Zuber József
Nánhegyeseli Zuber József (Székesfehérvár, 1824. – Budapest, 1898. szeptember 4.) birtokos, ügyvéd, politikus.
Zuber József | |
Született | 1824[1] Székesfehérvár[1] |
Elhunyt | 1898. szeptember 4. (73-74 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zuber József témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésÉdesapja Zuber Imre táblabíró volt, aki Fejér és Bihar vármegyékben volt birtokos. Nemesi címerlevelet József nagyapja, Sándor kapott 1823-ban. Zuber József a gimnáziumot szülővárosában, majd bölcsésztanulmányait Győrött végezte. Ezt követően Pesten tanult jogot, majd 1844-ben ügyvédi diplomát szerzett. Köztisztviselői pályáját Fejérben kezdte, ahol még diplomája megszerzésének évében tiszteletbeli aljegyzővé választották meg. Később ugyanitt aljegyző lett. Az 1848–49-es eseményekben is részt vett, a közlekedési miniszter, Csány László titkára volt. Katonai rangját tekintve főhadnagy volt, amikor 1849-ben feladták Komáromot, ekkor amnesztiát kapott. 1860-ban és később 1867-ben ismét a Fejér vármegyei Bicskei járás főszolgabírájává, 1869-ben pedig a vármegye alispánjává tették meg. 1871-ben, amikor Pécs várost törvényhatósági joggal ruházták fel, Zuber lett a város első főispánja, és ezen tisztségével egyidőben egyúttal Székesfehérvár főispánja is lett. Ettől kezdve felváltva lakott Pécsett és Székesfehérváron. 1874-ben Ferenc József felmentette pozíciójából, majd következő évtől már Komárom vármegye élén volt, ahol egészen 1898-ig meg is maradt. 1883-ban az alsó-csallóközi ármentesítő társulat kormánybiztosaként is dolgozott. Komáromi kinevezése okán hivatalból tagja volt a Főrendiháznak 1885-ig, 1892-ben pedig kinevezték a Főrendiház tagjának.
Kitüntetései
szerkesztés- III. osztályú Vaskorona-rend (1875)
- Lipót-rend lovagkeresztje (1885)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2022. október 13.)
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 6.)
Források
szerkesztés
Elődje: – |
Utódja: Perczel Miklós |