Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Voyager-program

A Voyager 1 űrszonda
A Voyager 1 belép a fejhullámba a Naprendszer határán.

A Voyager-program keretében a NASA 1977-ben két űrszondát indított a külső bolygók megfigyelésére, a Voyager 1-et és a Voyager 2-t.[1]

Tartalomjegyzék

Voyager szondákSzerkesztés

(zárójelben az indítás dátuma és a vizsgált bolygók)

Aktuális helyzet: 2014. decemberében több mint 19,429 milliárd kilométerre (129 csillagászati egységre) volt a Naptól.[2]
Aktuális helyzet: 2014. decemberében több mint 15,956 milliárd kilométerre (106 csillagászati egységre) volt a Naptól.

KüldetésSzerkesztés

Mindkét szonda vizsgálta a bolygók légkörének összetételét, szerkezetét, dinamikáját; a bolygók holdjainak morfológiáját, geológiáját; meghatározták az égitestek tömegét, alakját, méretét, adatokat gyűjtöttek a mágneses terekről, a részecske- és plazmaeloszlásról. A szondák építése, indítása és bolygókutató küldetése 875 millió dollárba került, a csillagközi repülési program első két éve 30 millió dollárba.

Az eredeti elképzelések szerint még kettős indítást terveztek a Jupiterhez, a Szaturnuszhoz és a Plutóhoz 1976–77-ben, és újabb kettős indítást a Jupiterhez, az Uránuszhoz és a Neptunuszhoz 1979-ben. Pénzügyi okok miatt az űrszondák számát kettőre csökkentették, melyek csak a Jupitert és a Szaturnuszt közelítették volna meg. Az új programot előbb Mariner Jupiter/Saturn-nak nevezték el, majd az indítás előtt 6 hónappal Voyagernek. Az új küldetés költségeit 250 millió dollárra becsülték, ami csak harmada az eredeti tervek költségeinek.

A Voyager űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették ki. Részletesen bemutatja küldetésük első szakaszát Carl Sagan a Cosmos filmsorozat 6. részében.

JegyzetekSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés