika titkait is feltárta előttük.
  •  Gádréel (vagy Gader'el) a kozmetika használatára, fegyverek használatára és az emberre mért halálos csapásokra tanította meg őket.
  • Baráqjéel tanította az az asztrológiát.
  • Bazázéel ugyan meg van említve Énok első könyvében, viszont a sérült kéziratok és az írások nehézséges fordításai miatt a legtöbb fordításban nem szerepel.
  • Ázákéel a felhők és jelek ismeretét tanította.
  • Kokábel Raziel könyvében egy magas rangú, szent angyal. Énok első könyvében egy bukott virrasztó, az alvilág lakója, és 350,000 szellem parancsnoka. 
  • Pénemuné, megtanította az embereknek a „keserűt és az édeset” és a „tintával, papírral való írást”. (1 Énok 69:8)
  • Száriel (Szuruél) a hold útjait (abban az időben tiltott tudomány volt). 
  • Shemjáza egyik vezére a bukottaknak.
  • Szamszávéel, egykor az Éden egyik őrzője a Zóhárban, Uriél arkangyal segédtiszteinek egyikeként szolgált (a másik Hasdiel). A Jubileumok könyvében a Virrasztóként van megnevezve. Egy bukott angyal, aki a nap útjait tanítja.
  • Jéqon volt az, aki a Virrasztókat arra ösztönözte, hogy szexuális kapcsolatba lépjenek az emberekkel. Bűntársai Ásbéel, Gádréel, Pénemuné és Kásdéja voltak, akik mind „sátánként” voltak hívva.

Énok könyvének mondanivalója a Geneszisz 6:1-4 verseivel is összefüggésbe került, ahol Virrasztók helyett Isten fiai vannak megemlítve:

„Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdenének a föld színén, és leányaik születének. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala.És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”

Énok második könyveSzerkesztés


A zsidó pszeudoepigráf Énok második könyve (Szláv Énok) a Grigorikról beszél, akik megegyeznek az Énok első könyvében szereplő Virrasztókkal. A szláv Grigori szó a könyvbeli formájában egy átírás a görög ἐγρήγοροι egrḗgoroi szóból, ami „ébert” jelent.[9] Héber megfelelője ערים, melynek jelentése „ébredés”, „éber”.[10]

A 18. fejezet úgy mutatja be a Grigorit, mint számlálhatatlan emberi kinézetű katonát, méretük „nagyobb, mint az óriásoké”. Az ötödik mennyben lakoznak, és „Girgoriként vannak leírva, akik az ő hercegükkel, Sátánnal, megtagadták a Világosság urát”.[11] Énok második könyvének egy verziója egy számot is ad róluk, 2 milliót.[12] Továbbá az áll a könyvben, hogy néhányuk „alászállottak az Úr trónjától a földre” és nőket vettek feleségül „beszennyezték a földet az ő tetteikkel”, ami miatt büntetésük örök fogság az alvilágban. Azok száma, akik leereszkedtek a földre általában három, viszont Andrei O. Orlov szerint néhány kézirat számukat 200-ra, estleg 200 millióra becsüli.

A 29. fejezet, a teremtés második napjára utal, az ember teremtése előtt azt írja, hogy „egyben az angyalok rendje közül”, vagy Énok második könyvének egy másik verziója szerint, „az arkangyalok egyikében”,[13] „egy lehetetlen ötlet fogant, miszerint trónusát a felhők fölé helyezné és ereje egyenlővé válna az Úréval. Az Úr pedig levetette őt a magasságból az ő angyalaival együtt, és repült a levegőben, a feneketlenségben.” Habár csak egy a kézirathoz adott címben van megemlítve, a fejezet gyakran úgy van értelmezve, mint Sátán és az ő angyalaira, a Grigorikra utaló szöveg.

A Biblia egyik fordításában különbség van téve a Grigorik és a bukott angyalok között, Énok látomására alapozva, aki „óriásokat, a bukott angyalok testvéreit” látta az ötödik mennyben.[14]

Énok második könyvének 18:3 részének hosszabb recenziója úgy azonosítja a második menny rabjait, mint a Sátán angyalait.[15]

Jubileumok könyveSzerkesztés

A „Virrasztó” kifejezés megjelenik a Jubileumok könyvében is (Jub. 4:15, 5:1).

Damaszkuszi IratSzerkesztés

Egy utalás található a héber Damaszkuszi Iratban, 2:18, a „virrasztók mennyből való bukására”, amely visszhangoztatja 1 Énok 13:10-et.

KabbalahSzerkesztés

A Zóhár említést tesz a „virrasztókról” Nabukodonozor álmaiban.

Lehetséges Babilóniai/Arámi eredetekSzerkesztés

A Haifai Egyetem zsidó történésze, Jonathan Ben-Dov állítása szerint a virrasztók mítosza Libanonban kezdődött, amikor is arámi írók megpróbálták szavakba önteni a mezopotámiai kőszobrokon lévő képeket, anélkül, hogy el tudták volna olvasni az akkád szöveget.[16]

Ábrázolások a népkultúrábanSzerkesztés

Számos értelmezés született a Grigorikat illetően a népkultúrákban.

„A Virrasztó” egy visszatér Marvel képregény karakter, aki legelőször a „Fantasztikus négyes #13”-ban jelenik meg, 1963-ban. Személyének neve „Uatu”, egy fejlett faj tagja, aki az emberi fajt tanulmányozza, de nem avatkozhat történelmébe. Uatu megszegi ezt az utasítást és néha beavatkozik az emberek ügyibe, mivel a sok év alatti megfigyelések alatt szeretetet váltottak ki belőle az emberiség.[17]

A „Hegylakó” című sorozatban szerepel egy „Figyelők” nevű csoport. Feladatuk a halandó „hegylakók” megfigyelése, viszont úgy szint közbeavatkozás nélkül.

Berlin felett az ég című filmben Berlint angyalok figyelték, őrizték.

Kevin Smith 1999-es vallásos szatíra Dogmájában, Bartleby karaktere (játszotta Ben Affleck) egykori Figyelőként van megemlítve.

Darren Aronofsky 2014-es biblikus Noéja, szerepet ad számos Virrasztóknak, akik a filmben úgy vannak feltüntetve, mint akik kidobattak a Mennyből, mivel segítettek az emberiségnek.

Traci Harding „The Cosmic Logos”  című könyvében a Grigorik olyan bukott szellemi lények, akik figyelték és segítették az emberi lények fejlődését és ezáltal elnyerték a „Figyelő, Őrző” címet.

Deirdra Eden A figyelők, a fény lovagja  című könyvében egy fiatal lány, Auriella, elmenekül falujából miután boszorkánysággal vádolták meg és halálra ítélték. A sötétség lényeinek üldözése végett nehezen elfogadja sorsát és eldönti, hogy az örök háború melyik oldalán küzdjön.

Az Odaát 10. évad „Angel Heart” című részében meg vannak említve a Grigorik Tamiel személyében („Peter Holloway” név alatt), aki a rész főgonosza. A rész egyik pillanatában egy kép látható, ami egy grigori festmény a sorozat szerint—valójában az is, egy klasszikus ábrázolás Mihály arkangyal és a Sátán csatájáról.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Watcher_(angel) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

HivatkozásokSzerkesztés

  1. SDA Commentary on Daniel 1980 reprint, pp. 789, 780
  2. Orlov 2011
  3. Strong's H5894. Blueletterbible.org. (Hozzáférés: 2012. július 3.)
  4. Beckwith, edited by Carl L.. Ezekiel, Daniel. Downers Grove, Ill.: IVP Academic 
  5. Porteous 1965, p. 69: "... of the watchers, the decision by the words of the holy ones' may reflect the influence of the Babylonian belief"
  6. Meadowcroft 1995, p. 45: "14 of the MT the reader wonders who is telling the story, the watcher or Nebuchadnezzar.
  7. Boccaccini 2005, p. 157: "Exceedingly common in 1 Enoch is the term 'Watchers,' which gives its name to an entire book of Enoch (1 En 6–36).
  8. Nickelsburg 2004, p. 44
  9. Henry George Liddell.
  10. Strong's Hebrew: 5894. עִיר (ir) - waking or wakeful one. (Hozzáférés: 2016. december 1.)
  11. The Forgotten Books of Eden: The Book of the Secrets of Enoch: Chapter XVIII. (Hozzáférés: 2016. december 1.)
  12. Julia Cresswell. The Watkins Dictionary of Angels. Duncan Baird (2006. április 8.) 
  13. James Hastings. A Dictionary of the Bible. University Press of the Pacific (1898. április 8.) 
  14. Mercer. Mercer Dictionary of the Bible, 3rd and corr. printing., Macon, Ga.: Mercer University Press (1997) 
  15. Orlov, Andrei A.. The Enoch-Metatron tradition. Tübingen: Mohr Siebeck (2005) 
  16. Jonathan Ben-Dov. „Turning to the angels to save Jewish mythology”, Haaretz, 2013. október 18. 
  17. Uatu the Watcher - Marvel Universe Wiki: The definitive online source for Marvel super hero bios, 2008. január 10. (Hozzáférés: 2016. december 1.)

ForrásokSzerkesztés

  • Boccaccini, edited by Gabriele. Enoch and Qumran origins : new light on a forgotten connection, [Nachdr.]., Grand Rapids (Mich.): W. B. Eerdmans (2005) 
  • Charlesworth, edited by James H.. The Old Testament pseudepigrapha.. Peabody, Mass.: Hendrickson (2010) 
  • DDD, Karel van der Toorn, Bob Becking, Pieter W. van der Horst,. Dictionary of deities and demons in the Bible (DDD), 2., extensively rev., Leiden: Brill (1998) 
  • Meadowcroft, T. J.. Aramaic Daniel and Greek Daniel : a literary comparison. Sheffield: Sheffield Acad. Press (1995) 
  • Nickelsburg, George W.E.. 1 Enoch : a new translation : based on the Hermeneia commentary. Minneapolis: Fortress Press (2004) 
  • Orlov, Andrei A.. Dark mirrors : Azazel and Satanael in early Jewish demonology. Albany: State University of New York Press (2011) 
  • Platt, Rutherford H.. Forgotten Books of Eden., Reprint, Forgotten Books (2004) 
  • Porteous, Norman W.. Daniel : a commentary. Philadelphia: Westminster Press (1965) 
  • SDA Commentary on Daniel. Commentary on Daniel and the Revelation : from the Seventh-day Adventist Bible Commentary., Reprint, Hagerstown, Md.: Review and Herald Pub. Association (1980) 
  • Ward, Andrew Collins ; additional research by Richard. From the ashes of angels : the forbidden legacy of a fallen race. Rochester, Vt.: Bear & Co. (2001)