Főmenü megnyitása

Akhal teke

lófajta
(Akhal tekini szócikkből átirányítva)

Az akhal teke Közép-Ázsia legnemesebb és leghíresebb lófajtája, a sztyeppei nomád népeknek, így a korai magyaroknak is a lóállományuk jelentős részét képezte.

Akhal teke
Akhal teke (krém)
Akhal teke (krém)
Származási hely  Oroszország
 Türkmenisztán
 Kazahsztán
 Üzbegisztán
 Kirgizisztán
Vérmérséklet Melegvérű
Szín szinte minden szín
Testfelépítés Karcsú, magas ló
Jellemzők Kitartó, kemény, nagyon gyors ló.
Marmagasság 145-157 cm között
Fejforma Kicsi fej
Eredete Történelem előtti
Élettere Száraz, sivatagi
Hasznosítása Sportló
Jegyzet
Egyenes leszármazottja az egykori türk lónak
Ahal-tekini lap Weboldal
A Wikimédia Commons tartalmaz Akhal teke témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

Ezeket a lovakat az i.e. 1. századi kínai krónikák is említik azzal, hogy Közép-Ázsiában csodálatos, „vért verejtékező mennyei lovakat” tenyésztenek. Ez a megnevezés onnan ered, hogy a lovaknak nagyon vékony a bőrük és az erek átlátszanak rajta. Megerőltetés során az erek kidagadnak, meg is sérülhetnek és a vér összekeveredhet a valódi izzadsággal, így úgy tűnik, mintha vért izzadna a ló. A tradíció szerint hét takaróval kellett letakarni a bőrük érzékenysége miatt, és ezt a takarót csak este, vagy versenyek alkalmával vették le.[1] A kínaiak egész hadjáratokat indítottak sikertelenül a "mennyei" lovak megszerzéséért. Nemzetközileg használt nevét a Kopet-dag hegység és a Karakum sivatag közt elterülő Ahal-oázis környékén letelepedett türkmén teke törzsről és tenyészhelyéről, az Ahal-oázisról kapta. Nagy valószínűség szerint az orosz nyelv sajátosságai miatt terjedt el az akhal megnevezés az orosz uralom alatt és terjedt el világszerte. Magyarországon inkább „ahal” néven említik. Igazi türkmén fajta, egyenes leszármazottja az egykori türk lónak. Története közel 3000 éves múltra tekint vissza. Az aşgabat-moszkvai 4300 kilométeres távlovaglás tette világhírűvé.[2] Több olimpiai aranyérmes díjló is volt már a fajtában, mint Absent, Mual, Penteli. Szikár felépítésű, első osztályú mozgása van, egyenletes, sima, ruganyos és minden jármódban nyújtott. A zord ázsiai körülmények között kivételes teljesítőképessége alakult ki. Kifejezetten versenyzés számára alkalmas, hosszú élettartamú hátasló, akár 300 kilométert is képes megtenni 24 óra alatt.

 
Akhal-Teke a Kurultájon - 2014

JellemzőiSzerkesztés

Az akhal teke általában erős akaratú és élénk, karcsú testű ló. Jellemzői a kicsi fej, a hosszú, egyenes orrhát, a kifejező szem, a széles érzékeny orrlyuk és a hosszú fül. A mar magas, a far gyenge, a farok alacsonyan tűzött. A lábak hosszúak és izmosak. A sörény ritka, az üstök gyakran hiányzik. Tipikus nomád ló, nagy kitartásáról ismert. Néhány országban ma már versenylónak is használják.

Marmagassága 145–157 cm között van, szőrzete fémes csillogású, rengeteg színváltozata van a szinte kékbe vagy lilába hajló feketétől az almásszürkén át egészen a csodálatos mahagóni pejig.

     

HasznosításaSzerkesztés

Elsődleges hasznosítása: versenyló, a díjugratásban, díjlovaglásban, militaryben, és a távlovaglásban.

TenyésztéseSzerkesztés

Magyarországon az akhal tekét az ópusztaszeri ménesben tenyésztik.[3] A ménes kialakítása az 1970-es években kezdődött, amikor a Szovjetunióból 3 fedezőmént importáltak hazánkba a türkmén akhal teke ménesből. A három csődörből csupán egy, Musztafa tudott kisebb számú tenyészanyagot szolgáltatni, de egyik csődör utódja, Musztafa 53 kiemelkedő ugróteljesítménye és jó örökítőkészsége miatt állami fedezőmén lett. A tenyésztés napjainkban is jó eredménnyel és egyre bővülő állománnyal sikeresen működik, az átlagos lólétszám 60 körül van.[4]

Eredményes lovakSzerkesztés

  • Poligon, hosszú ideig csúcstartó volt kitartásos magasugrásban a volt Szovjetunióban 212 cm-rel.
  • Perepel, 1950-ben 8 méter 78 cm-rel távolugró rekordot állított fel.
  • Absent, díjlovaglásban 1958-ban Aachenben 2. helyezett lett, az 1960-as római olimpián nagydíjban aranyérmet szerzett, majd 1964-ben, Tokióban bronzérmet nyert. Kétéves korában galoppon is versenyzett. 16 éves koráig sportkipróbálás alatt állt.
  • Kambar, a kiváló galoppversenyló 64 versenyéből 63-at megnyert.
  • Káplán, 26 versenyéből 16-szor első lett, 1400-4000m-es távokon.
  • Magdan, (Karakír) 1952-ben a Közép-Ázsiai Köztársaságok Kazah Bajnokságán, 50 km-es távon második lett, 1 óra 30 perc 51 mp-es eredményével.
  • Akbar, Taskentben 10.000 m-en 14 perc 14,8 másodperc eredménnyel győzött.
  • Musztafa 53, eredményes díjugró ló volt, valamint szabadonugróban 2 méter felett ugrott. 1935-ben 84 nap alatt 4300 km-t tettek meg vele, Aşgabattól Moszkváig, ebből 360 km sivatagi terep volt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Josee Hermsen: Lovak enciklopédiája, 15. oldal
  2. 'Az Akhal tekini fajta'. [2009. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 20.)
  3. 'Akhal tekini ménes Ópusztaszeren'. [2008. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
  4. Az Akhal Teke fajta jellemzői. [2012. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 14.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Akhal teke témájú médiaállományokat.