A Koreai Köztársaság ideiglenes kormánya
A Koreai Köztársaság ideiglenes kormánya részben elismert koreai emigránskormány volt, amely előbb a sanghaji külföldi koncessziók területén, később pedig Csungkingban működött. Céljául tűzte ki Korea felszabadítását a japán uralom alól, ezért a második világháború idején a szövetségesek mellé állt, és hadat üzent a tengelyhatalmaknak. A világháború után a kormány Szöulba tette át székhelyét, és 1948. augusztus 15-én, a Koreai Köztársaság kikiáltása után befejezte működését.
| A Koreai Köztársaság ideiglenes kormánya | |||
| 1919 – 1948 | |||
| |||
| Nemzeti himnusz: Egukka | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | de jure Szöul; de facto Sanghaj, majd Csungking | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma | elnöki köztársaság (1919–1925, 1940–1948) parlamentáris demokrácia (1925–1940) | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz A Koreai Köztársaság ideiglenes kormánya témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
.svg){kind=small}
Története szerkesztés
Az első világháború harcainak befejeződése után Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontja hatására Koreában is felerősödött a függetlenségi mozgalom. Az országot 1910-ben annektálta japán és gyarmati igazgatás alá vonta. 1919. március 1-jén harminc függetlenségi vezető gyűlt össze Szöulban, és deklarálta az ország függetlenségét. Ennek hatására az egész országban tüntetések kezdődtek, amelyet a japán hatóságok csak nehezen tudtak elfojtani. Az esemény később a március 1-je mozgalom nevet kapta.[1]
Az eseményeket követően három ideiglenes kormány is alakult: március 21-én Vlagyivosztokban, április 11-én Sanghajban és április 21-én Szöulban. A szöuli kormány kikiáltotta az ország függetlenségét, azzal a kéréssel fordulva Japánhoz, hogy számolja fel a gyarmati igazgatást és vonja ki megszálló csapatait, valamint arra hívva fel az embereket, hogy tagadják meg az adó befizetését, ne fogadják el a japán bíróságok ítéleteit és ne dolgozzanak a gyarmati közigazgatásban. A vlagyivosztoki kormány megpróbálta tevékenységét a sanghajival összehangolni, míg utóbbi a szöuli kormánnyal kívánt egyesülni. A három kormány szeptemberben gyűlt össze Sanghajban, és az első egyesült kormányülésre november 4-én került sor.[2]
Az ideiglenes kormány ezután 29 évig folytatta munkáját, amelyből 26-ot emigrációban töltött el. Ezen idő alatt azonban nem sikerült szert tennie széles körű nemzetközi elismertségre, ám működése mégis fontosnak bizonyult, ugyanis jelentős szerepe volt a különböző függetlenségi mozgalmak egyesítésében, és a független Korea létrehozásának támogatásában mind katonai mind diplomácia úton. Fontos szerep jutott a kormányzatnak a japán uralmat megelőző monarchiából köztársaságba való átmenetben is. Többek között az ideiglenes kormány által elfogadott 1919-es alkotmányt felhasználták a dél-koreai 1948-as alkotmány megírásához.[1]
Az ideiglenes kormányban sok ideológia fordult elő, így voltak akik az Amerikai Egyesült Államok segítségével, mások a Szovjetunió vagy a nacionalista Kínai Köztársaság támogatásával láttak elképzelhetőnek a függetlenség kivívását. Komoly ellentét volt még a fegyveres harc szükségessége körül is, és akadtak akik a teljesen békés függetlenséget propagálták. A különböző ideológiájú politikusok gyakran csaptak össze egymással, és volt akit meg is gyilkoltak.[3] Ennek ellenére 1922-re az összes mandzsúriai ellenállócsoportot sikerült irányítása alá vonnia és később saját újságot is kiadott.[4]
A székhelyét Csungkingba átrakó kormány 1941-ben hadat üzent Japánnak és a tengelyhatalmaknak, majd önkéntes hadsereget szervezett, amely Burmában és Indiában harcolt a brit csapatok oldalán. Az 1943-as kairói konferencia után a szövetségesek elismerték Korea függetlenségét. A koreai önkéntes haderő 1945. augusztus 20-án akart partra szállni Koreában, hogy felszabadítsa a területet, azonban a japán kapituláció miatt erre nem került sor. A kormány ezután a déli, amerikai megszállási zónába, Szöulba települt át és 1948. augusztus 15-ig folytatta a munkáját, amikor a Li Szin Man vezette kormány átvette feladatait és kikiáltotta a Koreai Köztársaságot.[5]
Elnökök szerkesztés
- Li Szin Man (1919. szeptember 11. – 1925. március 21.)
- Pag Unszik (1925. március 24. – 1925. szeptember)
- I Szangljong (1925. szeptember – 1926. január)
- I Dongnjong (1926. január – 1926. július 7.)
- Hong Dzsin (1926. július 7. – 1926. december 9.)
- Kim Gu (1926. december 9. – 1927. augusztus)
- I Dongnjong (1927. augusztus – 1933. október)
- Jang Githak (1933. október – 1935. október)
- I Dongnjong (1935. október – 1940. március 13.)
- Kim Gu (1940. március 13. – 1948. július 24.)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Ji Eun Park: In Search for Democracy: The Korean Provisional Government. Wesleyan University. (Hozzáférés: 2011. augusztus 24.)[halott link]
- ↑ The Provisional Government of Korea. asianinfo.org. [2011. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 24.)
- ↑ Provisional Government in Shanghai Resisted Colonial Rule. Korea Times, 2010. március 28. (Hozzáférés: 2011. augusztus 24.)
- ↑ Korean Provisional Government. [2013. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 24.)
- ↑ James Ro: The 91st anniversary of founding of Korea’s provisional government. Weekly Gonggam Magazine. (Hozzáférés: 2011. augusztus 24.)[halott link]
