Új kinyilatkoztatás
Az új kinyilatkoztatás teológiai-apologetikus gyűjtőfogalom az új, a vallási szentírások zárt kánonján túli kinyilatkoztatásokra, amelyek kiegészítik a vallási igazságokat, elsősorban a kereszténység, az iszlám és a judaizmus vallásain belül.[1]
Kevésbé alkalmazhatók a keleti vallásokra is (buddhizmus, hinduizmus, sintoizmus, taoizmus stb.), mivel ezek vagy nem ismerik a vallási szentírások zárt kánonját, vagy elfogadják a "megvilágosodottak" folyamatos kinyilatkoztatását.
A kinyilatkoztatás közvetítőjét gyakran Isten vagy a transzcendens prófétájának, médiumának vagy inkarnációjának tekintik.
Jellemzők
szerkesztésA monoteista vallásokon belüli új kinyilatkoztatások jellemzői:
- kinyilatkoztatási idejük az elmúlt pár száz éven belül
- az az állítás, hogy az üzenetek közvetlen isteni eredetűek, és a közvetítő nem változtatta meg azokat
- a kinyilatkoztatáson alapuló új vallási mozgalom megjelenése és az eredeti anyavallástól való részleges vagy teljes függetlenség
- az üzenetek követői értelmezése a meglévő, hagyományos kinyilatkoztatás Isten-akaratú kiegészítéseként (vagy egyben ellentmondásaként)
- új doktrinális kijelentések, amelyek alapvetően különböznek az ortodox (hagyományos) hittől
Kereszténység
szerkesztésA legtöbb egyház tanítása szerint az isteni kinyilatkoztatás véget ért a bibliai kánon lezárásával. Azokat a misztikus kinyilatkoztatásokat, amelyek nem hagyják el a keresztény tanítás kereteit, magánkinyilatkoztatásnak nevezik.[2] A magánkinyilatkoztatásokat a katolikus szférában az egyház tekintélye elismerheti, de nem kerül a kánonba. A protestáns egyházak jelentősen eltérnek a magánkinyilatkoztatásokhoz való hozzáállásukban.
Iszlám
szerkesztésAz iszlám világ többsége számára a Koránnal való kinyilatkoztatás teljesnek tekinthető. Mohamedet az utolsó prófétának, a „próféták pecsétjének” tartják.
Az iszlám hátterű új kinyilatkoztatási csoportok még mindig elnyomásnak és üldözésnek vannak kitéve az állam és az uralkodó vallás által, mint például a bahá'i Iránban. Többek között számos iszlám országban üldözik az ahmadijja követőit is, amelynek alapítója a Mohamed által megjövendölt prófétának és messiásnak tekintette magát.
Új kinyilatkoztatáson alapuló vallási csoportok
szerkesztésMonoteista közösségek
szerkesztés| alapító | vallási csoport | háttér | hívők száma |
|---|---|---|---|
| Joseph Smith 1805-1844 |
Mormonok ( 1830 óta) Legnagyobb felekezet: Az Utolsó Napok Szentjeinek J. K. Egyháza |
kereszténység | kb. 14 millió |
| Baháalláh (Mirza Husayn Ali Nuri) 1817-1892 |
Bahá'i [1] ( 1863 óta) | iszlám | kb. 6 millió |
| Mirza Ghulam Ahmad 1839–1908 |
Ahmadijja [1] ( 1889 óta) | iszlám | |
| Jacob Lorber 1800-1864 |
Lorber-mozgalom [3] (1924 óta) | kereszténység | ismeretlen |
szinkretikus közösségek
szerkesztésA szinkretikus irányzatok a keleti vallások és bölcsességi tanítások, vagy az etnikai vallások és az ezotéria elemeit ötvözik a keresztény, az iszlám vagy a zsidó vallás klasszikus elemeivel.
- Fiat Lux [1]
- Nemzetközi Szúfi Rend
- Univerzális Élet [1]
- Egyesítő Egyház,[1] különösen az ázsiai kultúrákban
Más vallási közösségek
szerkesztés- Keresztény Tudomány
- Keresztény Közösség (Die Christengemeinschaft)
- az orosz szellemi kereszténység számos mozgalma [1]
- Közösség Krisztus Jézusban (Gemeinschaft in Christo Jesu)
- Liberális Katolikus Egyház
- Új Egyház
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e f g Frederic P. Miller, Agnes F. Vandome, John McBrewster: Neo-revelationism. morebooks.de. (Hozzáférés: 2023)
- ↑ A magánkinyilatkoztatás. megtestesules.info. (Hozzáférés: 2023. augusztus 26.)
- ↑ Neuoffenbarung am Aufgang des dritten Jahrtausends: Ein Lehr- und Nachschlagewerk der Neuoffenbarung gegeben durch Jakob Lorber.
Hivatkozások
szerkesztés- Patrick Diemling: Neuoffenbarungen. Religionswissenschaftliche Perspektiven auf Texte und Medien des 19. und 20. Jahrhunderts, Dissertation, Potsdam, Universitätsverlag 2012; ISBN 978-3-86956-209-4. (németül)
- Georg Schmid, Georg Otto Schmid (Hrsg.): Kirchen, Sekten, Religionen. Religiöse Gemeinschaften, weltanschauliche Gruppierungen und Psycho-Organisationen im deutschen Sprachraum. Ein Handbuch. Begründet von Oswald Eggenberger. 7. überarbeitete und ergänzte Auflage. Theologischer Verlag Zürich, Zürich 2003, ISBN 3-290-17215-5, S. 207–234: Kapitel Neuoffenbarer. (németül)
Weboldalak
szerkesztés- Neuoffenbarer und neue Messiasse (németül)
- Patrick Diemling: Neuoffenbarungen. Religionswissenschaftliche Perspektiven auf Texte und Medien des 19. und 20. Jahrhunderts, Dissertation, Potsdam, Universitätsverlag 2012. (németül)