Zagorje (Ogulin)
Zagorje falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Ogulinhoz tartozik.
| Zagorje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Károlyváros |
| Község | Ogulin |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Nikola Magdić |
| Irányítószám | 47307 |
| Körzethívószám | (+385) 047 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 102 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 350 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 12′ 04″, k. h. 15° 14′ 13″45.201000°N 15.237000°EKoordináták: é. sz. 45° 12′ 04″, k. h. 15° 14′ 13″45.201000°N 15.237000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésKárolyvárostól 42 km-re délnyugatra, községközpontjától 8 km-re délre, a Zagorska Mrežnica forrása közelében fekszik. Zagorje vidéke az ogulini térség vízben leggazdagabb része, melyet számos, halakban és rákokban bővelkedő patak öntöz. Több kisebb tó is található itt, melyek közül legjelentősebb a Šmitovo tó. A falu két településrésze Kolići és Luketići. Utóbbiból származik az amerikai horvát baráti társaság (CFU) elnökének Bernard M. Luketichnek a családja.
Története
szerkesztésA települést már a modrusi uradalom 1486-os urbáriuma említi. A Zagorje nevet eredetileg nemcsak a falu viselte, hanem a Sabljaki tótól délre húzódó, a Veljun domb és a Velika Kapela között elterülő völgy is, amelybe történetileg beletartozott a mai Donje Zagorje, Gornje Zagorje, Desmerice, Ribarići és Zagorje falvak teljes területe. Zagorje 1789-ig az ogulini plébániához tartozott. Első temploma még a 17. században épült, a másodikat 1714-ben szentelték fel. A 18. század harmadik negyedében építették fel a plébániatemplomot, mely 1789-től önálló plébánia székhelye lett. Ezt állapota miatt 1837-ben le kellett bontani és 1839-re készült el a mai plébániatemplom. A falu első iskolája 1835-ben az ogulini határőr ezredparancsnokság megbízásából épült. Ez az épület azonban a 19. század végére tönkrement, ezért 1874-ben kiköltöztek belőle. Az iskola új épülete csak 1907-ben készült el. A tanulók száma azonban csak a századfordulóra haladta meg a százat. A falunak 1857-ben 284, 1910-ben 252 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. Az addig önálló iskola 1978-ban elveszítette önállóságát és az ogulini alapiskola kihelyezett területi iskolája lett. 2011-ben 115 lakosa volt. A településnek önkéntes tűzoltóegylete (DVD Zagorje), művészeti és kulturális egyesülete (KUD Sveti Juraj), labdarúgóklubja (NK Mladosti Zagorje) működik.
Lakosság
szerkesztés| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 284 | 661 | 722 | 248 | 227 | 252 | 230 | 241 | 339 | 286 | 265 | 344 | 450 | 427 | 127 | 115 |
Nevezetességei
szerkesztés- Szent György tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1837 és 1839 között építették késő klasszicista, korai historizáló stílusban. Felszentelése 1839 augusztusában volt. Egyhajós épület félköríves szentéllyel, boltozatán ornamentika díszítéssel. A szentély boltozatának freskói a négy evangélistát, az égi bárányt és a Szűzanyát ábrázolják. A főoltárt 1884-ben Jagatić plébános készíttette Szent György vértanú képével, kétoldalt Szent Péter, valamint Szent Pál apostolok szobraival. Felette négykaréjos keretben a Szűzanya képe látható. A négy mellékoltár a Havas Boldogasszony, Szent Vid, Páduai Szent Antal és Jézus Szíve tiszteletére van szentelve. A belső teret Szent Leopold Mandić, Boldog Alojzije Stepinac, Szent Nikola Tavelić és Kis Szent Teréz képei díszítik.
- Desmerice felé eső határában található a Zagorska Mrežnica patak víz alatti forrásbarlangja.
- Tavai közül a legnagyobb a Šmitovo-tó, melyhez a lányt a sárkánytól megmentő Szent György legendája fűződik. Lova patájának nyoma máig fennmaradt a tó melletti sziklában. A tó a Velika Kapela lábánál található, mélysége 60 méter. Kellemes pihenési és fürdési lehetőséget nyújt.
- Barlangjai közül az „emberhal” lelőhelye a Rupećica-barlang a legnevezetesebb.
Külső hivatkozások
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
