Waldapfel János

(1866–1935) magyar pedagógus, szakíró, bölcseleti doktor

Waldapfel János (Nagyzablát (Trencsén megye), 1866. október 14.Budapest, 1935. november 5.)[1] bölcseleti doktor, főgimnáziumi tanár, pedagógiai szakíró.

Waldapfel János
Született1866. október 14.
Nagyzablát
Elhunyt1935. november 5. (69 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Gyermekei
Foglalkozásabölcseleti doktor
pedagógus
pedagógiai szakíró
Iskolái
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (11-5-26)
SablonWikidataSegítség

Waldapfel Ármin és Deutsch Jozefin fia. 1882-ben tett érettségi vizsgát a trencséni katolikus főgimnáziumban. 1882-87-ben volt a budapesti egyetemnek rendes és 1892-93-ban rendkívüli hallgatója. 1887-89-ben angolból fordítgatott a Magyar Föld című gazdasági lapba. 1889-93-ban a budapesti gyakorló főgimnáziumnak volt rendkívüli tagja. 1893-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1894-ben Jénába ment, ahol fél évig az egyetemnek volt rendkívüli hallgatója és az egyetemi pedagógiai szeminárium mellett fennálló gyakorlóiskolában tanított. 1896-ban a budapesti egyetemen bölcseleti doktor lett. 1897-től a budapesti tanárképző-intézeti gyakorló főgimnázium tanára, ahol a pedagógiát és német nyelvet tanította, innen 1924-ben vonult nyugdíjba. Halálát szívizomelfajulás okozta.

Felesége Weisz Anna[2] volt, akivel 1900. december 25-én Pozsonyban kötött házasságot.[3]

Cikkei az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1895. A szünidei tanfolyamok Jénában, 1897. Adalék Fontenellehez, 1898. Arany János «Ősszel» c. költeményéről, 1900. Isten három attributuma az ember tragédiája 1. színében, 1902. Toldi farkaskalandja); a Magyar Paedagogiában (1896. A magyar nyelvű paedagogiai Herbart-irodalom bibliographiája, 1898. Honter János, 1904. Cultur historiai fokozatok Schillernél, 1908. Beőthy Zsolt); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1900. Arany «Hegedű»-jéről, 1902. A Zrinyiász XII. és Toldi IV. éneke); a Magyar Nyelvőrben (1904. Arany Toldijának szarvas hasonlatához); a Beőthy-Emlékkönyvben (1908. Az igaz szép és jó alanyi és tárgyi elemei); írt még a Budapesti Szemle (1898. A magyarországi közoktatás története 1740-1773), Tanáregylet Közlönye, Középiskolai Mathematikai Lapok, Zeitschrift für Philosophie und Paedagogik, Reim Encyclopaedisches Handbuch der Pädagogik c. kiadványokba.

  • A formális fokozatok elmélete − Magyar Paedagogia, I. évf. 1892, 449−456., 521−534., 577−603. p.
  • Tanítók hibái. Írta James L. Hugues. Angolból ford. Bpest, 1893.
  • A nemzeti elem gymnasiumaink tantervében és utasításaiban Bpest, 1895.
  • Die Pädagogik Bacon's. Langensalza, 1896.
  • A házi nevelésről. Bpest, 1896.
  • A gymnasiumi tanterv reviziója. Bpest, 1897.
  • Adalékok a gymnasiumi oktatás elméletéhez. (Összeállítva a Kármán Mórtól vezetett theoreticumok jegyzőkönyveiből). Bpest, 1898
  • Smialovszky és Schwertner. Adalék Trencsénvármegye politikájához. Bpest, 1907.
  • Közműveltség és nevelés − (Válogatott dolgozatok, Imre Sándor bevezetésével) − Budapest, 1938.
  • Fináczy Ernő és a pedagógiai tudomány − Magyar Paedagogia, XXXIX. évf. 1930, 3−4. sz. 106−113. p. (Fináczy Emlékszám).

Szerkesztette: Magyar Közművelődés 1896. két számát Budapesten. (Ebben cikke: Honpolgári felavatás), Kármán Mór Emlékkönyvét huszonöt éves tanári munkásságának ünnepére. Bpest, 1907. (Volf Györggyel. Ebben cikke: Kármán philosophiai és paedagogiai elmélkedéseinek alapvonásai.).