Đorđe Vajfert
Đorđe Vajfert (szerbül: Ђорђе Вајферт, németül: Georg Weifert, magyarul: Weifert György; Pancsova, Magyar Királyság, 1850. június 15. – Belgrád, Jugoszláv Királyság, 1937. január 12.) német származású szerb gyáros, a Szerb, majd Jugoszláv Nemzeti Bank kormányzója.[5] Szerbiában a modern bányászati szektor alapítójának, nagy jótevőnek tartják.
| Đorđe Vajfert | |
 | |
| Született | 1850. június 15.[1][2][3] Pancsova |
| Elhunyt |
Belgrád |
| Sírhely | Pancsova |
| Foglalkozás |
|
 | |
| Đorđe Vajfert aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Đorđe Vajfert témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Vajfert a bánsági Pancsovában született dunai sváb családba. Már kiskorától édesapjával, Ignatz Weiferttel dolgozott belgrádi sörfőzdéjükben, ez volt az első ilyen a Szerb Királyságban. A München melletti Weihenstephanban található Braumeisterschuléban diplomázott. Visszatérve Szerbiába, átvette a sörfőzdét édesapjától, majd növelni kezdte azt. Nyereségét egy kostolaci szénbányába, egy bori rézbányába, egy zaječari Steinberg-gyárba, majd egy aranybányába fektette be. Ő volt Szerbia leggazdagabb embere, a későbbi Jugoszlávia egyik legnagyszerűbb gyárosa.
1890-ben a Szerb Nemzeti Bank kormányzójának nevezték ki. 1902-ig maradt ezen a poszton, majd 1912-től 1914/1918-g ismét ő vette át.[5] Ez idő alatt fenntartotta a szerb dinár értékét és hitelét. 1918 után a Jugoszláv Nemzeti Bank élére nevezték ki.[5] Legismertebb tette ebben a minőségében az osztrák–magyar korona átvezetése volt jugoszláv dinárba. Ezért kritizálták is, mivel a korábbi szerb dinárt 1:1 arányban váltották át, a Monarchia pénzét pedig csak 4:1 arányban, ez jelentős veszteségeket okozott a korábban az Osztrák–Magyar Monarchia területén élőknek.
Đorđe Vajfert a humanitárius és kulturális intézmények patrónusa volt. Ókori érmegyűjteményét és magánkönyvtárát a Belgrádi Egyetemnek adományozta. Pancsovában, ahonnan szülei származtak, a római katolikus egyházra egy kis kápolnát hagyott, melyet édesanyja emlékére Anina crkvának, azaz Anna-templomnak nevezett el.
Az egyik fő támogatója volt az újonnan nyíló nagy pancsovai római katolikus temetőnek, ahová a mai napig temetkeznek a Vajfert család tagjai. Ők is számos jótékonysági szervezetet támogatnak.
1937. január 12-én 17 óra 20 perckor hunyt el belgrádi villájában. Gyászszertartását január 14-én tartották a pancsovai Szent Anna-templomban, másnap temették el a katolikus temetőben. Vállalatbirodalmát unokaöccse, Ferdinand Gramberg örökölte. 2001 óta arcképe szerepel az 1000 szerb dináros bankjegyen.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ https://www.ubs-asb.com/Portals/0/Casopis/2014/4/UBS-Bankarstvo-4-2014-Matic.pdf
- ↑ https://viaf.org/processed/LC%7Cn%202018008952
- ↑ https://www.srbijanac.rs/biografija.php?stv=105&pismo=lat
- ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
- ↑ a b c [1]
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Đorđe Vajfert című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- Nagy Sívó Zoltán: Múltidéző jegyzetek
- Utak, kalandok blog - Pancsova[halott link]
- Копривица, Богдан (2012). „Ђорђе Вајферт”. Динар 32, Kiadó: Српско нумизматичко друштво. (Hozzáférés: 2017. március 26.)
- Archives of the city of Belgrade, TD, Building dept. F-H-9-1930, file I -165-1942
- Österreichische Banknotengeschichte.
