Ón-tellurid
szervetlen vegyület
Ón-tellurid[1] | |||
IUPAC-név | ón-tellurid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 12040-02-7 | ||
PubChem | 6432000 | ||
| |||
| |||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | SnTe | ||
Moláris tömeg | 246,31 g/mol | ||
Megjelenés | szürke köbös kristályok | ||
Sűrűség | 6,445 g/cm3[2] | ||
Olvadáspont | 790°C | ||
Kristályszerkezet | |||
Kristályszerkezet | Halit (köbös), cF8 | ||
Tércsoport | Fm3m, No. 225 | ||
Koordinációs geometria |
oktaéderes (Sn2+) oktaéderesl (Se2−) | ||
Rácsállandó | a = 0,63 nm Å | ||
Termokémia | |||
Hőkapacitás, C | 185 J K−1 kg−1 | ||
Veszélyek | |||
EU Index | nincs listázva | ||
Rokon vegyületek | |||
Azonos kation | ón-dioxid ón-diszulfid ón-szelenid | ||
Azonos anion | szén-monoszelenid szilícium-monoszelenid germánium-szelenid ólom-szelenid | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az ón-tellurid egy ónból és telluridból álló kémiai vegyület, képlete SnTe. Félfém, ólommal alkotott ötvözetét (ólom-ón-tellurid) infravörös fényt detektáló anyagként alkalmazzák.
Rendes körülmények között p típusú félvezető, alacsony hőmérsékleten szupravezető.[3]
Az SnTe termoelektromos anyag. Elméleti számítások szerint n típusú teljesítménye különösen jó lehet.[4]
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Tin telluride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- ↑ Lide, David R. (1998), Handbook of Chemistry and Physics (87 ed.), Boca Raton, FL: CRC Press, pp. 4–90, ISBN 0-8493-0594-2
- ↑ Beattie, A. G., J. Appl. Phys., 40, 4818–4821, 1969.
- ↑ (1969) „Critical Magnetic Fields of Superconducting SnTe”. Physical Review 179 (2), 497. o. DOI:10.1103/PhysRev.179.497.
- ↑ (2010) „THERMOPOWER OF SnTe FROM BOLTZMANN TRANSPORT CALCULATIONS”. Functional Materials Letters 03 (4), 223. o. DOI:10.1142/S1793604710001299.