Visarion Aștileanu

Visarion Aştileanu (született Vasile Aştileanu, Kolozsvár, 1914. március 14.Arad, 1984. augusztus 6.) görögkatolikus román pap, Iuliu Hossu püspök titkára, politikai fogoly, majd római katolikus plébános, végül az aradi ortodox egyházmegye püspöke.

Visarion Aștileanu
Született 1914. március 14.
Kolozsvár
Elhunyt 1984. augusztus 6. (70 évesen)
Arad
Felekezet ortodox keresztény

ÉletrajzaSzerkesztés

Vasile Aştileanu középiskolai tanulmányait a kolozsvári George Bariţ Líceumban (1925–1933), a felsőiskolai tanulmányokat a kolozsvári Egyesült Teológiai Akadémián (1933–1935) végezte, folytatva ezeket a római Propaganda Fide Kollégium filozófia és teológia szakán (1935–1942), ahová Iuliu Hossu görögkatolikus püspök küldte. Rómában szerzett diplomát (1941) és doktori címet (1942), majd titkárként és egyházmegyés papként szolgált a Kolozsvári Bob templomban (1942–1949).

1952–1955 között politikai fogoly volt a Kolozsvár-Szamosújvári egyházmegyében görögkatolikus ellenállás szervezésének vádjával. Szabadulása után rövid ideig a Iași megyei Radukaneni Szent Péter és Pál-templomának katolikus plébánosa volt.

1958-ban a román ortodox egyház tagja lett, ahol először mint patriarchátusi főfelügyelő, majd 1962-től mint lelkész működött. Vallásváltását a hatóságok mint nyomást használták fel a többi görögkatolikus pap ellen, kényszerítve őket, hogy kövessék a példát. 1958 novemberében, miután Astileanu „visszatért”, a hatóságok több titokban tevékenykedő (Tordos, Borosbenedek, Kristyor, Béld stb.) görögkatolikus papot letartóztattak.

Míg patriarchátusi főfelügyelőként tevékenykedett, a bukaresti Popa Tatu és Antim egyházakban papként is szolgált (1958–1961). 1962. szeptember 9-én szerzetessé avatták Visarion néven a sinaiai kolostorban, ugyanakkor főpappá szentelték Ploeşteanul néven. 1962–1969 között vikárius püspök. 1968. december 16-án megválasztották az erdélyi román érsekség segédpüspökének Răşinăreanul néven. Nicolae Ceaușescu 1968. december 30-án ismerte el új tisztségében. Beiktatása 1969. június 1-jén történt. 1973. június 10-én Arad püspökének választották Teoctist Arăpașu utódjaként. 1973. augusztus 6-án iktatták be, és aradi püspökként szolgált haláláig.

Teológiai munkáiSzerkesztés

Több tanulmány tett közzé „az egyház újraegyesítése Erdélyben” témában, azaz a görögkatolikus egyház 1948-ban történt megszüntetéséről és a román ortodox egyházba való bekebelezéséről, riportokat, prédikációkat, könyvbírálatot publikált a Biserica Ortodoxă Română, Mitropolia Ardealului, Mitropolia Banatului, Telegraful Român című egyházi folyóiratokban, valamint a Reîntregirea Bisericii Ortodoxe Române din Transilvania című munkát (BOR, an. LXXXVI, 1968, nr. 6, p. 710-723) és az Aspecte ale unificării spirituale a românilor din Transilvania tanulmányt (Unitatea de limbă în secolul XIX, MA, an. XVI, 1971, nr. 11-12, pag. 832-851).

Pasztorációs-missziós tevékenységeSzerkesztés

Mint Arad püspöke az egyházmegye adminisztrációs-gazdasági tevéknységét felügyelte, megnyitotta a Prislop-I kolostort, és az egyházmegye kulturális és művészeti örökségének megőrzésében jeleskedett. Ebben az időszakban adta ki a Mănăstirea Hodoş-Bodrog kötetet (Arad, 1980). Részt vett több szinodiális küldetésben, és Nyborgban az Európai Egyházak Konferenciáján (1964).

Iuliu Hossu visszaemlékezéseibenSzerkesztés

Iuliu Hossu emlékirataiban megemlíti, hogy Aştileanu az 1961. év folyamán meglátogatta a Căldăruşani kolostorban, és látta, amint Aştileanu szeme megtelt könnyel, és alig tudott beszélni. A kötet szerkesztője, Silvestru Augustin Prunduş szerzetespap megjegyezte egy lábjegyzetben, hogy élete vége felé, amikor már Arad püspöke volt, Visarion Aştileanu görögkatolikus papoktól kapta a szakramentumot, akiknek megvallotta, úgy érzi magát, mintha börtönbe zárták volna, a püspökség a személyzetet nagyon erős felügyelet alatt tartja.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Hossu, Iuliu: Credința noastră este viața noastră, Cluj, 2003, 459 p.