Ryan Hunter-Reay
Ryan Hunter-Reay (Dallas, Texas, 1980. december 17. –) amerikai autóversenyző.[1]
| Ryan Hunter-Reay | |
 | |
| 2021-ben | |
| Életrajzi adatai | |
| Teljes neve | Ryan Hunter-Reay |
| Született | 1980. december 17. (43 éves) Dallas, Texas, USA |
| Nemzetisége |  amerikai |
| Pályafutása | |
| Kategória | IndyCar |
| Aktív évei | 2007–2021, 2023 |
| Korábbi csapatai | Rahal Letterman Racing (2007–2008) Vision Racing (2009) A.J. Foyt Enterprises (2009, 2011) Andretti Autosport (2010, 2012–2021) Dreyer & Reinbold Racing (2023) Ed Carpenter Racing (2023) |
| Nagydíjak száma | 250 (249 rajt) |
| Világbajnoki címek | 1 (2012) |
| Győzelmek | 16 |
| Dobogós helyezések | 44 |
| Első rajtkockák | 6 |
| Leggyorsabb körök | 10 |
| Első nagydíj | 2007-es Honda 200 |
| Első győzelem | 2008-as Camping World Watkins Glen Grand Prix |
| Legutolsó győzelem | 2018-as GoPro Grand Prix of Sonoma |
| Legutolsó nagydíj | 2023-as Firestone Grand Prix of Monterey |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ryan Hunter-Reay témájú médiaállományokat. | |
2003 és 2005 között versenyzett a Champ Car sorozatban, minden évben más csapatnál, két győzelmet szerzett az itteni pályafutása alatt. Hunter-Reay lett az IndyCar legjobb újonca 2007-ben, majd 2008-ban megszerezte első IndyCar-győzelmét is a Watkins Glen International pályán. 2009-ben a Vision Racing-hez szerződött, ahol a #21-es autót vezette, de később az A. J. Foyt Enterprises csapatnál helyettesítette Vitor Meira-t az év végéig. 2010. január 4-én Hunter-Reay nem teljes szezonra, de aláírt az Andretti Autosport-al és a #37-es Izod-szponzorált autót kapta, az Izod nem csak az IndyCar főszponzora, de Hunter-Reay legfőbb támogatója is volt egyben. Később sikerült pénzt szereznie az egész szezonra.
Pályafutása
szerkesztésA kezdetek
szerkesztésMiután hat nemzetközi gokart bajnokságot megnyert,[2] Hunter-Reay nyerte el a Skip Barber Karting ösztöndíjat és versenyzett a Skip Barber Formula Dodge Szériában is. Ezután megnyerte a Skip Barber Formula Dodge Nemzetközi bajnokságot 1998-ban.
Versenyzett a Barber Dodge Pro Series-ben 2000-ben és 2001-ben, Hunter-Reay lett a legjobb újonc 2000-ben és két győzelmet szerzett 2001-ben. Ezt követően a Champ Car nevelőszériájának számító bajnokságban, a Formula Atlantic szériában indult 2002-ben, a bajnokságban hatodik lett, három győzelemmel és a legtöbb kört az élen töltve és a legtöbb leggyorsabb kört megfutva és a legtöbb pole-pozíciót szerezve. Ezután megkapta a Worldcom "Rising Star" díjat és a Champ Car csapatok felfigyeltek rá.
Champ Car
szerkesztés2003-ban Hunter-Reay a Champ Car-ban kezdett versenyezni az alacsony költségvetésű American Spirit Team Johansson csapatban. Bár a régebbi és lassabb Reynard karosszériát használt, de sokszor indult az első sorból és harmadik lett a Mid-Ohio-i versenyen, de a szezon csúcspontja akkor volt amikor a változó időjárásnak köszönhetően megszerezte első Champ Car sikerét Ausztráliában és ezt rögtön újonc évében a csapattársa Jimmy Vasser és a brit Darren Manning előtt.
2004-ben a Herdez csapathot szerződött, és Milwaukee-ban megszerezte a csapat legelső pole pozícióját aztán megnyerte a futamot is, úgy, hogy az egész versenyt az élen töltötte. Bár a Road America-i versenyen első soros rajthelyet szerzett, de a versenyen a tavalyi csapattársa, Jimmy Vasser kilökte a pályáról és kiállni kényszerült a versenyből. A Toronto-i futamon a negyedik helyért harcolt de a lassú defekt miatt lelassult és csak a nyolcadik helyen ért célba.
2005-ben ismét csapatot váltott, ezúttal a Rocketsports Racing-hez szerződött le. Az egész szezonban csak küzdött az autóval. Az újonc csapattársa, Timo Glock nagyobb sikerrel vezette az autót, és éppen, hogy lemaradt a győzelemről a Montreal-i versenyen. A szezon végén Glock lett a legjobb újonc, míg Hunter-Reay már el sem indult a szezon utolsó két futamán.
A1 Grand Prix
szerkesztésA 2006–2007-es szezonban elindult az A1GP-ben az amerikai csapattal.[3] Eredetileg Pekingben debütált volna, de ez nem valósult meg. A hatodik helyen végzett debütálóversenyén, Új-Zélandon.
IndyCar
szerkesztés
2007. július 19-én jelentette be az IndyCar-ban érdekelt Rahal Letterman Racing csapat, hogy Hunter-Reay váltja a szezon folyamán bukdácsoló Jeff Simmons-t a csapat #17-es Ethanol szponzorált autóval.[4][5] Az első két versenyén Top 10-es helyezést ért el, egy hetedik helyet a Mid-Ohio-i futamon és egy hatodik helyet a Michigan-i versenyen. A Chicago-i futamon ismét hetedik lett, és noha nem indult el teljes szezonban, mégis ő lett az év újonca.
2008-ban már teljes szezont ment a Rahal Letterman Racing-nél. Az indianapolisi 500-on újoncként indult és a legjobb újoncként végzett a futamon a 6. hellyel.[6] Július 6-án megszerezte első IndyCar-győzelmét a Watkins Glen-i versenyen. A 60 körös versenyből kilencet vezetett, miután Darren Manning-et megelőzte az egyik újraindításnál. A versenyt Manning előtt 2,4009 másodperces előnnyel nyerte meg. A győzelmét követő versenyeken év végéig mindig az első tízben végzett, kivéve a Nashville-i és a Sonoma-i futamot. Végül a 8. helyen rangsorolták a bajnokságban 360 ponttal. A bajnokságba végeredményébe be nem számító ausztrál versenyen 3. lett.
2009-ben a Vision Racing-hez írt alá egy szerződést,[7] miután a Rahal Letterman Racing jelezte, hogy nem tudott teljes szezont futni szponzorhiány miatt. Az első versenyén új csapatával a 2. helyen intették le Ryan Briscoe mögött,[8][9] ezzel megszerezve az alakulata történetének legjobb eredményét. A többi versenyen már az első tízbe sem fért bele és az indianapolisi 500 mérföldes versenyre is utólag, a Bump Day-en tudta kvalifikálni magát. Az Iowa-i versenytől kezdve már a négyszeres indianapolisi 500 győztes, A.J. Foyt csapatában helyettesítette a hétvége során megsérült Vitor Meira-t a szezon végéig.[10] Az új csapatánál sem ment jobban, mint a Vision-nél, de szerzett egy hetedik helyet a kanadai Torontóban és egy negyediket Mid-Ohio-ban. Két csapattal összesen 298 pontot gyűjtött, ami a 15. pozícióra volt elég a versenyzők között.[11]
2010. január 4-én jelentették be, hogy az Andretti Autosport #37-es Izod által szponzorált autóját fogja terelgetni az Indy 500-ig, de végül a fordulót követően a szezon végéig meghosszabbították a megállapodását.[12] A szezonnyitón kicsivel maradt le a győzelemről, de három futammal később az utcai Long Beach-en nyerni tudott.[13] Az évad folyamán háromszor lett dobogós, hatszor ért célba az első öt között és tizenkétszer volt benne az első tízben. Október 29-én Hunter-Reay újabb két szezonra szerződött le az Andretti Autosporttal.[14]
Hunter-Reay második IndyCar-versenyét nyerte meg 2011-ben, New Hampshire-ben,[15] és még kétszer állhatott fel a pódium valamely fokára. A rossz évkezdés azonban nagy hátrányt eredményezett az élen lévőktől, amely valamelyest feljavult a kiírás második felére nyújtott eredményei miatt. A legendás Indy 500-on nem tudta egyenes ágon kvalifikálni magát, mivel csapattársával, Marco Andrettivel ütközött.[16] Az Andretti később megállapodást kötött az A. J. Foyt Enterprises-szal, hogy a Hunter-Reay leváltsa Bruno Junqueirát a viadalra,[17] így eltudott indulni az utolsó, 33. helyről[18] és a 23. helyen futott be a leintésnél. Az idényzáró, Las Vegasi-fordulóban összeért Alex Taglianival a nagy csatázás közben, melynek következtében kiesett. Végül teljes egészében törölték a futamot Dan Wheldon halálos balesetét követően.[19][20]
2012-ben továbbra is az Andretti színeiben volt ott a #28-as DHL/Sun Drop Dallara DW12-Ilmor-Chevrolet Indy V6-os modellel,[21] mely kasztni a nevét Dan Wheldonról kapta, erre utal benne a "DW" előtag.[22] Az idénynyitó szentpétervári Honda Grand Prix-n a város utcáin a 3. helyen végzett Hélio Castroneves és Scott Dixon mögött. Három futammal később a 2. helyen végzett a São Paulo Indy 300-on a brazil nagyváros utcáin. Az Indianapolis 500-on karrierjének addigi legjobb eredményét érte el, amikor a 3. helyre kvalifikálta magát. A versenyen folyamatosan a legjobb 10-ben haladt, mígnem felfüggesztési probléma miatt, 123 kör után ki kellett állnia. Hunter-Reay az év felénél egymást követő három gp-t is megtudott nyerni. A Milwaukee IndyFest-et, az Iowa Corn Indy 250-et az Iowa Speedway-en és a Honda Indy Torontót is, Kanadában, amely után átvette a vezetést a bajnokságban. Később elvesztette pontelőnyét a Honda Indy 200-at követően Mid-Ohióban,[23] ahol a 7. helyen intették le, és a 25 autó közül a 24. helyen végzett egy motorhiba miatt. A következő fordulóban, a sonomai GoPro Indy Grand Prix-n szintén a 7. helyen állt, és a legjobb 10-ben futhatott be a végén, amikor váratlanul egy újraindításkor Alex Tagliani-val ért össze, emiatt is csak a 18. lett végül, míg riválisa, Will Power visszaszerezte az első helyet a tabellán.[24] A szezonzáró MAVTV 500-on az Auto Club Speedwayen Hunter-Reay és Power is, mindketten 10 rajthelyes büntetést kaptak, mert mindketten túllépték az öt motorcsere limitjét.[25] Hunter-Reay fokozatosan feljebb lépett a mezőnyben, és bekerült a legjobb 5 közé, így a bajnokság élére került. A 241. körben a brazié Tony Kanaan karambolozott, emiatt a versenyt piros zászlóval leállították. Az újraindításkor Hunter-Reay-nek sikerült az első ötben maradnia. Carpenter nyerte az évadzárót, míg Hunter-Reay a 4. helyen végzett,[26] és megnyerte az összesített és az ovális bajnokságot is.[27] Ezzel ő lett az első amerikai, aki megnyerte a bajnokságot Sam Hornish Jr. 2006-os sikere óta.[28] A Fontana futam hétvégéjén felajánlották, hogy 2013-ban a Team Penske csapatánál vezessen,[29] azonban ő a 2013-as és 2014-es szezonra újra leszerződött Andrettivel.[30] December 5-én bejelentette, hogy 2013-ban az #1-es rajtszámot fogja használni, melynek belsejében az eredi, #28-as száma fog megjelenni.[31]
2013-ban megnyerte a Barber[32] és a Milwaukee[33] versenyeket, valamint három második és egy harmadik helyet szerzett az Indianapolis 500-on. Azonban a 19 naptári fordulóból, haton is kiesett, így az évet a 7. helyen zárta.[34][35] 2014-ben az Indianapolis 500-at 0,060 másodperccel nyerte meg a triplagyőztes Hélio Castroneves előtt.[36][37] Nyert továbbá a Barberben és az ovál Iowán is, és ezenkívül három második helyezést ért el. Volt még öt kiesése is, részben ezek miatt 6. lett a pilóták között.[38] 2015-ben nyert Iowában[39] és a Poconóban,[40] a szezon nagy részében azonban gyenge eredményeket ért el, ami a 6. helyre ejtette vissza.[41] A 2016-os sorozatban nyeretlen volt, a 12. helyen végzett három harmadik és nyolc top 10-es hellyel. Ez volt a legrosszabb év végi helyezése a 2009-es idény óta. Két győzelmet aratott Detroitban és Sonomában, és négy második helyezést ért el, így 4. lett a 2018-as bajnokságban. Ekkor érte el máig utolsó versenysikerét.
2021-ben negyedik lett a kaotikus új utcai helyszínen, Nashville-ben, ami a legjobb helyezése volt az évben,[42][43] Összesítésben a 17. lett,[44] ami pályafutásának a legrosszabb év végi helyezése volt, egyben ez volt az utolsó éve az Andretti csapat pilótájaként.[45] 2022-re kiszorult a résztvevő mezőnyből, viszont a háttérből, autófejlesztéssel és tanácsokkal segítette a Juncos Hollinger Racinget, majd az újonc Callum Ilott felkészülését a 106. Indianapolis 500-ra.[46] 2023-ban a 107. Indianapolis 500-on a Dreyer & Reinbold Racing színeiben kapott lehetőséget,[47] ahol a 11. helyen végzett.[48][49] 2023. június 8-án a csapattulajdonos, Ed Carpenter bejelentette, hogy Hunter-Reay fogja pótolni a menesztett Conor Daly-t[50] Road Americától kezdve az év befejezéséig az Ed Carpenter Racingnél.[51][52][53]
Sportautózás
szerkesztés2008 januárjában elindult a Daytona-i 24 órás versenyen NASCAR-bajnok Jimmie Johnson-al és Marc Goossens-nel. A #91-es Lowe's Pontiac Riley-val a verseny elején egész jól ment, de később visszaestek és a 22. órában feladni kényszerültek a futamot. A 2010-es évet szintén a Daytona-i 24 órás versennyel kezdte a Level 5 Motorsports színeiben, ahol 3. lett.
Eredményei
szerkesztésTeljes Champ Car eredménysorozata
szerkesztés| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2003 | Johansson | STP 16 |
 MTY 12 |
LBH 7 |
.svg){kind=small} BRH 16 |
 LAU 11 |
MIL 16 |
LS 12 |
POR 17 |
CLE 9 |
 TOR 11 |
VAN 6 |
ROA 10 |
MDO 3 |
MTL 17 |
DEN 15 |
MIA 12 |
MXC 11 |
 SRF 1 |
FON Vi |
14. | 64 |
| 2004 | Herdez | LBH 7 |
MTY 8 |
MIL 1 |
POR 12 |
CLE 11 |
TOR 8 |
VAN 8 |
ROA 4 |
DEN Ki |
MTL Ki |
LS 5 |
LVS 13 |
SRF 5 |
MXC 19 |
9. | 199^ | |||||
| 2005 | Rocketsports | LBH 13 |
MTY 7 |
MIL Ki |
POR 15 |
CLE Ki |
TOR 6 |
EDM Ki |
SJO Ki |
DEN 6 |
MTL 12 |
LVS 10 |
SRF |
MXC |
15. | 110 |
- ^ A Champ Car 2004-től új pontrendszert használt.
Teljes IndyCar eredménysorozata
szerkesztés| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2007 | Rahal Letterman | HMS |
STP |
 MOT |
KAN |
INDY |
MIL |
TXS |
IOW |
RIR |
WGL |
NSH |
MDO 7 |
MIS 6 |
KTY 15 |
SNM 18 |
DET 18 |
CHI 7 |
19. | 119 | ||
| 2008 | Rahal Letterman | HMS 7 |
STP 17 |
MOT1 7 |
LBH1 Vi |
KAN 18 |
INDY 6 |
MIL 15 |
TXS 20 |
IOW 8 |
RIR 16 |
WGL 1 |
NSH 19 |
MDO 10 |
EDM 8 |
KTY 9 |
SNM 18 |
DET 6 |
CHI 9 |
SRF² 3 |
8. | 360 |
| 2009 | Vision Racing | STP 2 |
LBH 11 |
KAN 15 |
INDY 32 |
MIL 12 |
TXS 16 |
15. | 298 | |||||||||||||
| A.J. Foyt Enterprises | IOW 19 |
RIR 15 |
WGL 21 |
TOR 7 |
EDM 17 |
KTY 14 |
MDO 4 |
SNM 19 |
CHI 15 |
MOT 21 |
HMS 13 |
|||||||||||
| 2010 | Andretti Autosport |  SAO 2 |
STP 11 |
ALA 12 |
LBH 1 |
KAN 5 |
INDY 18 |
TXS 7 |
IOW 8 |
WGL 7 |
TOR 3 |
EDM 5 |
MDO 10 |
SNM 8 |
CHI 4 |
KTY 21 |
MOT 9 |
HMS 11 |
7. | 445 | ||
| 2011 | Andretti Autosport | STP 21 |
ALA 14 |
LBH 23 |
SAO 18 |
INDY³ Nk |
TXS1 19 |
TXS2 9 |
MIL 26 |
IOW 8 |
TOR 3 |
EDM 7 |
MDO 3 |
NHA 1 |
SNM 10 |
BAL 8 |
MOT 24 |
KTY |
LVS T |
8. | 317 | |
| A.J. Foyt Enterprises | INDY³ 23 |
|||||||||||||||||||||
| 2012 | Andretti Autosport | STP 3 |
ALA 12 |
LBH 6 |
SAO 2 |
INDY 27 |
DET 7 |
TXS 21 |
MIL 1 |
IOW 1 |
TOR 1 |
EDM 7 |
MDO 24 |
SNM 18 |
BAL 1 |
FON 4 |
1. | 468 | ||||
| 2013 | Andretti Autosport | STP 18 |
ALA 1 |
LBH 24 |
SAO 11 |
INDY 3 |
DET 2 |
DET 18 |
TXS 2 |
MIL 1 |
IOW 2 |
POC 20 |
TOR 18 |
TOR 19 |
MDO 5 |
SNM 6 |
BAL 20 |
HOU 20 |
HOU 21 |
FON 9 |
7. | 469 |
| 2014 | Andretti Autosport | STP 2 |
LBH 20 |
ALA 1 |
IMS 2 |
INDY 1 |
DET 16 |
DET 19 |
TXS 19 |
HOU 7 |
HOU 6 |
POC 18 |
IOW 1 |
TOR 21 |
TOR 14 |
MDO 10 |
MIL 21 |
SNM 2 |
FON 16 |
6. | 563 | |
| 2015 | Andretti Autosport | STP 7 |
NLA 19 |
LBH 13 |
ALA 5 |
IMS 11 |
INDY 15 |
DET 13 |
DET 8 |
TXS 18 |
TOR 19 |
FON 16 |
MIL 13 |
IOW 1 |
MDO 7 |
POC 1 |
SNM 2 |
6. | 436 | |||
| 2016 | Andretti Autosport | STP 3 |
PHX 10 |
LBH 18 |
ALA 11 |
IMS 9 |
INDY 24 |
DET 7 |
DET 3 |
ROA 4 |
IOW 22 |
TOR 12 |
MDO 18 |
POC 3 |
TXS 13 |
WGL 14 |
SNM 4 |
12. | 428 | |||
| 2017 | Andretti Autosport | STP 4 |
LBH 17 |
ALA 11 |
PHX 13 |
IMS 3 |
INDY 27 |
DET 13 |
DET 17 |
TXS 19 |
ROA 14 |
IOW 3 |
TOR 6 |
MDO 8 |
POC 8 |
GTW 15 |
WGL 3 |
SNM 8 |
9. | 421 | ||
| 2018 | Andretti Autosport | STP 5 |
PHX 5 |
LBH 20 |
ALA 2 |
IMS 18 |
INDY 5 |
DET 2 |
DET 1 |
TXS 5 |
ROA 2 |
IOW 19 |
TOR 16 |
MDO 7 |
POC 18 |
GTW 20 |
POR 2 |
SNM 1 |
4. | 566 | ||
| 2019 | Andretti Autosport | STP 23 |
COA 3 |
ALA 8 |
LBH 5 |
IMS 17 |
INDY 8 |
DET 5 |
DET 4 |
TXS 5 |
ROA 11 |
TOR 16 |
IOW 17 |
MDO 3 |
POC 19 |
GTW 8 |
POR 18 |
LAG 10 |
8. | 420 | ||
| 2020 | Andretti Autosport | TXS 8 |
IMS 13 |
ROA 4 |
ROA 22 |
IOW 16 |
IOW 22 |
INDY 10 |
GTW 7 |
GTW 11 |
MDO 5 |
MDO 3 |
IMS 19 |
IMS 16 |
STP 5 |
10. | 315 | |||||
| 2021 | Andretti Autosport | ALA 24 |
STP 14 |
TXS 16 |
TXS 10 |
IMS 12 |
INDY 22 |
DET 21 |
DET 11 |
ROA 13 |
MDO 24 |
NSH 4 |
IMS 18 |
GTW 7 |
POR 15 |
LAG 11 |
LBH 23 |
17. | 256 | |||
| 2023 | Dreyer & Reinbold Racing | STP |
TXS |
LBH |
ALA |
IMS |
INDY 11 |
DET |
26. | 131 | ||||||||||||
| Ed Carpenter Racing | ROA 17 |
MDO 19 |
TOR 26 |
IOW 23 |
IOW 24 |
NSH 16 |
IMS 20 |
GTW 14 |
POR 21 |
LAG 10 |
- * A szezon jelenleg is zajlik.
- 1 A Long Beach-i és a Japán versenyt ugyanazon a napon rendezték a Champ Car és az IRL pilótáknak és mindkét verseny bele számít a bajnokságba.
- 2 A verseny nem számít bele a bajnokságba.
- 3 Nem tudta kvalifikálni magát az Indy 500-ra ezért Bruno Junqueira autójával versenyzett a futamon.
Indianapolis 500
szerkesztés| Év | Kasztni | Motor | Rajthely | Eredmény | Csapat |
|---|---|---|---|---|---|
| 2008 | Dallara | Honda | 20 | 6 | Rahal Letterman |
| 2009 | Dallara | Honda | 32 | 32 | Vision Racing |
| 2010 | Dallara | Honda | 17 | 18 | Andretti Autosport |
| 2011 | Dallara | Honda | Nk | Andretti Autosport | |
| Dallara | Honda | 33 | 23 | A.J. Foyt Enterprises | |
| 2012 | Dallara | Chevrolet | 3 | 27 | Andretti Autosport |
| 2013 | Dallara | Chevrolet | 7 | 3 | Andretti Autosport |
| 2014 | Dallara | Honda | 19 | 1 | Andretti Autosport |
| 2015 | Dallara | Honda | 16 | 15 | Andretti Autosport |
| 2016 | Dallara | Honda | 3 | 24 | Andretti Autosport |
| 2017 | Dallara | Honda | 10 | 27 | Andretti Autosport |
| 2018 | Dallara | Honda | 14 | 5 | Andretti Autosport |
| 2019 | Dallara | Honda | 22 | 8 | Andretti Autosport |
| 2020 | Dallara | Honda | 5 | 10 | Andretti Autosport |
| 2021 | Dallara | Honda | 7 | 22 | Andretti Autosport |
| 2023 | Dallara | Chevrolet | 18 | 11 | Dreyer & Reinbold Racing |
Teljes Superstar Racing Experience eredménylistája
szerkesztés| Év | # | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | Helyezés | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 2022 | 28 | FIF 8 |
SBO 9 |
STA 71 |
NSV 10 |
I55 13 |
SHA 4 |
7. | 118 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Ryan Hunter-Reay. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Driver: Ryan Hunter-Reay | Driver Database. www.driverdb.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Team USA names Hunter-Reay for New Zealand race (angol nyelven). us.motorsport.com, 2007. január 16. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Rahal Letterman swaps Simmons for Hunter-Reay (angol nyelven). ESPN.com, 2007. július 19. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ By: INDYCAR’S SIMMONS REPLACED (amerikai angol nyelven). Hartford Courant, 2007. július 20. [2021. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Indianapolis Motor Speedway (angol nyelven). www.indianapolismotorspeedway.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Panzariu, Ovidiu: Ryan Hunter - Reay Secures 2009 Season with Vision Racing (angol nyelven). autoevolution, 2009. április 1. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Team Penske | News | Briscoe Leads Team Penske To Victory in St. Petersburg. www.teampenske.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Briscoe Wins Honda Grand Prix Of St. Petersburg To Open 2009 Season. www.theautochannel.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ IRL: Ryan Hunter-Reay moves on to AJ Foyt Racing | Car News | Auto123 (angol nyelven). auto123.com, 2009. június 12. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Championships | Driver Database. www.driverdb.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Panzariu, Ovidiu: Ryan Hunter-Reay Secures Full 2010 Deal with Andretti (angol nyelven). autoevolution, 2010. július 5. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Reports, Staff: Ryan Hunter-Reay Wins 2010 Toyota Grand Prix Of Long Beach (amerikai angol nyelven). Long Beach Post News, 2010. április 19. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Andretti signs Hunter-Reay to drive limited slate (angol nyelven). ESPN.com, 2010. január 5. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Hunter-Reay wins at New Hampshire (amerikai angol nyelven). Sarasota Herald-Tribune. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ryan Hunter-Reay pulls off dramatic pass to win Indy 500 (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ryan Hunter-Reay Replaces Bruno Junqueira In Indy 500 In Sponsor-Driven Move (angol nyelven). www.sportsbusinessjournal.com, 2011. május 24. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Deal puts Hunter-Reay back in Indianapolis 500 (angol nyelven). ESPN.com, 2011. május 23. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Gergely: Halál a versenypályán: elhunyt Dan Wheldon, az Indy 500 bajnoka (magyar nyelven). Autónavigátor.hu, 2011. október 17. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Staff, the CNN Wire: IndyCar won't return to Las Vegas track where Wheldon was killed (angol nyelven). CNN, 2011. december 9. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ RYAN HUNTER-REAY CONFIRMED TO ANDRETTI AUTOSPORT WITH DHL SUPPORT (amerikai angol nyelven). Andretti Autosport. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Dallara to name 2012 IndyCar in honour of Dan Wheldon (angol nyelven). www.autosport.com, 2011. október 18. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Team Penske | News | Power Takes Over IndyCar Championship Lead at Mid-Ohio. www.teampenske.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Hanford, Ian: Indy Grand Prix of Sonoma 2012 Results: Reaction, Leaders and Post Race Analysis (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Points leader Hunter-Reay to incur grid penalty. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Hunter-Reay earns championship; Carpenter wins race at Fontana (angol nyelven). us.motorsport.com, 2012. szeptember 16. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Name, No: Ryan Hunter-Reay Wins the 2012 IndyCar Championship (angol nyelven). Bleacher Report. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Andretti's Hunter-Reay wins the 2012 IndyCar Championship in Fontana (angol nyelven). au.motorsport.com, 2012. szeptember 16. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ryan Hunter-Reay could move to Team Penske for 2013 (amerikai angol nyelven). Autoweek, 2012. szeptember 4. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ryan Hunter-Reay, Andretti close to new deal (amerikai angol nyelven). USA TODAY. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Hunter-Reay to run No. 1 with a twist in 2013 season. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ CHEVY INDYCAR AT BARBER MOTORSPORTS PARK: Ryan Hunter-Reay Wins at Barber Motorsports Park; Post Race Press Conf. Transcript (angol nyelven). media.gm.com, 2013. április 7. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ MattWeaver: Ryan Hunter-Reay wins IndyFest (angol nyelven). SBNation.com, 2013. június 15. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ 2013 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Scott Dixon emerges as 2013 IndyCar Series champion; Will Power wins season finale (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Series, Verizon IndyCar: Hunter-Reay Wins the 2014 Indianapolis 500. www.indianapolismotorspeedway.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ryan Hunter-Reay wins 2014 Indianapolis 500 (amerikai angol nyelven). USA TODAY. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ 2014 IndyCar Series - Standings. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Hunter-Reay treasures third victory at Iowa. IndyCar.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Spurgeon, Brad. „Ryan Hunter-Reay Wins at Pocono”, The New York Times, 2015. augusztus 24. (Hozzáférés: 2023. június 26.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ 2015 IndyCar And Indy Lights Championship Points Standings - OpenWheel.com (amerikai angol nyelven). openwheel.com, 2016. február 23. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ericsson nyerte a kaotikus futamot (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ RacedayAddams: Őrület a köbön: Az IndyCar kimaxolta a flúgos futam fogalmát Nashville-ben - (magyar nyelven), 2021. augusztus 9. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ 2021 - IndyCar Series Indy Car Standings - ESPN. ESPN.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ RacedayAddams: HIVATALOS: Ryan Hunter-Reay távozik az Andretti Autosporttól - (magyar nyelven), 2021. szeptember 14. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ryan Hunter-Reay to run Indy 500 with Dreyer and Reinbold Racing, giving field 33 cars (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Speedway, Indianapolis Motor: Hunter-Reay To Drive in Indy 500 with Dreyer & Reinbold. www.indianapolismotorspeedway.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ IndyCar 2023 Indy 500 Results | IndyCar Race Results (angol nyelven). www.motorsport.com. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Péter, Horgos: Josef Newgarden nyerte a 107. Indy 500-at (magyar nyelven). rajtkocka.hu, 2023. május 29. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Conor Daly loses full-time Ed Carpenter Racing IndyCar drive (angol nyelven). www.motorsport.com, 2023. június 7. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Press, JENNA FRYER Associated: Ryan Hunter-Reay to return to IndyCar as Conor Daly replacement (angol nyelven). San Diego Union-Tribune, 2023. június 8. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Ryan Hunter-Reay to replace Conor Daly in IndyCar series No. 20 Chevrolet for Ed Carpenter Racing (amerikai angol nyelven). The Indianapolis Star. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
- ↑ Máté, Jámbor: Váratlanul egy bajnok térhet vissza az IndyCarba (magyar nyelven). 500 Miles, 2023. június 8. (Hozzáférés: 2023. június 26.)
