Főmenü megnyitása

Koordináták: d. sz. 40°, k. h. 170°

Zélandia domborzata. Az Új-Zélandtól észak-északkeletre és délnyugatra futó vonulatokat nem tekintik a kontinens részének, továbbá nem tartozik hozzá a térképen szintén látható Ausztrália (balra fent), Fiji és Vanuatu (fent középen) sem.[1]
Megkövült fatörzs a Curio-öbölben

Zélandia, más néven Tasmantis vagy új-zélandi kontinens nagyrészt a tengerszint alatt fekvő kontinenstöredék a Csendes-óceán délnyugati részén. Mintegy 60-85 millió éve szakadt el Ausztráliától, amellyel együtt kb. 85-130 millió éve vált külön Antarktikától.[2] Egyes feltételezések szerint 23 millió éve teljes területét tenger boríthatta,[3][4] és területének 93%-át ma is víz borítja.

LeírásSzerkesztés

Zélandia területe 3,5 millió km², több, mint Grönlandé vagy Indiáé, és majdnem a fele Ausztrália területének. A hosszúkás alakú kontinens északon Új-Kaledóniától (déli szélesség 19°) délen Új-Zéland szubantarktikus szigeteiig (déli szélesség 56°) nyúlik,[2] ami megfelel Skandinávia északi csücske és Kréta távolságának. A legnagyobb szárazföld Új-Zéland, ezt követi Új-Kaledónia.

A kontinens tengerszint alatti területének főbb részei a Lord Howe-hát, a Challenger-plató, a Campbell-plató, a Norfolk-hátság és a Chatham-hát. Hozzá tartozik továbbá a kisebb kiterjedésű Louisiade-plató, Mellish-hát, Kenn-plató, Chesterfield-plató és Dampier-hátság.[5] A különállónak látszó Gilbert-fenékhegy (Fiordlandtól északnyugatra) szintén Zélandia része,[6] ugyanakkor a Bollons-fenékhegy (a Chatham-szigetektől délre) kapcsolata Zélandiával egyelőre nem tisztázott.

Zélandia tengerrel borított részein jelentős halászmezők találhatók, és itt fekszik Új-Zéland legnagyobb földgázmezője is (Taranaki partjai mentén). A Déli-szigettől délre az 1960-as évek óta kutatnak kőolaj után, mindeddig kevés sikerrel.[7] A tengerfenék ásványkincsei között található vastartalmú homok, vulkáni eredetű fémszulfidok, ferromágneses gumók.[8]

GeológiaSzerkesztés

 
Zélandia déli része

Zélandia alapvetően két, közel párhuzamos gerincből áll, amelyek között egy inaktív hasadékvölgy húzódik. A gerinceket kontinentális kéreg alkotja, azonban mivel az vékonyabb a szokásosnál (csak mintegy 20 km vastag), néhány sziklás kis sziget kivételével nem érik el a tengerszintet, hanem csak mintegy 1000-1500 m-re emelkednek a mélytengeri síkság fölé.

Mintegy 25 millió éve Zélandia déli része (amely a Csendes-óceáni-lemezen helyezkedik el) az alpi-vető mentén elkezdett elcsúszni az északi részhez képest (amely az Ausztrál-lemezen fekszik). Az ennek eredményeként létrejött, mintegy 500 km-es elmozdulás jól látható a geológiai térképeken.[9] Ugyanezen elmozdulás nyomán szakadt meg az Új-Kaledóniai medence és a Bounty-árok folytonossága.

A lemezhatár mentén kialakult feszültség hatására emelkedett ki a Déli-Alpok hegylánca. Az erózió miatt a hegység magassága csak csekély mértékben tükrözi a teljes függőleges elmozdulást. Északabbra, a Csendes-óceáni-lemez alábukása kiterjedt vulkanizmust hozott létre, például a Coromandel-félszigeten és a Tapuo vulkáni területen. Az ehhez kapcsolódó szétsodródás és szubdukció nyomán keletkezett a Hauraki-árok, később a Whakatane-árok és a Wanganui-medence.

A kontinenstöredék területén ezt megelőzően, a Gondwanáról való leszakadás előtt, alatt és után is működtek tűzhányók. Bár Zélandia mintegy 6000 km-t sodródott a földköpenyhez képest azután, hogy elszakadt Antarktikától, ezen vulkánok anyagának összetétele mégis hasonló a szétválás előtt a közelükben fekvő ausztráliai és antarktiszi területekéihez.

E vulkánosság nyomai számos helyen fellelhetők a kontinens területén, bár jellemzően kis mennyiségben. Ez alól csak a Banks- és Otago-félszigetet felépítő pajzsvulkánok jelentenek kivételt. Ezenkívül több kisebb területen zajlott vulkanizmus a késő kréta és a kainozoikum egész folyamán, ám ennek okai máig sem tisztázottak. A miocén során Zélandia északi része (Lord Howe-hát) áthaladhatott egy forró folt felett, létrehozva ezzel a Lord Howe-fenékhegyláncot.

BiogeográfiaSzerkesztés

Új-Kaledónia az ősi kontinens északi peremén fekszik, Új-Zéland pedig az azt kettészelő lemezhatáron. Ezek a területek az antarktikus flórabirodalom északi nyúlványai, araukáriákkal és kőtiszafafélékkel. A Curio-öbölben a Gondwanától való elszakadás előtti, jura időszaki erdők fosszilizálódott fatörzsei láthatók, hasonlóak a mai kaurikhoz és norfolk-szigeti fenyőhöz.[10] Ezeket vulkáni iszapárak temették el, majd a növényi szövetek helyét szilícium-dioxid foglalta el, létrehozva a fosszíliákat.

Glaciális időszakok idején Zélandia jelenleginél nagyobb területei kerültek szárazra. Korábban úgy gondolták, a kontinensen nem voltak bennszülött emlősfajok, de a 2006-ban az Új-Zéland Otago régiójában talált, miocén kori fosszilis állkapocs ennek ellenkezőjét tanúsítja.[11]

Politikai felosztásSzerkesztés

 
Kizárólagos gazdasági övezetek és kontinentális self

Teljes szárazföldi terület ~ 286 655 km²

NépességSzerkesztés

Teljes népesség: 4 685 000 fő

JegyzetekSzerkesztés

  1. Figure 8.1: New Zealand in relation to the Indo-Australian and Pacific Plates (angol nyelven). The State of New Zealand’s Environment 1997, 1997. [2007. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 20.)
  2. a b Keith Lewis; Scott D. Nodder and Lionel Carter: Zealandia: the New Zealand continent (angol nyelven). Te Ara Encyclopedia of New Zealand, 2007. január 11. (Hozzáférés: 2007. február 22.)
  3. Searching for the lost continent of Zealandia”, The Dominion Post, 2007. szeptember 29. (Hozzáférés ideje: 2007. október 9.) (angol nyelvű) „Nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy itt mindig szárazföld volt. A geológiai bizonyítékok jelenlegi elégtelen volta miatt kénytelenek vagyunk figyelembe venni azt a lehetőséget is, hogy egykor egész Zélandiát tenger borította.” 
  4. Campbell, Hamish. In Search of Ancient New Zealand (angol nyelven). North Shore, New Zealand: Penguin Books, 166–167. o. (2007). ISBN 978-0-14-302088-2 
  5. Mortimer, Nick (2006). „Australian Earth Sciences Convention” (angol nyelven), 4. o.  
  6. Wood, Ray, Vaughan Stagpoole, Ian Wright, Bryan Davy and Phil Barnes. New Zealand's Continental Shelf and UNCLOS Article 76 (PDF), Institute of Geological and Nuclear Sciences series 56; NIWA technical report 123 (angol nyelven), Wellington, New Zealand: Institute of Geological and Nuclear Sciences Limited; National Institute of Water and Atmospheric Research, 16. o. (2003). Hozzáférés ideje: 2007. február 22. „A folyamatos alapszerkezet, a kéreg vastagsága és a tengerfenék szétterjedését mutató jelek hiánya bizonyítják, hogy a Gilbert-fenékhegy az új-zélandi földtömeg folytatása.”  Archiválva 2007. február 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
  7. Great South Basin – Questions and Answers (angol nyelven), 2007. július 11. (Hozzáférés: 2008. április 18.)
  8. New survey published on NZ mineral deposits (angol nyelven), 2007. május 30. (Hozzáférés: 2008. április 18.)
  9. Figure 4. Basement rocks of New Zealand (4. ábra: Új-Zéland alapkőzetei)'. UNCLOS Article 76: The Land mass, continental shelf, and deep ocean floor: Accretion and suturing. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 21.)
  10. Fossil forest: Features of Curio Bay/Porpoise Bay Archiválva 2008. október 17-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés ideje: 2007-11-06
  11. Campbell, Hamish. In Search of Ancient New Zealand. North Shore, New Zealand: Penguin Books, 183–184. o. (2007). ISBN 978-0-14-302088-2 

További információkSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Zealandia (continent) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés