Áldor János László

magyar festőművész, építész

Áldor János László (Nagyigmánd, 1895. február 7. – Mauthausen, 1945. május 15.)[4] festőművész, építész.

Áldor János László
Született 1895. február 7.
Nagyigmánd[1]
Elhunyt 1945. május 15. (50 évesen)
Mauthausen
Állampolgársága magyar[2][3][1]
Foglalkozása festőművész

ÉletútjaSzerkesztés

Áldor Ödön és Mandl Fanni fia. Autodidakta művész. 1919-ben szerezte építészmérnöki oklevelét a budapesti József Műegyetemen. 1913-ban Nagybányán tanult Réti Istvánnál. 1923-tól 1925-ig a szolnoki művésztelepen dolgozott, Fényes Adolftól tanult. Tanulmányutat tett az 1920-as években Párizsban, 1926-ban Londonban, 1928-ban Olaszországban és 1939-ben Svédországban is. 1924-től állította ki műveit. A Benczúr Társaság ügyvezető igazgatója volt. A fasizmus áldozata lett, halálának dátumaként a bíróság 1945. május 15-ét állapította meg.[5] Egy műve megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában. Felesége Szücs Ilona volt.

ElismeréseiSzerkesztés

  • Halmy Artúr-díj (1925)
  • a Táj- és Életképfestészeti Kiállítás III. festészeti díja (1927)
  • a Lipótvárosi Kaszinó Díja (1930)
  • a Nemzeti Szalon elismerése (1931)
  • a Balló Ede-alapítvány 1000 pengős díja (1932)

Fontosabb műveiSzerkesztés

  • Gödrös szolnoki utca (1925)
  • Nyári nap Szolnokon (1925)
  • Fűzfák a holt Tiszánál (1925)
  • Legelő a füzesben (1927)
  • Menyecske ünneplőben (1933)
  • Kaiser Márta arcképe (1940)
  • Kabos Endréné arcképe (1942)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b RKDartists. (Hozzáférés: 2020. február 23.)
  2. Artnet. (Hozzáférés: 2020. február 23.)
  3. MutualArt.com. (Hozzáférés: 2020. február 23.)
  4. Halálesete bejegyezve a Bp. XI. ker. állami halotti akv. 24/1949. folyószáma alatt.
  5. A budapesti I-III. kerületi járásbíróság Pk.56.689/1948/4. sz. végzése.

ForrásokSzerkesztés