Visegrádi vár
A visegrádi vár erődítmény a Dunakanyarban, Visegrád városában. A Visegrádi-hegység magas sziklacsúcsától egészen a Duna partjáig húzódik. A középkorban fontos reprezentatív szerepe volt, hiszen a magyar királyok egyik leggazdagabb palotája állt itt, emellett politikai és hadászati jelentősége sem volt elhanyagolható. Utóbbi szerepét egészen a 17. század végéig megőrizte. Két részből áll: az alsó várból és a fellegvárból, más néven citadellából. Az alsó vár egyes részei közvetlenül a 11-es főút mellett találhatók, a fellegvárhoz a 11 116-os számú mellékúton, vagy gyalogszerrel, turistaúton lehet feljutni.
![]() |
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
Visegrádi vár | |
![]() | |
A fellegvár légi felvételen | |
Ország | ![]() |
Mai település | Visegrád |
Tszf. magasság | 333 m |
Épült | 1246-51 |
Elhagyták |
1685-86 (török ostrom) |
Állapota | helyreállított |
Építőanyaga | kő |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 47′ 37″, k. h. 18° 58′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 37″, k. h. 18° 58′ 50″ | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Visegrádi vár témájú médiaállományokat. |

TörténeteSzerkesztés
A történelem folyamán több erődítményt is emeltek az itt lakó népek, hogy ellenőrzésük alatt tarthassák a szoroson átvezető utat. Az 1241–1242-es tatárjárás viharai által romba dőlt ispánsági vár köveiből építtette fel az újabb veszedelem elleni félelmében IV. Béla a hatszög alakú, vastag falú lakótornyot, amit a néphagyomány később Salamon-toronynak nevezett el. Míg az uralkodó a Duna parton építkezett, addig felesége, Mária királyné a magas sziklacsúcsot erősíttette meg az eladott ékszerei árából befolyt pénzen. A két várrészt kiegészítette a meredek hegyoldalon végigfutó zárófal, amelynek vége egészen a Duna-parti Vízi-várig futott le. A 14. század elejének belháborús időszakában Csák Máté fegyveresei szállták meg, tőlük az országot egyesítő Anjou Károly király ostrommal vette vissza. A következő időszakban az uralkodó megépíttette a kényelmesebb lakhatást biztosító Duna folyó melletti Palotát, így a zordon kővárban csak a helyőrség állomásozott. Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején a felsővárbeli ötszögletű öregtoronyban őrizték a koronát, de 1440-ben Erzsébet özvegy királyné utasítására mégis sikerült ellopnia Kottaner Ilona udvarhölgynek. A 16. században Buda elfoglalása után rövidesen már a török seregek kerülgették Visegrádot is, első ostroma 1544-ben történt, amikor súlyos sérülések érték a Salamon-tornyot. A következő másfél évszázadban többször cserélt gazdát az egyre romosabbá váló épületegyüttes. Végső pusztulását az 1685-ös török ostromban szenvedte el, de az ellenséges csapatok rövidesen kivonultak belőle a sokkal fontosabb hadászati jelentőségű Buda várának védelmére.
A következő évszázadokban már a könyörtelen időjárás és az emberek bontásai alaposan lefogyasztották mind a várkomplexum, mind az egykori királyi Palota épületeit. Bár korábban is végeztek feltárásokat, de csak az 1960-as évektől indult meg korszerű műemlékvédelmi helyreállítása a magyar történelem fontos színteréül szolgáló visegrádi várnak, melynek munkálatai még sok generációnak adnak feladatot.
A várat 2017-től kezdődően a Nemzeti Várprogram keretében felújították.
KiállításokSzerkesztés
A fellegvárban több kiállítás is látogatható, amelyek az egész várhoz hasonlóan a Pilisi Parkerdő Zrt. gondozásában vannak. Megtekinthető a vár történetét bemutató kiállítás, a vár maketten rekonstruált erődrendszere, a Szent Korona másolata és itteni őrzésének története, egy panoptikum, valamint vadászati-halászati-gazdálkodási kiállítás.
KépgalériaSzerkesztés
A várrólSzerkesztés
A kiállításrólSzerkesztés
ForrásokSzerkesztés
- A Fellegvár története Archiválva 2012. augusztus 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Visegrád - Múzeumok, műemlékek Archiválva 2012. június 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára (11.) Visegrád, Királyi palota (szerk.: Körber Ágnes) 1981 ISBN 9635550006