2016-os Firestone Grand Prix of St. Petersburg
A 2016-os Firestone Grand Prix of St. Petersburg volt a 2016-os IndyCar Series szezon első futama. A versenyt március 13-án rendezték meg a Floridában található St. Petersburg-ben. A versenyt az ABC közvetítette.
 2016-os Firestone Grand Prix of St. Petersburg | |
 | |
| Versenyadatok | |
| Dátum | 2016. március 13. |
| Hivatalos elnevezés | 2016 Firestone Grand Prix of St. Petersburg |
| Helyszín | St. Petersburg, Florida, Amerikai Egyesült Államok |
| Versenypálya | 1,8 mi |
| Versenytáv | 110 kör, 198 mi |
| Pole-pozíció | |
| Versenyző |  Will Power(Team Penske) |
| Idő | 1:00,2450 |
| Átlagebesség | 107,5 mi/h |
| Leggyorsabb kör | |
| Versenyző | Josef Newgarden (Ed Carpenter Racing) |
| Idő | 1:02,2307 |
| Átlagsebesség | 104,1 mi/h |
| Dobogó | |
| Első |  Juan Pablo Montoya(Team Penske) |
| Második |  Simon Pagenaud(Team Penske) |
| Harmadik | Ryan Hunter-Reay (Andretti Autosport) |
Nevezési lista szerkesztés
A versenyen összesen 4 újonc képviseltette magát. Conor Daly, aki korábban már több futamon is részt vehetett, Spencer Pigot, aki a tavalyi évben az IndyLights szezonban lett bajnok. Továbbá még a két ex-F1-es, Max Chilton és Alexander Rossi is első futamukat teljesítették a kategóriában.
| Csapat | Első versenyző | Második versenyző | Harmadik versenyző | Negyedik versenyző | ||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Team Penske | 2 | Juan Pablo Montoya
|
3 |  Hélio Castroneves
|
12 | Will Power
|
22 | Simon Pagenaud
|
| Schmidt Peterson Motorsports | 5 |  James Hinchcliffe
|
7 |  Mihail Aljosin
|
||||
| Chip Ganassi Racing Teams | 8 | .svg){kind=small} Max Chilton
|
9 |  Scott Dixon
|
10 | Tony Kanaan
|
83 | Charlie Kimball
|
| KVSH Racing | 11 | Sébastien Bourdais
|
||||||
| A.J. Foyt Enterprises | 14 |  Szató Takuma
|
41 | Jack Hawksworth
|
||||
| Rahal Letterman Lanigen Racing | 15 | Graham Rahal
|
16 | Spencer Pigot
|
||||
| Dale Coyne Racing | 18 | Conor Daly
|
19 |  Luca Filippi
|
||||
| Ed Carpenter Racing | 21 | Josef Newgarden
|
||||||
| Andretti Autosport | 26 | Carlos Muñoz
|
27 | Marco Andretti
|
28 | Ryan Hunter-Reay
|
||
| Andretti Herta Autosport | 98 | Alexander Rossi
|
||||||
Időmérő szerkesztés
Az időmérőt március 12-én, délután tartották. A pole-pozíciót végül a pénteki napon nagyot bukó Will Power szerezte meg. Csapattársai a 2–4. helyig végeztek, így a Team Penske már kisebb előnyre tett szert. Mögöttük a tavalyi bajnok, Scott Dixon végzett, a legjobb Hondás, Ryan Hunter-Reay pedig a hatodik helyen zárt.[1]
Rajtfelállás szerkesztés
| Rajtsor | Belső ív | Külső ív | ||
|---|---|---|---|---|
| 1. | 22 | Simon Pagenaud
|
3 | Hélio Castroneves
|
| 2. | 2 | Juan Pablo Montoya
|
9 | Scott Dixon
|
| 3. | 28 | Ryan Hunter-Reay
|
15 | Graham Rahal
|
| 4. | 11 | Sébastien Bourdais
|
5 | James Hinchcliffe
|
| 5. | 41 | Jack Hawksworth
|
14 | Szató Takuma
|
| 6. | 21 | Josef Newgarden
|
26 | Carlos Muñoz
|
| 7. | 83 | Charlie Kimball
|
27 | Marco Andretti
|
| 8. | 19 | Luca Filippi
|
8 | Max Chilton
|
| 9. | 7 | Mihail Aljosin
|
98 | Alexander Rossi
|
| 10. | 10 | Tony Kanaan
|
18 | Conor Daly
|
| 11. | 16 | Spencer Pigot
|
12 |  Oriol Servià
|
Verseny szerkesztés
A versenyt március 13-án, délután tartották. Az eredeti pole-pozíciós, Will Power gyomorfájdalmakra hivatkozva a nem tudott részt venni a bemelegítő edzésen, ahol Oriol Servià helyettesítette. Mint később kiderült, Power a pénteki edzésen elszenvedett baleseténél szenvedett enyhe agyrázkódást, így a futamon nem tudott rajthoz állni. A szabályok értelmében Pagenaud örökölte meg az első helyet, Servià-nak pedig az utolsó helyről kellett rajtolnia.
Pagenaud jó rajtjának köszönhetően megőrizte első heylét, a mezőny pedig megúszta az első köröket nagyobb baleset nélkül. Az első sárga zászlós periódust Marco Andretti idézte elő, aki az első kanyarban találta el Luca Filippi autóját, majd fulladt le a menetiránnyal szemben. A mezőny nagy része kiállt kerékcserére, kivéve Conor Daly-t és Tony Kanaant, akik utána vezették a versenyt. Juan Pablo Montoya az újraindítást követően tört az élre, majd a hármas kanyarban Carlos Muñoz találta el Graham Rahal autóját, hatalmas torlódást előidézve. Az újabb sárga zászlós szakasz után ismét Montoya vezetett, Pagenaud előtt, mögöttük lemaradva jött Hélio Castroneves és Ryan Hunter-Reay. Hunter-Reay két körrel a leintés előtt megelőzte Castronevest feljőve ezzel a harmadik helyre. Montoya megszerezte a győzelmet, mögötte Pagenaud, Hunter-Reay, Castroneves, Aljosin és Szató értek be. A top 10-be még Dixon, Muñoz, Kanaan és Kimball fértek be. A legjobb újonc Alexander Rossi lett 12. helyével.[2]
Statisztikák szerkesztés
Az élen töltött körök száma
- Simon Pagenaud: 48 kör (1–48)
- Juan Pablo Montoya: 44 kör (64–81), (85–110)
- Conor Daly: 15 kör (49–63)
- Ryan Hunter-Reay: 3 kör (82–84)
A bajnokság élmezőnyének állása a verseny után szerkesztés
| Pozíció | Pilóta | Pontok |
|---|---|---|
| 1 | Juan Pablo Montoya
|
51 |
| 2 | Simon Pagenaud
|
43 |
| 3 | Ryan Hunter-Reay
|
36 |
| 4 | Hélio Castroneves
|
32 |
| 5 | Mihail Aljosin
|
30 |
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ „IndyCar: Penske-henger az év első indőmérőjén”, formula.hu, 2016. március 13. (Hozzáférés: 2016. március 14.)
- ↑ „IndyCar: Tömegbaleset, Montoya siker a szezonnyitón”, formula.hu, 2016. március 13. (Hozzáférés: 2016. március 14.)
Források szerkesztés
- Az időmérő eredménye Archiválva 2016. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A futam eredménye
