A Zsigmond király elleni összeesküvés és fogsága 1401-ben

A Zsigmond király elleni összeesküvés és fogsága 1401-ben az a palotaforradalom, amelynek során 1401. április 28-án a budai palotában foglyul ejtették a királyt a fellázadt főurak, és felfüggesztették uralkodói jogainak gyakorlását.

A Zsigmond király elleni összeesküvés és fogsága 1401-ben
Dátum 1401. április 28.
Helyszín Buda
Casus belli Zsigmond II. Ulászló-ellenes lengyel házassági terve Piast Margittal
Eredmény Garai–Cillei liga
Zsigmond visszatérése a hatalomba és eljegyzése, majd házassága Cillei Borbálával
Harcoló felek
Zsigmond-ellenes magyar főurak Kanizsai János esztergomi érsek vezetésévelZsigmond magyar király

ElőzményeiSzerkesztés

Mária magyar királynő halála (1395) után Zsigmond király két sikertelen kísérletet követően, hogy egyrészt II. Fülöp burgundi herceg egyik lányát feleségül vegye,[1] másrészt, hogy a későbbi II. Johanna nápolyi királynőnek, II. (Kis) Károly lányának a kezét elnyerje, ami viszont a nápolyi párt ellenállásán hiúsult meg, fordult a sziléziai Margit hercegnő felé. Zsigmond ekkor ismerkedett meg a hercegnővel, és rögtön el is jegyezte őt 1396. május 11-én a boroszlói érsek közreműködésével, de az eljegyzést ebben az időben még titokban tartották. A menyasszony ekkor még visszatért Briegbe, ahol jövendő királynéi szerepére készítették fel, és a hozományát igyekezett előteremteni az apja, aki azonban hamarosan, 1399-ben meghalt, és ettől kezdve bátyjai gyámsága alá került.[2] 1401-ben Zsigmond hű lengyelét, Stiborici Stibor erdélyi vajdát küldte a menyasszonyáért, hogy hozza Magyarországra, az esküvőre. A követ húsvét előtt el is indult az aráért, Magyarországon azonban a további események meghiúsították ezt a házasságot.

Az összeesküvésSzerkesztés

1401. április 28-án a Kanizsai-liga, a fellázadt főurak, Kanizsai János esztergomi érsek, Ludányi Tamás egri püspök, Bebek Imre vránai perjel és Bebek Detre nádor vezetésével a budai palotában foglyul ejtették Luxemburgi Zsigmond királyt, és felfüggesztették uralkodói jogainak gyakorlásában.[3] A Szent Korona nevében kancellári címmel az országtanács vezetőjeként kormányoztak. II. Jagelló Ulászló lengyel királynak ajánlották fel a magyar koronát, de az nem fogadta el.

Miután nem jutottak egységre a király személyét illetően, a Garai-liga a király mellett lépett fel, Garay a saját várába, Siklósra szállította Zsigmondot, ahol szövetséget kötött vele. Garai Miklós nádor ezután kiengedte a királyt a fogságból. Az általa vezetett Garay- vagy más néven Siklósi-liga, mint főúri szövetség megmentette Luxembourgi Zsigmond királyságát. Kanizsai László tovább szervezkedett a király ellen és csatlakozott a Nápolyi Lászlót királlyá választó főúr újabb ellenzéki szervezkedéshez, akit 1403. augusztus 5-én Zárában királlyá koronáztak. De elbukott ez az ellenzéki szervezkedés is.

UtóhatásaiSzerkesztés

 
Zsigmond és felesége Cillei Borbála bevonul a konstanzi zsinatra (1414-1418). Ulrich Richental miniatúrája Chronik des Konzils von Konstanz

A háttéralkuk következtében, amelyekben Garai Miklós és Cillei Hermann tevékenyen részt vett, végül a király ejtette ezt a házassági tervét Margit hercegnővel, amiben bizonyára szerepet játszott az is, hogy a gazdag Szilézia és Magyarország jövőbeli szoros kapcsolata Csehország támogatásával fenyegetést jelentett II. Ulászló lengyel király számára, így a Cillei Annát eljegyző lengyel királyt mint potenciális trónkövetelőt sikerült semlegesíteni egy másik Cillei lány, Cillei Borbála eljegyzésével. Briegi Margitból így csak hajszál híján múlt, hogy nem lett magyar királyné.[4]

Irodalmi megjelenésenSzerkesztés

Tuster Jolán Mária A siklósi vár foglya c. regénye ezt az eseményt taglalja.

JegyzetekSzerkesztés

  1. II. Fülöp Luxemburgi Bona francia trónörökösné és cseh királyi hercegnő fiaként Zsigmond király elsőfokú unokatestvére volt, hiszen mind a burgundi herceg, mind pedig Zsigmond I. (Luxemburgi) János cseh király unokái voltak.
  2. L. Szilágyi (1895).
  3. Zsigmond visegrádi fogsága, 1401. ápr. 28.. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2021. október 25.)
  4. Vö. Wertner (1889), Szilágyi (1895) és Mályusz (1984).

ForrásokSzerkesztés

További információkbSzerkesztés

  • Tuster Jolán Mária: A siklósi vár foglya, Palladis Rt., Budapest, 1942