Főmenü megnyitása

A Norfolk-sziget Ausztrália külbirtoka Óceániában.

Norfolk-sziget
'Territory of Norfolk Island'
A Norfolk-sziget zászlaja
A Norfolk-sziget zászlaja
Norfolk-sziget címere
Norfolk-sziget címere
Nemzeti mottó: Inasmuch
Nemzeti himnusz: Pitcairn Anthem
Fővárosa Kingston
d. sz. 29° 02′ 00″, k. h. 167° 56′ 59″
Legnagyobb város Burnt Pine
Államforma alkotmányos monarchia
Vezetők
Királynő II. Erzsébet ausztrál királynő
Miniszterelnök Geoffrey Robert Gardner
Hivatalos nyelv angol
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint 1748 fő (2016)
Rangsorban244
Becsült2 302 fő[1] fő (2011 augusztus)
Rangsorban244
Népsűrűség53,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület34,6 km²
IdőzónaUTC+11 (UTC+11)
Egyéb adatok
Pénznem Ausztrál dollár (AUD)
Hívószám 672
Internet TLD.nf
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Norfolk-sziget témájú médiaállományokat.

Norfolk Island-CIA WFB Map.png

Tartalomjegyzék

FekvéseSzerkesztés

Óceánia egyik szigete Új-Kaledónia és Új-Zéland között, az előbbitől 785 km-nyire, a kis Nepean és Philip-szigeteket is beleszámítva 43,5 km² területtel. Kikötője nincs; csakis a Sydney- és Cascade-öblöknél közelíthető meg, de viharos időkben egyáltalán nem lehet hozzáférni. A fennsíkot alkotó sziget legmagasabb csúcsa a Pitt-hegy (317 m.). Norfolkot buja növényzet takarja; a sajátságos alakú Norfolk-szigeti fenyők (Araucaria heterophylla) pompás erdőket alkotnak.

GazdaságSzerkesztés

A területének 11%-a szántó, 28%-a rét és legelő. Növénytermesztés: citrusfélék, ananász, banán, zöldségfélék. Idegenforgalom.

TörténeteSzerkesztés

Norfolk-sziget első lakói kelet-polinéziaiak voltak, akik vagy az Új-Zélandtól északra fekvő Kermadec-szigetekről, vagy Új-Zéland Északi-szigetéről jöttek. A 14. vagy 15. században érkeztek, és több nemzedékük élt itt eltűnésükig. A település végső sorsa rejtély maradt.

1774-ben Cook fedezte fel. Jelentése nyomán úgy tűnt, hogy a szigeten rostnövényeket és hajóárbócnak való fát lehet termelni. Ennek azért volt jelentősége, mert akkoriban a brit flotta mozgásképessége a Baltikumból érkező vitorlavászontól és kötelektől függött. A Baltikum kikötői pedig orosz kézen voltak, vagyis a brit flotta harcképessége az orosz cár jóindulatától függött. Ezért döntöttek úgy Angliában, hogy az Ausztráliába tartó flotta vigyen foglyokat a Norfolk-szigetre is. Az eredeti várakozások nem teljesültek, de 1788 és 1842 között kevés megszakítással deportáltak laktak ott. 1842-ben elnéptelenedett. 1856-ban a Bounty hajó fellázadt matrózainak utódait – pontosabban azok egy részét – telepítették itt le, mert eredeti lakhelyük, a Pitcairn-szigetek túlnépesedett. Ezeknek utódai (mintegy 600-an) laktak rajta ezután.

A második világháborúban nagy légitámaszpont, üzemanyag-feltöltő hely működött itt, de támadás nem érte. 1979-ben Norfolk-sziget korlátozott autonómiát kapott Ausztráliától, a sziget kormányának hatáskörébe került a szigettel kapcsolatos legtöbb ügy. A pénzügyi problémák és a turisztikai bevételek csökkenése miatt Norfolk-sziget kormánya az ausztrál szövetségi kormányhoz fordult segítségért 2010-ben. Ennek eredményeként a szigetlakók első ízben fizettek jövedelemadót, de bővültek a számukra elérhető jóléti szolgáltatások.

JegyzetekSzerkesztés

  1. 2011-es népszámlálási adat. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 22.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Norfolk-sziget témájú médiaállományokat.