Wellisch Alfréd
Vágvecsei Wellisch Alfréd (Pest, 1854. május 6.[1] – Budapest, 1941. december 16.)[2] magyar műépítész, Budapest több száz bérházának alkotója, Wellisch Andor (Vecsey Andor) építész apja.
| Wellisch Alfréd | |
| Született | 1854. május 6. Pest |
| Elhunyt | 1941. december 16. (87 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Wellisch Andor |
| Foglalkozása | építész |
| Iskolái | École des Beaux-Arts (–1881) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (43-1 sírbolt) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wellisch Alfréd témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Wellisch Náthán és Glasner Johanna (Janka) fiaként született Pesten.[1][2] 1876-ig Karlsruhéban, majd Bécsben Theophilus Hansen mellett és végül Párizsban, az École des Beaux Arts-ban tanult. Ezután 1881-ben Budapesten telepedett le, itt nyitotta meg irodáját is. 1881–92 között az Eötvös Szabadkőműves Páholy tagja volt, majd a Reform Szabadkőműves Páholy alapító tagja, amelyből 1896-ban kilépett. Építészként számtalan megbízást kapott, a Salgótarjáni Kőszénbánya Arany János utcai székházát, a Tavaszmező utcai főgimnáziumot, a fasori izraelita fiúárvaházat, valamint számos villát tervezett. (A Magyar zsidó lexikon szerint több mint 200 bérházat tervezett.) Az Országos Középítési Tanácsnak is tagja volt, több jótékonysági és kulturális alapítványt tett, ilyen a Wellisch-pályadíj, amelyet a Magyar Építőművészek Szövetsége 1903-tól kezdve minden évben kiosztott műegyetemi hallgatók, valamint a szövetség levelező tagjai számára. Építészi és mecénási tevékenysége, illetve az Országos Középítési Tanács tagjaként végzett munkája elismerése gyanánt 1910. május 28-án megkapta a magyar nemességet vágvecsei előnévvel.[3] 1919. június 12-én római katolikus hitre tért.[1] 1941. december 16-án hunyt el Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben található.
Felesége baranyavári Ullmann Vilma (1861–1945); fiuk Wellisch Andor (1887–1956).
Ismert épületeinek listája szerkesztés
Középületek szerkesztés
- 1896: Az egykori Főgimnázium, ma az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának épülete, Tavaszmező u. 17.[4][5]
- 1890–1891: Pesti Izraelita Hitközség Székháza, Wesselényi utca 7., Síp utca 12.[6]
- 1900: Fasori izraelita fiúárvaház,[4][5] 2008-ban elbontották[7]
- 1904: Salgótarjáni Kőszénbányák Rt. egykori Arany János utcai székháza[4]
- 1912: Volt Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, korábban Wellisch-palota, Kossuth Lajos tér 4.[8]
- ?: Zsidó kórház pavilonjai[5]
Villák szerkesztés
- 1881: Káry-villa, Dózsa György út 74.[9]
- 1891: Wellisch villa, Széchenyi-emlék út 3-5.[10]
Bérházak szerkesztés
- 1889: első Dreschler bérház, Thököly út 34.
- 1889–1890: Neumann bérház, József körút 83.[11]
- 1889–1891: második Drechsler bérház, Thököly út 8 - 1927-ben két emeletet húznak rá
- 1898–1899: Wellisch-ház, Szent István körút 16.[12]
- 1905: Hasenfeld-bérház, Király utca 34., Székely Mihály utca 1.[13]
- 1903–1911: Juhász-Rácz-társasház, Apáczai Csere János utca 1., Régi posta utca 2.[14] 1945-ben elpusztult
- 1904–1906: Balázs bérház, Frankel Leó utca 21–23., Üstökös utca 1., Árpád fejedelem útja 3–4.[15] (Sipos Józseffel közösen)
- 1907: Lakóépület, Arany János utca 25.[16]
- 1907: Teleki bérház, Hercegprímás utca 10.[17]
- 1911: Lakóépület, Kárpát utca 7/b.
- 1912: Lakóépület, Visegrádi utca 60.[18]
- ?: MÉMHÁ-bérház, Margit körút 3.
Egyéb szerkesztés
- Zellerin Vas- és Fémárugyár fedett udvara, Nagy Diófa utca 14.[19] (1890)
Képtár szerkesztés
-
Volt Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, korábban Wellisch-palota, Kossuth Lajos tér 4. -
Káry-villa, Dózsa György út 74. -
Lakóépület, Szent István körút 16. -
Az egykori Főgimnázium, ma az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának épülete, Tavaszmező u. 17. -
MÉMHÁ-bérház, Margit körút 3. -
Lakóépület, Váci út 4.
.jpg)
_3.jpg)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c A pesti neológ izraelita hitközség születési anyakönyve 266/1854.
- ↑ a b Budapest V. kerületi állami halotti anyakönyv 342/1941.
- ↑ Wellisch (vágvecsei). In Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 11. kötet. Budapest: Grill Károly Könyvkiadóvállalata. 1911–1932. Hozzáférés: 2019. december 31.
- ↑ a b c Magyar életrajzi lexikon, [1]
- ↑ a b c Zsidó lexikon, [2]
- ↑ Archivált másolat. [2021. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 27.)
- ↑ http://lathatatlan.ovas.hu/index.htm?node=47986
- ↑ http://www.kitervezte.hu/epuletek/kozepulet/kozigazgatasi-es-igazsagugyi-miniszterium-budapest
- ↑ https://index.hu/urbanista/2016/10/18/csengery_villa_varosliget/
- ↑ Hungaricana Kécsarnok
- ↑ http://budapest100.hu/house/jozsef-korut-83/
- ↑ http://lasdbudapestet.blogspot.com/2012/06/wellisch-haz.html
- ↑ Archivált másolat. [2021. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 27.)
- ↑ http://urbface.com/budapest/a-juhasz-racz-tarsashaz
- ↑ http://urbface.com/budapest/a-balazs-berhaz
- ↑ Archivált másolat. [2020. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 27.)
- ↑ http://urbface.com/budapest/a-teleki-berhaz-2
- ↑ https://www.meselohazak.hu/varazslatos-visegradi-utca-visegradi-utca-60/
- ↑ http://urbface.com/budapest/a-volt-zellerin-vas--es-femarugyar
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [3]
- Tóth Vilmos: A két Wellisch Népszabadság, 2001. december 17.
- Kozák Péter: Wellisch Alfréd, pályakép; https://web.archive.org/web/20140913145217/http://nevpont.hu/content/publikacio/Wellisch_Alfred_1910-tol_vagvecsei.html
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. [4]
