Főmenü megnyitása

Az üstökös kárókatona (Phalacrocorax aristotelis) a madarak (Aves) osztályának a szulaalakúak (Suliformes) rendjébe, ezen belül a kárókatonafélék (Phalacrocoracidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Üstökös kárókatona
Phalacrocorax aristotelis.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Szulaalakúak (Suliformes)
Család: Kárókatonafélék (Phalacrocoracidae)
Nem: Phalacrocorax
Brisson, 1760
Alnem: Phalacrocorax
Faj: P. aristotelis
Tudományos név
Phalacrocorax aristotelis
(Linnaeus, 1761)
Elterjedés
Az üstökös kárókatona elterjedési területe   költőhely (nyáron)   telelőhely
Az üstökös kárókatona elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Üstökös kárókatona témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üstökös kárókatona témájú médiaállományokat és Üstökös kárókatona témájú kategóriát.

Egy fiatal példány
Phalacrocorax aristotelis

ElőfordulásaSzerkesztés

AlfajaiSzerkesztés

  • Phalacrocorax aristotelis aristotelis
  • Phalacrocorax aristotelis desmarestii
  • Phalacrocorax aristotelis riggenbachi

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 68-78 centiméter, szárnyafesztávolsága 95-110 centiméter. Az öregek tollazata zöldesfekete, a csőrük töve sárga. Költési időszakban, rövid előrehajló üstököt visel. A fiatalok tollazata sötétbarna.

ÉletmódjaSzerkesztés

Különböző halakkal táplálkozik, amelyért akár 20 méterre is leúszik. Tollazata átnedvesedik, ezért a vadászat után széttárt szárnyakkal szárítja a tollazatát.

SzaporodásaSzerkesztés

Fészkét, növényi anyagokból a sziklákra rakja.

Kárpát-medencei-előfordulásaSzerkesztés

Magyarországon 1999. szeptember 7. Nagykanizsa környékén, a Miklósfai-halastavaknál észlelték, de nem került megerősítésre.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés