West Coast régió

új-zélandi közigazgatási régió a Déli-szigeten

A West Coast régió (maori nyelven: Te Tai Poutini)[2] Új-Zéland Déli-szigetének nyugati partján terül el. Közigazgatási szerve a West Coast Regional Council.

West Coast régió
A Palacsinta.sziklák híres geológiai képződménye a parton, dél felé nézve
A Palacsinta.sziklák híres geológiai képződménye a parton, dél felé nézve
Közigazgatás
Ország Új-Zéland
Székhely Greymouth
Népesség
Teljes népesség31 575 fő (2018. márc. 6.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület23 276 km²
IdőzónaUTC+12
Elhelyezkedése
West Coast régió (Új-Zéland)
West Coast régió
West Coast régió
Pozíció Új-Zéland térképén
d. sz. 42° 36′, k. h. 171° 24′Koordináták: d. sz. 42° 36′, k. h. 171° 24′
West Coast in New Zealand.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz West Coast régió témájú médiaállományokat.

Legnagyobb települései Greymouth és Hokitika. Alsó fokú helyi önkormányzatai a Buller kerület, Grey kerület és a Westland kerület. A régió népsűrűsége nagyon alacsony, lakossága 2021-ben összesen 32 000 fő volt, és csökkenő tendenciát mutatott.[3]

FöldrajzSzerkesztés

A régió a Déli-sziget nyugati partján Déli-Alpok lejtői és a Tasman-tenger partja között helyezkedik el. Északi végpontja a tengerparton a Kahurangi-fok, a délen az Awarua-fokig húzódik, hossza mintegy 600 km. Területe 23 276 km2. A terület a parti sáv kivételével erősen tagolt, hegyes-völgyes, festői tájképekben gazdag. Legnevesebb természeti szépségei a Fox és a Ferenc József-gleccser, a Haast-hágó, a Hokitika-szurdok, a Brunner-tó, a Palacsinta-sziklák Punakaiki mellett, az Oparara Basin Arches és a Heaphy Track.

A terület geológiailag a Déli-Alpok térségében húzódó új-zélandi alpesi törésvonal(wd) mentén fekszik. A törésvonal nyugati oldala évi 30-40 milliméterrel mozdul el észak felé a keleti oldalhoz képest, mialatt emelkedő mozgások is megfigyelhetők.[4][5] Igen magas a valószínűsége egy akár a Richter-skála szerinti 8-as erősségű földrengésnek is a közeli évtizedekben.

A régió növényzete nagy arányban érintetlen mérsékelt övi esőerdő, ami helyenként a parti síkságokon is megmaradt, míg az ország más területein a sík területek túlnyomó részét művelés alá vonták. A terület 80%-a különböző fokozatú természetvédelmi terület, nemzeti park, ahol megtalálhatók az új-zélandi élővilág különlegességei. Az állatvilág helyi érdekessége a keleti nagy kócsag (Ardea alba modesta), a Magyarországon is gyakori nagy kócsag közeli rokona.

ÉghajlatSzerkesztés

Mérsékelt övi óceáni éghajlatának fő jellegzetessége a mintegy 2500 mm-es évi átlagos, nagyjából egyenletes eloszlású eső, amit az uralkodó nyugati szelek hoznak és a Déli-Alpok lejtői felett csapódik ki. A nyári (december−február) hőmérsékleti csúcsértékek is elmaradnak a 30C°-tól, télen (június–augusztus) fagyok is előfordulnak. A hegyekről időnként hideg katabatikus szelek fújnak a tenger felé. A meredek hegyoldalakon hulló heves esők gyakran okoztak súlyos áradásokat a rövid folyókon.

Történelem, gazdaságSzerkesztés

A területen a 13. században jelentek meg a maorik. A táj fő értékét számukra a pounamu kő kitermelése jelentette, amit aztán a szigetország más területeire is eladtak.[6] Ismertek aranylelőhelyeket is, de ezek csak akkor váltak értékessé, amikor az európaiak megjelentek.[7] A nyugati parti aranyláz(wd) csúcsidőszaka 1864-től 1867-ig tartott, ekkoriban a régió egyes városai a szigetország legnagyobbjai voltak.

A régió európai telepesei közül sokan érkeztek Írországból az ottani nagy éhínség (1845–49)(wd) után.[8] A 21. században is az ő leszármazottaik – keveredve a maorikkal – alkotják a lakosság nagy részét.

Az aranylelőhelyek kimerülése után a szén lett a térség legfontosabb ásványkincse. Már az 1840-es évek közepén felfedezték a felszínre is kibújó szénmezőket a Buller folyó völgyében. A tényleges bányászat csak az 1860-as években kezdődött meg, majd az 1880-as évekre a régió fő gazdasági ágazatává vált. A 20. század közepén a készletek kimerülése, majd a környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülésével a szénbányászat lehanyatlott, de néhány bánya még a 21. század elején is működik. A szén mellett jelentős uránérc-lelőhelyeket is felfedeztek.

Sokáig a fakitermelés is jelentős ágazat volt, azonban a természetvédelmi és a gazdasági jellegű erdőgazdálkodás küzdelmében fokozatosan a természetvédelem kerekedett felül, és így sikerült megőrizni a helyi mérsékelt övi esőerdők nagy részét, együtt a gazdag őshonos állatvilággal. Ezekre a természeti értékekre támaszkodik a régió új gazdasági ágazata, a környezetkímélő ökoturizmus.

A helyi mezőgazdaság legjelentősebb ágazata a tejtermelés. A 2019–20 szezonban 150 000 tejelő tehén volt a területen, az országos szám 3%-a.[9]

A regionális GDP 2019-ben az országos érték 0,6%-át tette ki. Az egy főre jutó GDP a régióban ugyanekkor 57 101 új-zélandi dollár volt.[10]

NépességSzerkesztés

A 2018-as népszámlálás adatai szerint a helyi lakosság száma 31 575 volt, a 16 új-zélandi régió közül a legkevesebb. A népsűrűség mindössze 1,41 fő/km².[11]

A lakosok 90,5%-a európai, 11,7%-a maori, 3,4%-a ázsiai, 1,5%-a csendes-óceáni származásúnak (is) vallotta magát. (Többféle etnikumot is meg lehetett jelölni.) A lakosság 12%-a született külföldön, szemben az országos 27,1%-os aránnyal. A legnépesebb települések Greymouth (2021-ben 8310 lakos), Westport (4280), Hokitika (2910).

VallásSzerkesztés

A népszámlálás során 53,2% vallotta magát vallás nélkülinek, 35,1% volt a keresztények, 0,6% a hinduk, 0,2% a muszlimok, 0,3% a buddhisták aránya. 2,0% más vallást jelölt meg.

KözlekedésSzerkesztés

A területen a 6-os országos főútvonal halad át, összekötve azt délen Haast-hágón keresztül az Otago régióval, északon pedig a Tasman kerülettel. A 7-es és a 73-as országos főútvonal köti össze a régiót a Canterbury régióval a Lewis-hágón illetve az Arthur-hágón keresztül. Hokitika és Christchurch, Westport és Wellington, valamint Greymouth és Christchurch között napi repülőjáratok közlekednek.

JegyzetekSzerkesztés

  1. https://www.stats.govt.nz/tools/2018-census-place-summaries/west-coast-region
  2. He Korero Pūrākau Mo Ngā Taunahanahatanga a Ngā Tūpuna (Place Names Of The Ancestors) - A Māori Oral History Atlas: Poutini: A Guardian Taniwha. Land Information New Zealand , 2018. szeptember 14. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
  3. 'No hustle and bustle': the only place in New Zealand where population is falling (angol nyelven). the Guardian , 2019. november 6. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
  4. Alpine Fault / Major Faults in New Zealand / Earthquakes / Science Topics / Learning / Home – GNS Science. www.gns.cri.nz . (Hozzáférés: 2018. december 31.)
  5. Graham, I. J.. A Continent on the Move: New Zealand Geoscience Into the 21st Century (en nyelven). Geological Society of New Zealand (2008. szeptember 28.). ISBN 978-1-877480-00-3 
  6. Encounters | NZHistory, New Zealand history online. nzhistory.govt.nz . (Hozzáférés: 2021. november 26.)
  7. Taonga, New Zealand Ministry for Culture and Heritage Te Manatu: Māori and Chinese miners (angol nyelven). teara.govt.nz . (Hozzáférés: 2021. november 26.)
  8. Taonga, New Zealand Ministry for Culture and Heritage Te Manatu: Settlement (angol nyelven). teara.govt.nz . (Hozzáférés: 2021. november 26.)
  9. New Zealand Dairy Statistics 2019-20 (angol nyelven). www.dairynz.co.nz . (Hozzáférés: 2021. március 8.)
  10. Regional gross domestic product: Year ended March 2019 | Stats NZ. www.stats.govt.nz . (Hozzáférés: 2020. május 21.)
  11. NZ_population_data_2018"

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a West Coast Region című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés