Vlagyimir Alekszandrovics Szuhomlinov

Vlagyimir Alekszandrovics Szuhomlinov (oroszul: Владимир Александрович Сухомлинов; Telšiai, 1848. augusztus 16. [régi orosz naptár szerint augusztus 4.] – Berlin, 1926. február 2.) orosz lovassági tiszt, tábornok. Előbb az orosz hadsereg vezérkari főnöke, majd hadügyminiszter.

Vlagyimir Alekszandrovics Szuhomlinov
Született	1848. augusztus 16. Orosz Birodalom, Telšiai
Meghalt	1926. február 2. (77 évesen) Weimari köztársaság, Berlin
Sírhely	Berlin-Tegel Russian Orthodox Cemetery
Állampolgársága	orosz szovjet
Nemzetisége	orosz
Fegyvernem	lovasság
Rendfokozata	vezérkari főnök
Csatái	Orosz–török háború (1877–78)
Kitüntetései	(a teljesség igénye nélkül) Szent György-rend 4. osztálya Szent Vlagyimir-rend 4., 3. és 2. osztálya
Iskolái	Nikolaevskaya Cavalry school
Civilben	hadügyminiszter
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Alekszandrovics Szuhomlinov témájú médiaállományokat.

Élete

Vlagyimir Alekszandrovics Szuhomlinov orosz tábornok 1848-ban született, az Orosz Birodalom területén. Szentpétervárra járt lovassági iskolában és 1867-ben már a királyi ulánusoknál szolgált. 1874-ben diplomát szerzett. Katonaként részt vett 1877-78-as Orosz-török háborúban, ahol kiérdemelte a Szent György kereszt 4. fokozatát.

1883 és 1886 között egy dragonyos ezred parancsnoka. 1886-tól egészen 1897-ig a Szentpétervári lovas iskola vezető tisztje. Eközben, 1890-ben tábornoki rangot kapott. 1897. után egy ideig a 10. Lovashadosztály vezetője. 1899-től a kijevi katonai körzet vezérkari főnöke, majd 1904-től annak a parancsnoka. 1908-ban ő lett az új hadügyminiszter.

Új posztján Szuhomlinov megpróbálta átszervezni a hadsereget. Az első világháború során nem tudta kellő módon irányítani csapatait. 1915-ben meggyanúsították, hogy ő felel az egész orosz hadsereget érintő lőszerhiányért. Emiatt lemondásra kényszerült, utódja Alekszej Andrejevics Polivanov orosz tábornok lett. Később perbe fogták a lőszerhiány miatt, de végül megszüntették az eljárást.

1917-ben a cár bukásával és az Ideiglenes kormány hatalomra jutásával ismét letartóztatták és korrupció és csalás vádjával perbe fogták. Bűnösnek találták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A bolsevikok hatalomátvételével szabadlábra került, ez után emigrált Finnországba. 1921-ben megírta emlékiratait. 1926. február 2-án halt meg Berlinben.

Főbb kitüntetései

• Szent György-rend 4. osztálya
• Szent Vlagyimir-rend 4., 3. és 2. osztálya
• Szent Anna-rend 1. és 2. osztálya
• Alekszandr Nyevszkij-rend
• francia Becsületrend
• Ferenc József-rend

Források

• A SZTE egyetem első világháborús honlapja: Életrajzok - Vlagyimir Szuhomlinov (hozzáférés: 2012. szeptember 30.) (magyarul)
• Az 1922-es Encyclopædia Britannica Szuhomlinovról szóló cikke (hozzáférés: 2012. szeptember 30.) (angolul)
• First world war.vom: Vladimir Sukhomlinov (hozzáférés: 2012. szeptember 30.) (angolul)
• Galántai József: Az első világháború története, Gondolat, 1980, ISBN 963 280 498 8