Wikipédia

Abercorn hercege

Ír főrendi cím
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. december 27.

Abercorn hercege (Duke of Abercorn) egyike az ír főrendi címeknek. Viktória brit királynő 1868-ban adományozta James Hamilton, Abercorn második márkijának. Az Abercorn család a skót Hamilton-klán legfiatalabb élő férfi ága, így érhető, hogy bár a hercegség az ír főrend része, a név a Skóciában található Abercornra (West Lothian)-ra utal.

Abercorn hercege
Duke of Abercorn
peerage of Ireland
OrszágEgyesült Királyság
Alapítva1868. augusztus 10.
AlapítóViktória brit királynő
FejeJames Hamilton, (London, 1934. július 4. – )
TitulusGrace
A Wikimédia Commons tartalmaz Abercorn hercege témájú médiaállományokat.

A jelenlegi egyike azon három nemesnek, akik mindhárom főrendben címeket viselnek. Az Abercorn hercege emellett igényt tart az 1548-ban alapított francia főrendséghez tartozó Châtellerault hercege címre is.[1]

A család jelenlegi székhelye Baronscourt, amely Észak-Írországban található. A család kastélya és birtokai jelentős történelmi és kulturális értéket képviselnek.

Történelem

szerkesztés

Grófok és Márkik

szerkesztés

Arran 2. grófja, Skócia régense volt I. Mária skót királynő idején. Az ő negyedik – egyesek szerint az ötödik[1] – fia, Lord Claud Hamilton, lett az Abercorn-ok őse. Kitartott a királynő mellett, már fiatalon kinevezték a paisley-i apátság[m 1] elöljárójává. Ennek az apátságnak a kiterjedt földjeit a reformáció után időleges uradalommá alakították, és Claud Hamiltonnak a Lord Paisley ( ) címet adományozták.[2]

Claud Hamiltonnak négy fia volt. A legidősebb James, aki 1603-ban elnyerte az Abercorn bárója ( ), majd 1606-ban az Abercorn grófja ( ) és Paisley, Hamilton, Mountcastle és Kilpatrick bárója ( ) méltóságokat. A családi névadó Abercorn birtok Linlithgowshire-ban található. Abercorn 1. grófja az Ulster Gyarmatosítása[m 2] egyik előmozdítója volt, és nagyon nagy birtokot kapott a történelmi Tyrone megyében elfoglalt földekből, a Titkos tanács tagja volt.[m 3] 1618-ban halt meg, utódja fia, James lett. James, Abercorn 2. grófja, még apja életében, 1616-ban elnyerte a Strabane bárója címet ( ).[1][2]

A 4. grófot 1691-ben törvényen kívül helyezték II. Jakab angol király támogatása miatt, de halála után a bátyja, az 5. gróf, 1692-ben visszaszerezte a címet. A cím oldalágon öröklődött tovább (lásd a lenti családfát), a 6. gróf még a cím elnyerése előtt a negyedik oldalán részt vett az II. Jakab angol király vezette Derry ostromában. A családnak már akkor is jelentős földjei voltak Derry környékén is. 1701. szeptember 2-án elnyerte a Mountcastle báró ( ) és Strabane vikomtja ( ) címeket, tagja volt a Titkos tanácsnak.[m 3][1][2]

A 7. gróf tudósként 1715. november 10-én a Royal Society tagja lett, és 1729-ben kiadta a Calculations and Tables on the Attractive Power of Lodestones (Számítások és táblázatok a magnetit vonz(ó)erőről) című könyvet a mágnesességről.[3] Ő volt az első az Abercorn grófok közül, akit kineveztek az Egyesült Királyság titkos tanácsossága mellett[m 3] Írország titkos tanácsosává is.[1][2]

A 8. gróf a művészetek mecénása, építő, a család tulajdonának és befolyásának megszilárdítója volt. 1745-ben megvásárolta az Edinburgh melletti Duddingston birtokot, ahol az az 1760-as években Sir William Chambers irányításával kastélyt építtetett. A renfrewshire-i Paisleyben, a család egykori birtokán, amelyet 1764-ben szerzett vissza, felépítette a Place of Paisleyt, és az 1770-es években új várost alakított ki. 1786. augusztus 24-én elnyerte a Hamilton vikomtja ( ) címet.[1][2]

Utóda, a 9. gróf szintén az építészek nagy pártfogója volt, emellett a kor divata meghatározójának tartották. Tagja volt a Titkos tanácsnak.[m 3] Jó barátja volt Nagy-Britannia kétszer volt miniszterelnökének, William Pittnek. Miután tagja lett a Képviselőháznak, 1805-ben megkapta aTérdszalagrendet. 1790. október 15-én elnyerte az Abercorn márkija ( ) címet, és mint legmagasabb cím, ettől fogva ezt a megnevezést használta.[1]

Hercegek

szerkesztés
 
Észak-Írország, Tyrone megye, Baronscourt. Baeons Couet^ Abercorn hercegének székhelye Írországban, nagyon kiterjedt terület, 5-6000 hektáros park és erdő, amit körülvesz a körülbelül nyolcvanezer hektáros birtok Tyrone és Donegal megyékben. A házat eredetileg Sir William Chambers tervei alapján építették 1742-ben, de a következő tulajdonosok jelentősen kibővítették. Számos nagyon díszes helyisége van: a száz lábszor huszonkét láb méretű Galéria vagy Szalon (30,5x6,7m); az ötvenszer huszonnyolc és huszonkét láb magas ebédlő (30,5x8,5x6,7m); a Hall harmincnyolcszor huszonnyolc láb és huszonkét láb magas; a Biliárdterem, egy kör alakú szoba, harminc láb (9,1m) átmérőjű és harminc láb magas; és a Lépcsőház... A háztól az egyik tóhoz nyúló, olasz stílusú, kővel díszített, gyönyörű teraszos kertek találhatók. Forrás: Barons Court, Festői kilátások sorozata Nagy-Britannia és Írország nemeseinek és urainak székhelyeiről (1840), szerzők: Morris, F. O. (Francis Orpen)

Abercorn 2. márkija 1844-ben kapta meg a Térdszalagrendet, kétszer volt Írország helytartója (1866–1868 és 1874–1876). Első hivatali ideje alatt, 1868. augusztus 10-én megkapta a Hamilton márkija ( ), Strabane márkija ( ) és Abercorn hercege ( ) címeket. Tagja volt a Titkos tanácsnak.[m 3][1][2]

A 3. herceg Londonderry parlamenti képviselője, Észak-Írország kormányzója volt, a Térdszalagrend mellett elnyerte a Szent Patrik rend lovagja címet is. Diána walesi hercegné Abercorn 3. hercegének dédunokája volt.[1][2]

A 3. herceg volt Észak-Írország első kormányzója 1922-1945 között. Abercorn hercegsége Ulster egyetlen hercegsége, Írország második és Nagy-Britannia második utolsó hercegsége.[2]

A hercegi cím jelenlegi birtokosa, James Hamilton (London, 1934. július 4. – , ), Abercorn 5. hercege, a Térdszalagrend lovagja.

Címek és címerek

szerkesztés
 
Az Hamilton, Abercomb hercegi címer. Lásd a Címek és Címerek részt!

William Hamilton, Hamilton 2. hercege (1616. december 14. – 1651. szeptember 12.) halála után az Arran grófja (  1503, második létrehozás) cím alvó állapotba került. Nem szűnt meg, mert James Hamilton, Abercorn 2. grófja kérelmezhette volna a címet, a Hamilton család legidősebb férfi tagjaként, de nem tette.[m 4] Viszont emiatt az Abercorn grófok, márkik és hercegek a jogszerű használói az Arran grófja (  1503) és Lord Hamilton (  1445) címeknek. A hercegi címer része Arran grófja   (ezüst mezőben kibontott vitorlájú gálya) és Lord Hamilton   (piros mezőben három ötlevelű hermelin) címerei.[4]

Az Abercorn hercegei igényt tartanak a francia Châtellerault hercege (Duc de Châtellerault) címre, mint a Arran 2. grófja férfi örökösei. A gróf 1548-ban kapta a címet II. Henrik francia királytól, mert sikerrel dolgozott a francia trón örököse és Stuart Mária házassága érdekében. A cím tükröződik az Abercorn címerben, amely három liliomot és egy francia hercegi koronát (is) tartalmaz.[1]

Châtellerault hercege
A Châtellerault hercege francia főrendi cím, amelyet kilenc alkalommal hoztak létre, eredetileg Franciaországban 1515-ben. Nevét Châtellerault városáról kapta.
A címet először Gilbert, Mentpensier gróf harmadik fiának, François de Bourbon-Montpensiernek, Châtellerault vikomtjának (  1514) 1515-ben, Őt még ebben az évben megölték, helyébe jure uxoris (felesége jogán) testvére, Charles, Bourbon és Auvergne hercege lépett. Miután elárulta I. Ferenc francia királyt, 1527-ben elkobozták címét.
A Châtellerault és Bourbon hercegségek ekkor I. Ferenc király anyjához Savoyai Lujza, Franciaország régenséhez kerültek. Amikor Châtellerault hercegség területét átengedte III. Louis de Montpensier-nek, a cím megszűnt. Ezért a hercegséget újrakreálták Savoyai Lujza számára, az 1532-ben bekövetkezett halálával ismét megszűnt.
A hercegséget ismét Savoyai Lujza unokája, I. Ferenc fia II. Károly orléans-i herceg számára hozták létre 1544-ben, ismertebb címei Orléans és Angoulême hercege volt. Mivel egyedülálló volt, a címek 1545-ben bekövetkezett halála után ismét megszűntek.
A negyedik alkalommal a címet 1548-ban hívták életre, viselője James Hamilton, Arran 2. grófja és Skócia régense lett. Őt azért jutalmazták a címmel, mert tető alá hozta a Châtillon-i Szerződést, amely meghatározta I. Mária skót királynő eljegyzésének feltételeit II. Henrik francia király fiával, a trónörökös Ferenc herceggel. 1559-ben azonban, amikor csatlakozott a skót protestánsokhoz, francia birtokait és címeit elkobozták és megszűnt.
II. Henrik francia király és Filippa Duci királyi ágyas törvényesen elismert lánya Diána 1563-ban nyerte el a Châtellerault hercegnője címet, de arról 1582-ben lemondott Angoulême hercegnői címéért, a Châtellerault hercege cím ismét megszűnt.
A hercegi címet ezután 1584-ben III. Louis de Montpensier fia, Lajos nyerte el. Az ő unokája, Marie, Montpensier hercegnője hozzáment IV. Henrik francia király fiához, Gaston orléans-i herceghez. A lányuk, Anne-Marie-Louise, „La Grande Mademoiselle” örökölte Montpensier és Châtellerault hercegségét. 1693-ban gyermek nélkül halt meg, és a hercegség területét első unokatestvérére, XIII. Lajos francia király fiára, Fülöp orléans-i hercegre hagyta, a címek megszűntek.
Az 1720-as években Fülöp eladta a földeket Frédéric Guillaume de la Trémoille-nak, Talmont hercegének, akinek fiát, Anne-Charles-Frédéric de la Trémoille-t 1730-ban Châtellerault hercegévé tették. Amikor 1759-ben utód nélkül meghalt, a cím ismét kihalt, a földek a La Trémoille család másik ágához kerültek. Ez volt a cím utolsó, törvényes létrehozása és megszűnése.
1864-ben III. Napóleon francia császár újraélesztette az 1548-as címet. De az újraélesztés nem az eredeti kedvezményezett leszármazottját, Derby 14. grófját és nem az utolsó férfi ági örököst, Abercorn 2. márkiját nevezte meg kedvezményezettként, hanem Hamilton 12. hercegét, aki édesanyja, a badeni Mária Erzsébet hercegnő révén harmadik unokatestvére volt a császárnak. Hamilton hercegei és Abercorn hercegei azóta is ezt a címet használják Franciaországban, minden jogi indoklás nélkül.

Részleges családfa

szerkesztés

A hercegi cím jelenlegi birtokosa, James Hamilton (London, 1934. július 4. –), Abercorn 5. hercege. A hercegi cím örököse Hamilton márkija, az örökös örököse a Strabane vikomtja cím viselésére jogosult.[5][6] A következő családfa csak a cím öröklésében szerepet játszó családtagokat tünteti fel. Részletesebb adatokat talál itt a hercegi cím megszerzéséig terjedő időszakról, és itt a hercegi cím megszerzése utáni időszakról.

  • James Hamilton,   Abercorn 1. grófja[m 5] A Hamilton hercege családfa Abercorn ágának folytatása.
    • James Hamilton (~1603-~1670),   Abercorn 2. grófja. Felesége: Katherine Clifton (~1592–1637)[m 6]
      • James Hamilton[m 7]
        • Catharine Hamilton, aki özvegyen Abercorn 5. grófjának lesz felesége[m 8]
      • George Hamilton (~1636–1683),   Abercorn 3. grófja[m 9]
    • Claud Hamilton,   Strabane 1. bárója[m 10]
      • James Hamilton[m 11]
      • George Hamilton[m 12]
        • Claud Hamilton,   Abercorn 4. grófja[m 13]
        • Charles Hamilton,   Abercorn 5. grófja, felesége: Catharine Hamilton (l. feljebb)[m 14]
    • Sir George Hamilton[m 15]
      • Col. James Hamilton[m 16]
        • James Hamilton,   Abercorn 6. grófja[m 17]
          • James Hamilton,   Abercorn 7. grófja[m 18]
            • James Hamilton,   Abercorn 8. grófja[m 19]
            • Capt. Hon. John Hamilton, R.N.[m 20]
              • John James Hamilton,   Abercorn 9. grófja, 1790-től:   Abercorn 1. márkija 1790, K.G., P.C.,[m 21]
                • James Hamilton, Hamilton vikomtja[m 22]
                • James Hamilton (1811–1885),   Abercorn 2. márkija, 1868-tól   Abercorn 1. hercege 1868, K.G., P.C.,[m 23]
                  • Louisa Jane Hamilton (1836–1912) Férje: William Montagu Douglas Scott (1831 – 1914), Buccleuch 6. hercege, Queensberry 8. hercege
                  •   James Hamilton, Abercorn 2. hercege (1838–1913)
                    •   James Hamilton, Abercorn 3. hercege (1869–1953)
                      •   James Hamilton, Abercorn 4. hercege (1904–1979)
                        •   James Hamilton, Abercorn 5. hercege (1934–)
                          • (1) James Hamilton, Hamilton márkija (1969–)
                            • (2) James Hamilton, Strabane vikomtja (2005–)
                            • (3) Lord Claud Hamilton (2007—)
                          • (4) Lord Nicholas Hamilton (1979–)
                        • (5) Lord Claud Hamilton (1939–)
                          • (6) Alexander Hamilton (1987–)
                • Lord Claud Hamilton (1813–1884)
                  • Douglas James Proby (1856–1931)
                    • Sir Richárd George Proby 1. baronetje[7] (1886–1979)
                      • [Sir Peter, Proby 2. baronetje[7] (1911–2002)
                        • Sir William, Proby 3. baronetje[7] (1949–)

Társcímek

szerkesztés

A Hamilton család címere egy vörös pajzsot ábrázol, amelyen három ezüst csík található. A család mottója: "Sola Nobilitas Virtus" (Az egyedüli nemesség az erény).

Abercorn hercege a következő címek birtokosa:

  • Marquess of Abercorn (  1790)
  • Marquess of Hamilton (  1868)
  • Marquess of Strabane (Tyrone megyében) (  1868)
  • Earl of Abercorn (  1606)
  • Viscount Strabane (  1701)
  • Viscount Hamilton (  1786)
  • Lord Paisley (Renfrewshire) (  1587)
  • Lord Abercorn (Linlithgowshire) (  1603)
  • Lord Paisley, Hamilton, Mountcashell és Kirkpatrick (  1606)
  • Lord Hamilton of Strabane, (Tyrone megye) (  1617)
  • Baron Mountcastle (Tyrone megye) (  1701)

Vagyon

szerkesztés

Az Abercorn jelenlegi hercege, James Hamilton, jelentős vagyonnal rendelkezik, amely nagy részben földbirtokokból származik. A herceg nettó vagyonát 23 millió dollárra becsülik, amelyet üzleti tevékenységeiből és befektetéseiből szerzett.[8][9]

A Hamilton család, amelyhez az Abercorn hercege tartozik, jelentős földbirtokokkal rendelkezik Írországban és Skóciában. Az egyik legjelentősebb birtokuk a Baronscourt birtok Észak-Írországban, Tyrone megyében, amely több mint 47,000 hold területet foglal magában.[10] Emellett a család birtokában van mintegy 16,000 hold föld Donegal megyében is.

A család skót birtokai közé tartozik több földterület Edinburgh és Renfrew környékén. Ezenkívül az Abercorn hercegi címhez tartozó birtokok közé tartoznak területek Portobello környékén is, ahol a Hamilton Terrace nevű utcát építették ki a XIX. század végén.[11]

Megjegyzések

szerkesztés
  1. ↑ A Paisley Abbey a Skócia Egyház plébániatemploma a Cart folyó keleti partján, a történelmi Renfrewshire megyében levő Paisley városának központjában, 11 kilométerre nyugatra Glasgow-tól, Skóciában. A templom XII. századi. A XVI. századi reformációt követően a skót egyház plébánia templomává vált.
  2. ↑ VI. Jakab skót király (Angliában: I. Jakab) idejében Nagy-Britanniából tömeges bevándorlás történt Írország egyik történelmi tartományába, Ulsterbe, ezt nevezik Ulster gyarmatosításának (Plantation of Ulster). A legtöbb telepes Dél-Skóciából és Észak-Angliából érkezett, kultúrájuk különbözött az őslakos írekétől. 1606-tól kezdőtt a gazdag külföldi földtulajdonosok magánfinanszírozású területfoglalása, majd 1609-től a hivatalos állami foglalás is megkezdődött. A föld nagy részét elkobozták a gael nemesektől, akik közül többen Európába menekültek. 1607-ben az angol uralom ellen kitört a kilencéves háború, amely Tyrone Felésként is ismert (Tyrone's Rebellion), amelyet - némi spanyol segítséggel – az angolok nyertek meg. A hivatalos „ültetvény“ becslések szerint félmillió hektár (2000 km2) szántóból állt Armagh, Cavan, Fermanagh, Tyrone, Donegal és Londonderry megyékben. Az Antrim, Down és Monaghan megyékben lévő földek a király támogatásával magánkézbe kerültek.
  3. ↑ a b c d e A Titkos tanács (formálisan His Majesty's Most Honourable Privy Council, Őfelsége Legtiszteletreméltóbb Titkos Tanácsa) az Egyesült Királyság szuverénje tanácsadóiból álló formális testület. A titkos tanácsadókként ismert tagjai főként vezető politikusok, akik az alsóház vagy a Lordok Házának jelenlegi vagy korábbi tagjai. A név után írt „P.C.“ rövidítés a tanács tagság rövidítése.
  4. ↑ Earl of Arran (Arran grófja)   skót főrendi cím. Ugyanakkor létezik Earl of Arran   cím az ír főrendiségben is. A két cím különböző, különböző helyekre utal: a skóciai Arran-szigetre és az írországi Aran-szigetekre. A skót grófság Hamilton hercegének mellékcíme, míg az ír grófság a Gore család viselte cím. Nem egyszerűsíti a helyzetet, hogy létezik egy nem főrendi skót cím: Earl of Arran. A címet   először 1467-ben Thomas Boyd számára, akit később hazaárulásért elítéltek. A következő létrehozás   1503-ban történt James Hamilton javára. Unokáját 1562-ben őrültnek nyilvánították, és a címet 1581-ben a király kedvence, James Stewart kapitány kapta. 1609-ben Hamilton második márkija örökölte a grófságot. 1643-ban a harmadik márki Hamilton hercege lett, és Arran grófságának másodszorra is megkapta a címet (megerősítette az uralkodó). A második herceg halála után az 1503-as létrehozású grófi cím alvó állapotba került (van jogos igénylő, de az nem igényelte a címet). De a második herceg 1503-as halála után a címet a lánya suo jure (pontatlanul: nem használhatta, de birtokolta) őrizte, amikor férjhez ment a férj "a felesége jogán" (suo uxoris) használhatta a felesége címeit, ezt az Arran grófja   esetében 1643-ban az uralkodó megerősítette. Arran grófja cím azóta a Hamilton hercege cím alcíme. Ugyanakkor a második létrehozás továbbra is szunnyad.
  5. ↑ 2. Lord Paisley P.C., (kb. 1575 – Monkton 1618. március 23.), nyughely: Paisley Abbey Church; házasság: Marion Boyd ( – Canongate, Edinburgh, 1632. augusztus 26.), Thomas Boyd, 5. Lord Boyd lánya
  6. ↑ Katherine (néha Catherine) 1592 körül született Angliában. Apját 1608. július 9-én írásban beidézték a parlamentbe, ahol Huntingdonshire-ben Leighton Bromswold 1. Clifton bárójává (  1608) nyilvánították. Az így kreált bárók utódlása női ágon is lehetséges volt. Katherine volt szülei egyetlen életben maradt gyermeke, így Leighton Bromswold kastélyának örököse. Kétszer nősült. Először 1609-ben, körülbelül 17 éves korában vette el Esmé Stewart, Lennox 1. hercegének fiatalabb fia. Mivel férje bátyja élő férfi leszármazott nélkül halt meg, a hercegség a férjére szállt, hercegsége kevesebb mint egy évig tartott 1624. július 30-án meghalt. Katherine királyi engedélyt kapott Lennox hercegnéi címének megtartására. A párnak tizenegy gyermeke született, köztük a hercegség örököse, James Stuart. Katherine 1618-ban megörökölte apja birtokait és címét, így saját jogán (suo jure) Clifton bárónője lett. 1627 körül újra férjhez ment, második férje James Hamilton, Abercorn 2. grófja volt. Három gyermekük született, köztük a grófi cím örököse, George Hamilton. 1637-ben halt meg. Forrás: Person Page - 10953 (angol nyelven). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 12.)
  7. ↑ Lord Paisley, ( – 1670 előtt); házasság: London 1653. április 4., Catherine Lenthall ( – vélhetően: 1696. július 20.), Sir John Lenthall lánya
  8. ↑ (1653/54 – Pall Mall 1723. május 24.) temetve: Westminsteri apátság, első férj: William Lenthall of Burford Priory, Oxford (– 1686. szeptember 6.), második férj: Charles Hamilton, Abercorn 5. grófja
  9. ↑ Született 1636 körül, meghalt: Padova, Olaszország, 1683
  10. ↑ 2. Lord Hamilton, ( – 1638. június 14.), temetve: Leakpatrick, Tyrone megye; házasság: Kirk of Bellie (település), Elgin megye 1632. november 28. Lady Jean Gordon (1612 körül – 1668. április 9. után), George Gordon, Huntly 1. márkijának lánya
  11. ↑ 3. Lord Hamilton, 2. Lord Strabane, született: 1633, meghalt: Ballyfatten, Strabane, 1655. június 16.
  12. ↑ 4. Lord Hamilton, 3. Lord Strabane, született: 1636 február 14./1637. december 1., meghalt 1668. április 14., házasság: 1659 Elizabeth Fagan (– 1684. január 12. után), Christopher Fagan of Feltrim lánya
  13. ↑ 5. Lord Hamilton, 4. Lord Strabane, elesett a hollandok ellen vívott tengeri harc során 1691. augusztusában.
  14. ↑ meghalt: Strabane 1701. június; házasság: Catharine Hamilton (1654 – 1723. május 24.), James Hamilton, Lord Paisley lánya
  15. ↑ Donalang 1. baronetje (1660 körül – 1679), házasság: Mary Butler (–1680. augusztus), Thomas Butler, Thurles vikomt lánya
  16. ↑ a hollandok ellen vívott tengeri harc során sérüléseibe belehalt : 1673. június 6., temetve: Westminster Abbey; házasság: 1661, Elizabeth Colepeper (1637 körül – 1709), John Colepeper of Thoresway 1. bárójának lánya
  17. ↑ P.C. (1660 körül – 1734. szeptember 28.), házasság: 1684. január 24., Elizabeth Reading (1668 körül – 1754. március 19.), Sir Robert Reading, Reading első és utolsó baronettje
  18. ↑ P.C., (született: 1685. március 22. – London, Cavendish Square, 1744. január 11.), házasság: 1711. márius 26. Anne Plumer (1690. június 29. – 1776. augusztus 10.), Col. John Plumer of Blakesware, Herts lánya
  19. ↑ (London, 1712. október 22. – Boroughbridge, 1789. október 9.), temetve: Abbey of Paisley
  20. ↑ született: 1714. február 3., megfulladt Portsmouthban 1755. december 18., házasság: 1749. október 13., Harriet Craggs (1713 körül – 1769. február 1.), James Craggs államminiszter törvénytelen gyereke, Richard Eliot özvegye
  21. ↑ (1756. július – Bentley Priory, Stanmore, 1818. január 27.), első házasság: St. Marylebone Midx. 1779. június 20., Catherine Copley (– 1791. szeptember 9.), Sir Joseph Copley, Sprotborough 1. baronettjének lánya, második házasság: Grosvenor Sq., Midx, 1792. március 4. (elválás: 1799) Lady Cecil Hamilton (1770. március 15. – 1819. június 19.), George Hamilton lánya; harmadik házasság: Dover St, St.George's, Hannover Sq, 1800., március 4. Anne Jane Gore (1763. április – Nápoly, 1827. május 7.), Arthur Saunders Gore, Arran 2. grófjának lánya. Gyereke csak az első házasságából született.
  22. ↑ (Petersham Lodge, 1786. október 7. – London, 1814. május 27.), házasság: London, 1809. november 25., Harriet Douglas (1782. augusztus 9. – 1833. augusztus 26.), Hon. John Douglas és Frances Lascelles lánya
  23. ↑ (London 1811. január 21.– Baronscourt, 1885. október 31.), házasság: Gordon Castle, 1832. október 25., Lady Louisa Jane Russell, V.A. (London, 1812. július 8. – Coates Castle, 1905. március 31.), f 6th Bedford 6. hercege lánya

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b c d e f g h i j Genealogical and Heraldic Dictionary of the Peerage and Baronetage of the British Empire (angol nyelven). Burke's Peerage Limited, 54. o. (1914. december 28.) 
  2. ↑ a b c d e f g h Abercorn Papers (angol nyelven). Public Record Office of Northern Ireland. (Hozzáférés: 2024. július 5.)
  3. ↑ Grand Masters of the United Grand Lodge of England [ugle and of Scotland] (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. július 6.)
  4. ↑ McAndrew, Bruce A.. Scotland's historic heraldry (angol nyelven). Woodbridge: Boydell Press (2006). ISBN 9781843832614 
  5. ↑ Abercorn, Duke of, Debrett's Peerage and Baronetage, 150th, London: Debrett's, 1939–1945. o. (2019. december 28.). ISBN 978-1-9997-6705-1 
  6. ↑ Abercorn, Burke's Genealogical and Heraldic History of the Peerage, Baronetage and Knightage, 106th, Crans, Svájc: Burke's Peerage (Genealogical Books), 3–6. o. (1999. december 28.). ISBN 2-9400-8502-1 
  7. ↑ a b c A baronett cím a bárói cím alatt áll, nem része a főrendi (peerage) címeknek.
  8. ↑ Duke of Abercorn Net Worth (angol nyelven). Net Worth Inspector. (Hozzáférés: 2024. július 23.)
  9. ↑ Duke of Abercorn (angol nyelven). CelebsAgeWiki. (Hozzáférés: 2024. július 23.)
  10. ↑ An Ulster Circuit: O’Neill princes and Abercorn dukes (angol nyelven). Dukes and Princes. (Hozzáférés: 2024. július 23.)
  11. ↑ Treverlen (angol nyelven). The Duke Of Abercorn’s Lands. (Hozzáférés: 2024. július 23.)

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Abercorn_hercege&oldid=27714246”