2014-es IndyCar Series szezon
A 2014-es Verizon IndyCar Series szezon volt a tizenkilencedik szezonja az IndyCar Series-nek és a százkettedik szezonja az amerikai nyíltkerekes versenyzésnek. A 98. indianapolisi 500-at május 25-én, vasárnap rendezték meg. Az amerikai tv közvetítő az ABC és a NBC Sport Network. Magyarországon a DIGI Sport közvetíti az IndyCar futamait. Az Indy 500-at Ryan Hunter-Reay nyerte meg, míg a bajnokságot Will Power.
2014-es IndyCar Series | |||
Szezon | |||
Versenyek | 18 | ||
Szezon kezdete | március 30. | ||
Szezon vége | augusztus 30. | ||
Szezon | |||
Egyéni győztes | Will Power | ||
Győztes motorszállító | Chevrolet | ||
Az év újonca | Carlos Muñoz | ||
Indy 500 győztese | Ryan Hunter-Reay | ||
Egyéb bajnokságok | |||
A.J. Foyt trófea nyertese | Juan Pablo Montoya | ||
Mario Andretti trófea nyertese | Will Power | ||
Az utolsó futamon még a brazil Hélio Castroneves is esélyes volt a bajnoki címre, azonban mivel Power kilencedik, Castroneves pedig csak tizennegyedik lett, végül az ausztrál pilóta lett a győztes. Sam Hornish, Jr. 2006-os győzelme óta ez volt a Team Penske első győzelme.
Versenynaptárbeli változtatások
szerkesztésSzerződésben álló versenyek
szerkesztés- A São Paulo Indy 300 2019-ig áll szerződésben.[1] De biztosan 2014-ben nem lesz verseny Sao Paulo-ban.
- A Toyota Grand Prix of Long Beach 2015-ig áll szerződésben, továbbhosszabbítási lehetőséggel 2020-ig.[2]
- A Baltimore Grand Prix 2015-ig áll szerződésben.[3][4] De a nagydíj nem kerül bele a versenynaptárba.
- A korábban már Champ Car-t vendéglátó Houstoni Reliant Parkban ezúttal az azóta újraegyesűlt IndyCar Series rendez versenyt Shell and Pennzoil Grand Prix of Houston, a versenyt 2017-ig biztosan benne lesz az IndyCar Series versenynaptárban.[5]
Versenynaptár
szerkesztésCsapatok és versenyzők
szerkesztés(Ú) Újonc
Eredmények
szerkesztésA versenyek összefoglalói
szerkesztés1. verseny: St. Petersburg
szerkesztésA szezonnyitó St. Petersburg-i versenyen a japán Szató Takuma szerezte meg a pole-pozíciót, azonban a harmincadik körben át kellett engednie az első helyet Will Powernek. Az ausztrál versenyző végül győzni is tudott, valamint ő töltötte a legtöbb kört is az élen. Második helyen az amerikai Ryan Hunter-Reay végzett, míg harmadik Power csapattársa, Hélio Castroneves lett. Az első helyről induló Szatót végül hatodikként intették le.
2. verseny: Long Beach
szerkesztésAz ötvenhatodik körben egy tömegbalesetet láthattak a nézők, amelyben hat autó is érintett volt, köztük a verseny akkori első három helyezettje. A nem sokkal korábban elkezdődött boxkiállások során egy ideig Josef Newgarden vezetett. Mögötte Hunter-Reay, James Hinchcliffe és Power érkeztek, szorosan egymás után. Newgarden a kiállása után meg tudta tartani a vezetést, azonban a négyes kanyarban Hunter-Reay megpróbálkozott egy kockázatos előzéssel, aminek a következményeként mindketten a falban kötöttek ki. Ezt követően Hinchcliffe is eltalálta a sérült autókat, majd újabb három versenyző jött, akik szintén nem tudták kikerülni a balesetet, ezzel pedig kis híján elzárták az utat a többiek elől.
Később a verseny folyamán Scott Dixon állt az élen, azonban kifogyott autójából az üzemanyag, így két körrel a vége előtt egy plusz boxkiállást kellett beiktatnia. Végül Power előtt Mike Conway szerezte meg a győzelmet, aki ezzel zsinórban második futamát nyerte Long Beachen.
3. verseny: Barber
szerkesztésA heves esőzések miatt a futam rajtját el kellett halasztani. A rajtnál Power szerezte meg a vezetést, azonban a tizenötödik körben megpördült, és Hunter-Reay állt az élre. Az amerikai nem is adta már át senkinek a vezetést. Második helyen Marco Andretti zárt, harmadikként pedig Dixon.
A kései rajt miatt körök helyett száz percben mérték a versenytávot. A futam sárga zászló alatt fejeződött be, miután az újonc Mihail Aljosin nagy balesetet szenvedett, és emiatt rengeteg törmelék került a pályára.
4. verseny: Indianapolis GP
szerkesztésMájusban első alkalommal rendeztek IndyCar-versenyt az Indianapolis Motor Speedway belső pályáján, amely korábban a Formula–1-et is vendégül látta, jelenleg pedig a MotoGP amerikai nagydíjának helyszíne. Az idény során először indult a verseny állórajtból, azonban a pole-pozíciós Sebastián Saavedra autója lefulladt, amit sem Carlos Muñoz, sem Aljosin nem tudott kikerülni. Az óriási baleset miatt hosszú ideig piros zászlóval félbeszakadt a verseny.
Az újraindítás után a francia Simon Pagenaud állt az élre, nyomában Hunter-Reayjel. Később kérdésessé vált, hogy az élen autózó két pilóta számára elegendő lesz-e a korábban kapott üzemanyag-mennyiség, így spórolniuk kellett. A később kiálló, ezáltal spórolás nélkül nagyobb tempóra képes Hélio Castroneves folyamatosan dolgozta le hátrányát, azonban Pagenaud-nak sikerült megőriznie első helyét Hunter-Reay és a brazil versenyző előtt.
5. verseny: a 98. Indy 500
szerkesztésA 98. Indy 500-on a pole-pozíciót a pályához rendkívül közel lakó Ed Carpenter szerezte meg. Maga a verseny egészen 149 körig zöld zászló alatt futott, ekkor Charlie Kimball és Dixon szenvedett balesetet. Az újraindítás után Hinchcliffe és Carpenter is kiesett. A futam legvégén kétesélyessé szűkült a verseny, Castroneves és Hunter-Reay harcoltak az első helyért, mögöttük Andrettinek nem volt igazi esélye megszerezni a győzelmet. Sokáig a negyedik (rekord) győzelmére hajtó Castroneves állt az élen, azonban Hunter-Reay az utolsó előtti körben átvette a vezetést, és bár a végén Castoneves közeledett hozzá, végül ő nyert. Kettejük között mindössze hat századmásodperc döntött, ez az Indy 500 történetének második legszorosabb befutója.
6. verseny: Detroit (szombat)
szerkesztésA szombati versenyt Detroitban Will Power nyerte, miután sikerült maga mögött tartania Graham Rahalt.
7. verseny: Detroit (vasárnap)
szerkesztésVasárnap Castroneves végzett az élen, így mindkét futamot a Team Penske egy versenyzője nyerte. Második Power lett, annak ellenére, hogy a futam korábbi szakaszában boxutca-áthajtásos büntetést is kapott.
8. verseny: Texas
szerkesztésA boxkiállások utolsó szakaszánál Ed Carpenter és Power álltak az élen, azonban Power ezen a futamon is kapott egy áthajtásos büntetést, így visszaesett a hatodik helyre. Ezután Power taktikát váltott, és kiállt a boxba még egyszer, friss gumikért. Az első két helyen ekkor Carpenter és Juan Pablo Montoya haladtak, mindketten kopott gumikon. Power a friss abroncsokkal folyamatosan zárkózott fel, és folyamatosan előzte versenytársait, azonban az élen állók közül csak Montoyát sikerült maga mögé utasítania, így Carpenter nyert.
9. verseny: Houston (szombat)
szerkesztésAz újabb dupla futam első versenyén az eső miatt a versenytáv 90 kör helyett egy óra és ötven perc lett. A dobogót kisajátították maguknak a kolumbiai versenyzők, Carlos Huertas, Montoya, Carlos Muñoz sorrendben. Muñoz azután került a harmadik helyre, miután Graham Rahal kilökte Tony Kanaant. Bár Rahal harmadikként zárt, harmin cmásodperces büntetést kapott, így le kellett mondania dobogós pozíciójáról.
Huertas győzelme az első újonc által aratott siker volt a 2008-as Honda Grand Prix of St. Petersburg óta, ahol Rahal diadalmaskodott, ezzel mai napig ő a sorozat történetének legfiatalabb futamgyőztese.
10. verseny: Houston (vasárnap)
szerkesztésMiután ő vezetett a verseny utolsó negyvenhárom körében, a vasárnapi futamot, a szezonban másodszor, Simon Pagenaud nyerte. Mögötte csapattársa, az újonc orosz Mihail Aljosin zárt, ezzel a Schmidt Peterson Motorsport első kettős győzelmét szerezték.
11. verseny: Pocono
szerkesztésA „trükkös háromszög”-ön a versenyt Juan Pablo Montoya nyerte, aki 2000 után végzett ismét az élen. A kolumbiai hét év Formula–1 és hat év NASCAR után erre a szezonra tért vissza az IndyCarba.
A verseny során összesen negyvenöt kört vezetett, utoljára három körrel a leintés előtt állt az élre. Ezekben a körökben a legtöbben kiálltak egy utolsó tankolásra, azonban Tony Kanaan és Josef Newgarden kint maradtak, egy sárga zászlóban bízva. Ez végül nem jött be, így három körrel a vége előtt mindketten kiálltak a boxba.
Montoya mögött második Penskés csapattársa, Castroneves lett, aki pontegyenlőséggel állt Powerrel. Az ausztrált egyébként két alkalommal is megbüntették, és csak tizedik lett.
12. verseny: Iowa
szerkesztésBár Tony Kanaan 247 körön át vezetett, a kockás zászlót végül mégsem ő, hanem Ryan Hunter-Reay látta meg először, aki két körrel a vége előtt állt az élre.
13. verseny: Toronto (szombat)
szerkesztésAz első torontói versenyt, ami eredetileg szombat délután lett volna, el kellett halasztani, és végül vasárnap reggel került rá sor. Sébastien Bourdais nyert.
14. verseny: Toronto (vasárnap)
szerkesztésA délutáni futamot Mike Conway nyerte, Tony Kanaan pedig az első futam harmadik helye után ezúttal másodikként zárt.
15. verseny: Mid-Ohio
szerkesztésAz utolsó helyről startoló Scott Dixon Mid-Ohióban ötödik győzelmét aratta az elmúlt nyolc évben, az elsőt a Ganassi Racing számára a 2014-es szezonban.
A futam előtt még összetettben vezető Castroneves számára nem sikerült jól a futam, csak tizenkilencedik lett, így Power négypontos előnyre tett szert.
16. verseny: Milwaukee
szerkesztésWill Power első győzelmét aratta a Milwaukee Mile-on. A 250-ből 229 körben is az élen lévő ausztrál dominált a versenyen, és az utolsó körökben jelentkező nagy forgalom sem hátráltatta, és egy kétmásodperces előnyt meg tudott tartani Montoya előtt. A harmadik Kanaan lett.
Power egyébként tovább növelte előnyét összetettben, miután Castroneves csak tizenegyedikként zárt.
17. verseny: Sonoma
szerkesztésA verseny reggelén egy földrengés volt a régióban, ez azonban nem befolyásolta a nap lebonyolítási rendjét. Az összetett győzelemért harcoló két versenyző közül Power eleinte vezetett, majd megpördült, és csak tizedik lett, Castroneves pedig egy balesetbe keveredett, és sokáig a boxban tartózkodott, amíg sikerült megjavítani az autóját. Bár visszatért a pályára, még Powernél is hátrébb végzett, egészen pontosan a tizennyolcadik helyen.
A negyvenedik körben, egy újraindítás után Conway megelőzte Kanaant, majd vezetett tizenkilenc körön át. A futam vége felé az élen autózók többségénél nem lehetett tudni, hogy elég lesz-e az üzemanyaguk a leintésig. Conwaytől egy időre Rahal vette át a vezetést, azonban nem tudott eljutni újabb tankolás nélkül a végéig, így visszacsúszott a mezőnyben. Végül az élre ismét visszakerülő Conway sem tudott nyerni, ugyanis az ő autójából is kifogyott a benzin, és végül csak tizennegyedik lett. A versenyt, Mid-Ohio után másodszor, ismét Scott Dixon nyerte. Will Power előnye az összetettben ötvenegy pontra nőtt, így az utolsó futamon már egy hatodik hely is elég volt neki a végső győzelemhez.[36]
18. verseny: Fontana
szerkesztésA szezon a MAVTV 500 versennyel fejeződött be az Auto Club Speedwayen. Az Indy 500-hoz és a poconói versenyhez hasonlóan ezen a versenyen is dupla pontot kaphatott mindenki, és az összetett győzelemért elméletben még hárman harcoltak: Will Power, Hélio Castroneves és Simon Pagenaud. A verseny nagy részében Montoya vezetett, Power és Castroneves pedig a top 10-ben helyezkedett el. A versenyt mindössze egyetlen sárgazászlós periódus lassította, amikor Hunter-Reay kipörgése miatt kellett a figyelmeztetés.
A versenyt végül Kanaan nyerte, így a 2013-as indianapolisi 500 után tudott ismét futamot nyerni. Castroneves egy büntetésnek is köszönhetően csak a tizennegyedik helyen végzett, míg Power kényelmes futamot zárva kilencedik lett, így övé lett a bajnoki cím. Hélio Castroneves ezzel sorozatban második olyan szezonját zárta, ahol az utolsó versenyen bukta el a bajnoki címet.
A bajnokság végeredménye
szerkesztésPontozási rendszer
szerkesztésA pontozás a következők szerint alakult:
Pozíció | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Sztenderd versenyek | 50 | 40 | 35 | 32 | 30 | 28 | 26 | 24 | 22 | 20 | 19 | 18 | 17 | 16 | 15 | 14 | 13 | 12 | 11 | 10 | 9 | 8 | 7 | 6 | 5 | 5 | 5 | 5 | 5 | 5 | 5 | 5 | 5 |
Triple Crown-versenyek | 100 | 80 | 70 | 64 | 60 | 56 | 52 | 48 | 44 | 40 | 38 | 36 | 34 | 32 | 30 | 28 | 26 | 24 | 22 | 20 | 18 | 16 | 14 | 12 | 10 | 10 | 10 | 10 | 10 | 10 | 10 | 10 | 10 |
Indy 500-kvalifikáció | 33 | 32 | 31 | 30 | 29 | 28 | 27 | 26 | 25 | 24 | 23 | 22 | 21 | 20 | 19 | 18 | 17 | 16 | 15 | 14 | 13 | 12 | 11 | 10 | 9 | 8 | 7 | 6 | 5 | 4 | 3 | 2 | 1 |
Indy 500 Fast Nine | 9 | 8 | 7 | 6 | 5 | 4 | 3 | 2 | 1 |
- Egy pontot kap minden versenyző, aki legalább egy kört vezetett egy versenyen. Két ponttal gazdagodik, aki a legtöbb kört tölti az élen.
- Az Indy 500 kivételével minden pole-pozícióból induló versenyző egy pontot kap.
- Pontegyenlőség esetén a több győzelem dönt. Ha ez egyenlő két versenyzőnél, a több második, harmadik, negyedik stb. helyet veszik számításba.
Versenyzők
szerkesztés
|
|
Gyártók
szerkesztés# | Gyártó | STP |
LBH |
ALA |
INDY | DET |
TEX |
HOU |
POC |
IOW |
TOR |
MDO |
MIL |
SNM |
FON |
Bónusz | Büntetés | Pont | ||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
IMS | IM | 500 | ||||||||||||||||||||||||
1 | Chevrolet | 122* | 125 | 69 | 100 | 115 | 146 | 122* | 162* | 161* | 72 | 66* | 311* | 103* | 160* | 162* | 95* | 164* | 88* | 323* | 140 | 70[38] | 2736 | |||
2 | Honda | 72 | 70* | 127* | 97* | 75 | 241* | 75 | 36 | 32 | 123* | 127 | 71 | 91 | 33 | 32 | 103 | 30 | 110 | 63 | 80 | 140[39] | 1548 | |||
# | Gyártó | STP |
LBH |
ALA |
IMS | IM | 500 | DET |
TEX |
HOU |
POC |
IOW |
TOR |
MDO |
MIL |
SNM |
FON |
Bónusz | Büntetés | Pont | ||||||
INDY |
Források
szerkesztés- ↑ „Brazil and its drivers pumped as IndyCar invades Sao Paulo”, usatoday.com, 2010. március 12. (Hozzáférés: 2010. március 15.)
- ↑ Oreovicz, John. „Champ Car finale signals new start for Long Beach Grand Prix”, ESPN, 2008. április 16. (Hozzáférés: 2009. július 27.)
- ↑ „Series roars into Baltimore in 2011”, indycar.com, 2010. június 2.. [2010. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. június 2.)
- ↑ „Details of Baltimore Grand Prix expected Wednesday”, baltimoresun.com, 2010. június 1.. [2010. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. június 2.)
- ↑ http://www.autosport.com/news/report.php/id/98448
- ↑ Takuma Sato and A.J. Foyt: A Winning Combination. Auto Week, 2013. december 17. [2014. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 17.)
- ↑ Martin Plowman Is Set to Drive the Indy Double. foytracing.com, 2014. február 17. [2014. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 17.)
- ↑ Olson, Jeff. „Andretti resigns Hinchcliffe, will switch to Honda”, USA Today, 2013. október 19. (Hozzáférés: 2013. október 20.)
- ↑ Andretti Autosport re-signs Marco Andretti. Auto Week, 2013. október 18. [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 18.)
- ↑ Montagny joins Andretti team for GP of Indy. IndyCar Series. indycar.com, 2014. április 23. (Hozzáférés: 2014. április 23.)
- ↑ Spencer, Lee. „Kurt Busch set for Indy 500 with Andretti Autosport”, racer.com, Racer.com, 2014. március 4.. [2014. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. március 4.)
- ↑ Andretti Autosport confirms James Hinchcliffe return with new sponsor. Racer, 2013. október 19. (Hozzáférés: 2013. október 19.)
- ↑ Lewandowski, Dave. „Munoz joins Andretti; starts with Sebring test”, IndyCar Series, IndyCar, 2013. november 18. (Hozzáférés: 2013. november 23.)
- ↑ „Jack Hawksworth to Drive for BHA in 2014”, Bryan Herta Autosport, Exact Target, 2014. március 5. (Hozzáférés: 2014. március 5.)
- ↑ Chevrolet and Chip Ganassi Racing teams partner in IndyCar Series for 2014. Motorsport. motorsport.com, 2013. október 4. (Hozzáférés: 2013. október 4.)
- ↑ a b Lewandowski, Dave: Briscoe rejoins Ganassi team for full '14 season. IndyCar Series. indycar.com, 2013. december 13. (Hozzáférés: 2013. december 13.)
- ↑ To run history-laden No. 1 or not is the question. Indycar. indycar.com, 2013. október 24. (Hozzáférés: 2013. október 25.)
- ↑ El Colombiano Carlos Huertas competirá con Dale Coyne Racing, por ahora seràn CIrcuitos4. Racer. [2014. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 25.)
- ↑ Q&A with Justin Wilson on IndyCar, Rolex 24. Racer. (Hozzáférés: 2014. január 23.)
- ↑ IndyCar Series: Mann's Pink '500' Platform Will Benefit Susan G. Komen. Indianapolis Motor Speedway, 2014. május 1. (Hozzáférés: 2014. május 1.)
- ↑ DiZinno, Tony. „Sage Karam confirmed for Indianapolis 500; CGR with DRR Kingdom Racing”, MotorSportsTalk, NBC Sports, 2014. április 29.. [2014. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 5.)
- ↑ Lewandowski, Dave: Karam To Make Indy 500 Debut With Ganassi Team. IndyCar Series. indycar.com, 2014. április 29. (Hozzáférés: 2014. április 29.)
- ↑ Mike Conway completes successful two day Sebring test in his first ECR Chevrolet drive. Motorsport.com. GMM, 2013. november 20. (Hozzáférés: 2013. november 20.)
- ↑ Conway joins Carpenter team for roads/streets. IndyCar Series. IndyCar.com, 2013. november 11. (Hozzáférés: 2013. november 11.)
- ↑ Lewandowski, Dave. „Hildebrand to run in '500;' joins Carpenter team”, IndyCar Series, IndyCar, 2014. március 20. (Hozzáférés: 2014. március 20.)
- ↑ Cavin, Curt. „Townsend Bell back in Indy 500; Reinbold and Hamilton working together”, The Indianapolis Star , 2014. április 12. (Hozzáférés: 2014. április 12.)
- ↑ SEBASTIEN BOURDAIS TO RUN 2014–2015 INDYCAR SEASONS WITH KVSH RACING, 2013. október 17. [2013. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 17.)
- ↑ Lewandowski, Dave: Sebs reunited: Saavedra to drive KV AFS Racing entry, 2014. február 12. (Hozzáférés: 2014. február 12.)
- ↑ Cavin, Curt. „James Davison gives Indianapolis 500 full 33-car field”, The Indianapolis Star, Karen Crotchfelt; Gannett Company, 2014. május 5. (Hozzáférés: 2014. május 5.)
- ↑ „Lazier Partners Racing enters Indianapolis 500 with '96 winner Buddy Lazier behind the wheel”, IndyCar Series, IndyCar, 2014. április 10. (Hozzáférés: 2014. április 10.)
- ↑ Fryer, Jenna. „Servia to run at least 4 races in 2nd Rahal car”, AP Sports, Associated Press, 2014. március 5.. [2014. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. március 5.)
- ↑ „Tagliani To Drive Second Indy 500 Car For Sarah Fisher Hartman Racing”, Sarah Fisher Hartman Racing, 2014. március 13.. [2014. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. március 13.)
- ↑ Archivált másolat. [2014. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 24.)
- ↑ a b Lewandowski, Dave. „Aleshin to drive for SPM; first Russian in series”, IndyCar Series, IndyCar, 2013. november 22. (Hozzáférés: 2013. november 23.)
- ↑ a b c Montoya to Join Team Penske in 2014. Team Penske, 2013. szeptember 16. (Hozzáférés: 2013. szeptember 16.)
- ↑ Olson, Jeff. „Will Power, Helio Castroneves sit at cusp of IndyCar glory”, USA Today, Larry Kramer; Gannett Company, 2014. augusztus 28. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)
- ↑ a b c d Tízpontos büntetést kapott az Indy 500-on végrehajtott motorcseréje miatt.
- ↑ 50 pont Barberben, 10 az Indy 500 előtt, 10 az Indy 500 után
- ↑ 30 pont Barber előtt, 10 az Indy GP előtt, 60 az Indy 500 után, 30 Texas után, 10 pedig Toronto után