Voronyezs
Voronyezs (oroszul: Воронеж) város Oroszország délnyugati részén a Voronyezsi terület központja.
Voronyezs (Воронеж) | |||
A Délkeleti Vasútvonalak központi igazgatóságának épülete Voronyezsben | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Oroszország | ||
Föderációs alany | Voronyezsi terület | ||
Alapítás éve | 1586 | ||
Polgármester | Vadim Kstenin | ||
Irányítószám | 394000–394095 | ||
Körzethívószám | 473 | ||
Testvérvárosok | |||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1 051 995 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Időzóna | MSK (UTC+3) | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 51° 40′ 18″, k. h. 39° 12′ 38″51.671667°N 39.210556°EKoordináták: é. sz. 51° 40′ 18″, k. h. 39° 12′ 38″51.671667°N 39.210556°E | |||
Voronyezs weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Voronyezs témájú médiaállományokat. |
Lakossága: 889 680 fő a 2010. évi népszámláláskor,[2] és 1 014 610 fő (a 2014. évi népszámláláskor).[forrás?]
Fekvése
szerkesztésMoszkvától 500 km-re a Voronyezs folyó partján annak torkolatától a Dontól 7 km-re helyezkedik el.
Története
szerkesztés1585-ben a Don és a Voronyezs folyó találkozásától mintegy 7 km-re erődítményt emeltek a sztyeppen portyázó csapatok ellen. I. Péter cár uralkodása idején hajóépítő üzemeket, manufaktúrákat létesítettek, itt épült meg az első orosz flotta, egy ideig a cár és udvara is itt tartózkodott. Ez megalapozta a város és környéke fejlődését. 1711-ben Voronyezs lett az Azovi (később: Voronyezsi) kormányzóság székhelye. A folyók vízhozamának csökkenése a doni hajóépítés elsorvadásához vezetett, a vízi szállítást pedig a 19. század második felében megelőzte a vasút. Az 1860-as évektől Voronyezsben vasútépítő műhelyek létesültek, fejlődésnek indult az ipar, a kereskedelem; jelentős gabona- és malomipar alakult ki. 1928-ban négy kormányzóság egyesítésével, Voronyezs központtal megalakították a Központi-feketeföldi területet.
A második világháború idején a vidéken elhúzódó harcok folytak, Voronyezs épületeinek és iparának nagy része megsemmisült. A magyar történelem egyik tragikus fejezete is ehhez a tájhoz kapcsolódik: 1942 őszén és telén a Don-kanyarnál szenvedett súlyos vérveszteséggel járó vereséget a megszállók oldalán harcoló Magyar 2. hadsereg. Ezen a vidéken halt hősi halált többek között Szabados Jenő festőművész.[3] 1942. október 31-én lőtték le a szovjetek a Magyar Királyi Honvéd Légierő egyik Caproni Ca.135-ös bombázórepülőjét, melynek roncsait 2012 őszén találták meg egy magyar–orosz roncskutató expedíció során. A gép a találatot követően lezuhant és kigyulladt. Mágó Károly, az expedíció magyar vezetője elmondta, hogy a repülőgép négyfős legénysége Asztalos Ferenc zászlós parancsnoksága alatt vett részt a bevetésen.[4]
Oktatás
szerkesztésGazdasági élet, közlekedés
szerkesztésGazdaság
szerkesztés- Voronyezsi Repülőgépgyár: Oroszország egyik legnagyobb repülőgépgyára. A repülőgépgyár egyik legismertebb terméke a Tu–144-es szuperszonikus utasszállítók voltak. Jelenleg néhány Il–96–300 típusú korszerű személyszállító gép készül.
- Voronyezsi Gépgyár: folyékony hajtóanyagú rakétahajtóművek sorozatgyártása a hadiipar és az űrhajózás számára, dugattyús repülőgépmotorok, valamint kőolaj- és gázipari berendezések gyártása.
Közlekedés
szerkesztésA város jelentős vasúti csomópont.
Voronyezs nemzetközi repülőtere Csertovickoje (IATA: VOZ, ICAO: UUOO) a várostól északra helyezkedik el.
A nemzetközi repülőtér mellett még két további repülőtér található a városban: A Pridacsa repülőtér a Voronyezsi repülőgépgyár repülőtere. És a várostól délnyugatra található Malsevó légibázison nukleáris bombázók állomásoznak.
Látnivalók
szerkesztésTestvértelepülések
szerkesztésHíres voronyezsiek
szerkesztés- Itt született Ivan Alekszejevics Bunyin orosz író
- Itt született és hunyt el Alekszej Vasziljevics Kolcov orosz költő
- Itt halt meg Mihail Szemjonovics Cvet orosz botanikus
Külső hivatkozások
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ https://rosstat.gov.ru/storage/mediabank/Bul_MO_2023.xlsx
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 14.)
- ↑ Zsámbéky, Monika.szerk.: Szabados Pál: Szabados Jenő (1911-1942), Lektor: Aszalós Endre. Nyelvi lektor: Kiss Zsuzsanna, Majzik Ágnes. Fotó: Szabados László, Kecskemét: Irisz Repro Stúdió Kft., 58. o. (2011). ISBN ISBN 978-963-08-2009-7. Hozzáférés ideje: 2022. január 5.
- ↑ Egy Voronyezsnél lelőtt magyar gép legénységének maradványaira bukkantak. [2016. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 29.)