Főmenü megnyitása

A 2016-os Firestone 600 lett volna a 2016-os IndyCar Series szezon kilencedik futama. A versenyt eredetileg június 11-én rendezték meg a Texasi Fort Worthban. Azonban a versenyt a 71. körben a heves esőzés miatt megszakították. A futamot másnapra tolták, de az eső miatt szintén nem tudták megrendezni, ezért augusztus 27–én a 72. körtől kezdve folytatták a futamot. A versenyt az ABC közvetítette.

USA 2016-os Firestone 600
TexasMotorSpeedway.svg
Versenyadatok
Dátum2016. augusztus 27.
Hivatalos elnevezés 2016 Firestone 600
Helyszín Fort Worth, Texas, Amerikai Egyesült Államok
Versenypálya2,605 mi
Versenytáv184 kör, 213,61 mi
Pole-pozíció
VersenyzőCOL Carlos Muñoz
(Andretti Autosport)
Átlagebesség 217,137 mi/h
Leggyorsabb kör
VersenyzőNZL Scott Dixon
(Chip Ganassi Racing)
Átlagsebesség214,851 mi/h
Dobogó
ElsőUSA Graham Rahal
(Rahal Letterman Lanigan Racing)
MásodikCAN James Hinchcliffe
(Schmidt Peterson Motorsports)
HarmadikBRA Tony Kanaan
(Chip Ganassi Racing)

Tartalomjegyzék

Nevezési listaSzerkesztés

Csapat Első versenyző Második versenyző Harmadik versenyző Negyedik versenyző
Team Penske 2   Juan Pablo Montoya 3   Hélio Castroneves 12   Will Power 22   Simon Pagenaud
Schmidt Peterson Motorsports 5   James Hinchcliffe 7   Mihail Aljosin
Chip Ganassi Racing Teams 8   Max Chilton 9   Scott Dixon 10   Tony Kanaan 83   Charlie Kimball
KVSH Racing 11   Sébastien Bourdais
A.J. Foyt Enterprises 14   Szató Takuma 41   Jack Hawksworth
Rahal Letterman Lanigen Racing 15   Graham Rahal
Dale Coyne Racing 18   Conor Daly 19   Gabby Chaves
Ed Carpenter Racing 20   Ed Carpenter 21   Josef Newgarden
Andretti Autosport 26   Carlos Muñoz 27   Marco Andretti 28   Ryan Hunter-Reay
Andretti Herta Autosport 98   Alexander Rossi

IdőmérőSzerkesztés

RajtfelállásSzerkesztés

VersenySzerkesztés

A versenyt május 14-én, délután tartották. A rajt előtt két órával heves esőzés látogatta meg a pályát. Az eső nem tartott sokáig, de a pályát hatalmas vízátfolyások lepték el, ami miatt a szervezők másnapra voltak kényszerűek tolni a verseny rajtját. Az új időpontban már semmi sem akadályozta meg, hogy elinduljon a verseny. Már a korai szakaszban elkezdődött a taktikai verseny, ám a 42. körben egy hatalmas baleset miatt kellett pályrára küldeni a Pace Cart. Az utolsó kanyarban Conor Daly vesztette el a tapadást és kellett ellenkormányoznia, de éppen a mellette haladó Josef Newgardent találta el és mindketten a betonfalba csúsztak. Newgarden autója az oldalára fordult, majd még egyszer falnak ütközött, ezután a pályán átcsúszva állt meg az autó. Mindketten kiszálltak az autóból, de Newgardent kórházba szállították, ahol kiderült, hogy kulcscsonttörést szenvedett, illetve kisebb töréseket találtak a jobb kezén. Ezalatt a mezőny nagy részének a boxba kellett hajtania, így James Hinchcliffe állt az élre. A pályára került törmelékek és faljavítási munkálatok miatt hosszúra nyúlt a sárga zászlós szakasz, majd a 71. körben az eső is megérkezett, ami miatt piros zászlóval kellett megszakítani a versenyt, a verseny folytatási időpontját pedig augusztus 27-ére állapították meg.[1]

Új rajtfelállásSzerkesztés

Sorrend Rajtszám Versenyző Körhátrány
1. 5   James Hinchcliffe
2. 14   Szató Takuma +1 kör
3. 28   Ryan Hunter-Reay
4. 7   Mihail Aljosin
5. 12   Will Power
6. 20   Ed Carpenter
7. 19   Gabby Chaves
8. 3   Hélio Castroneves
9. 27   Marco Andretti +1 kör
10. 83   Charlie Kimball
11. 26   Carlos Muñoz
12. 2   Juan Pablo Montoya
13. 11   Sébastien Bourdais
14. 15   Graham Rahal
15. 98   Alexander Rossi
16. 8   Max Chilton +1 kör
17. 9   Scott Dixon
18. 22   Simon Pagenaud
19. 10   Tony Kanaan
20. 41   Jack Hawksworth +2 kör
21. 18   Conor Daly Nem indulhatott
22. 21   Josef Newgarden Nem indulhatott

VersenySzerkesztés

A versenyt augusztus 27.-én, éjszaka rendezték. A verseny a 74. körben indult újra, majd a 77.-ben Hunter-Reay át is vette a vezetést, Power pedig a második helyre jött föl. A következő körben Hinchliffe visszavette a helyét, majd támadni kezdte Hunter-Reay-t, és közel négy körön keresztül haladtak centikre egymás mellett. A 102. körben Hunter-Reay indította a kiállásokat, ám az üldözői csak tíz körrel, Hinchcliffe pedig húsz körrel később állt csak ki. Ennek ellenére az amerikai megtartotta vezető helyét, de nem sokkal később többen is megelőzték és visszacsúszott a középmezőnybe. A második kiállások után Power járt Hunter-Reay-hez hasonlóan, eközben pedig a negyedik helyen haladó Aljosint is lekörözték már. Az első sárgára a 212. körig kellett várni, amikor is Dixon küzdött Carpenterrel, de a két autó összeért, Dixon pedig kicsúszott és a falnak ütközött, majd a pályára visszacsúszó autónak még Castroneves is neki ment, de nem történt nagy sérülés. A sárga zászló jól összeszedte a mezőnyt, ahol sok versenyző azért küzdött, hogy visszavegye a körhátrányát, de közben persze pozíciókért csatáztak. Aljosin járt a legjobban, mert miután 25 körrel a vége előtt visszavette a körét, újra pályára kellett küldeni a Pace Cart. Ezúttal Castroneves és Carpenter csatázott túl kemények, melynek következtében az amerika ütközött a falnak és kellett kiszállnia a versenyből. Castroneves olcsóbban megúszta de így is ki kellett hajtani a boxba új szárnyért, de ezalatt nem került körhátrányba. 16 körrel a leintés előtt még Hinchcliffe, Kanaan, Rahal, Aljosin és Castroneves haladtak körhátrány nélkül, de hamarosan Pagenaud is csatlakozott hozzájuk. A francia ezt pont jó ütemben tette, hiszen a következő körben Aljosin és a két körrel mögötte haladó Hawksworth akadtak össze és mindketten kiestek. A restart előtt Kanaan és Pagenaud friss gumikat tetettek föl, így hamar megelőzték Castronevest és szálltak be a győzelemért vívott harcaba. A csata keményel alakult, volt amikor a négy autó egymás mellett kanyarodott, de ekkor Pagenaud lemaradozott, Kanaan pedig Hinchcliffe-t támadta. Az utolsó körbe Rahal külső íven megelőzte Kanaant, majd a célegyenesben belső íven ment el Hinchcliffe mellett, mindössze 8 ezred másodperccel megelőzve a kanadait.[2]

Helyezés # Versenyző Csapat Futott kör
(Kiesés oka)
Rajthely Élen töltött
körök száma
Pont
1. 15   Graham Rahal Rahal Letterman Lanigan Racing 248
(2:29:24,8886)
13 1 51
2. 5   James Hinchcliffe Schmidt Peterson Motorsports 248 10 188 43
3. 10   Tony Kanaan Chip Ganassi Racing 248 8 1 36
4. 22   Simon Pagenaud Team Penske 248 6 32
5. 3   Hélio Castroneves Team Penske 248 3 7 31
6. 83   Charlie Kimball Chip Ganassi Racing 247 15 28
7. 26   Carlos Muñoz Andretti Autosport 247 1 37 28
8. 12   Will Power Team Penske 247 7 24
9. 2   Juan Pablo Montoya Team Penske 246 17 22
10. 11   Sébastien Bourdais KVSH Racing 246 18 20
11. 98   Alexander Rossi Andretti Herta Autosport 246 9 19
12. 27   Marco Andretti Andretti Autosport 245 12 18
13. 28   Ryan Hunter-Reay Andretti Autosport 245 11 11 18
14. 19   Gabby Chaves Dale Coyne Racing 245 22 16
15. 8   Max Chilton Chip Ganassi Racing 243 19 15
16. 7   Mihail Aljosin Schmidt Peterson Motorsports 231 16 14
17. 41   Jack Hawksworth A.J. Foyt Enterprises 227 20 13
18. 20   Ed Carpenter Ed Carpetnter Racing 223 14 1 13
19. 9   Scott Dixon Chip Ganassi Racing 211 2 11
20. 14   Szató Takuma A.J. Foyt Enterprises 160 4 10
21. 18   Conor Daly Dale Coyne Racing 42 21 9
22. 21   Josef Newgarden Ed Carpenter Racing 41 5 2 9
HIVATALOS VÉGEREDMÉNY

Érdekesség:

  • Az IndyCar történetének ötödik legkisebb különbségű befutója (+0,0080)

StatisztikákSzerkesztés

Az élen töltött körök száma

A bajnokság élmezőnyének állása a verseny utánSzerkesztés

Pozíció Versenyző Pont
1   Simon Pagenaud 529
2   Will Power 501
3   Tony Kanaan 416
4   Hélio Castroneves 415
5   Josef Newgarden 406

JegyzetekSzerkesztés

  1. Texasban minden elromlott, ami csak elromolhatott - FRISSÍTVE”, 2016. június 12. (Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 17.) 
  2. A verseny, ami után ismét imába foglaltam az IndyCar nevét”, 2016. augusztus 29. (Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 15.) 

További információkSzerkesztés

Hivatalos weboldal