Albert von Buxthoeven (Bexhövede, 1165Riga, 1229. január 17.) a XIII. század egyik legfontosabb és legsikeresebb hittérítő püspöke, aki szász mintára katolikus teokrata államot hozott létre a mai Lettország és Észtország helyén. Riga alapítója, püspöke, a Kardtestvérek rendje életre hívója.

Albert von Buxthoeven
Albert püspök szobra a rigai dómban
Albert püspök szobra a rigai dómban
Született1165?
Buxhovden
Elhunyt1229. január 17.
Riga
Nemzetiségenémet
SzüleiAlbert von Buxthoeven [1] és Adelheid von Aumund-ot[2]
Foglalkozása
  • politikus
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • segédpüspök
  • püspök
  • Roman Catholic Bishop of Livonia (1198–1229)
  • megyéspüspök (1198–)
SírhelyeRiga
Riga püspöke
Vallásarómai katolikus egyház
Püspökké szentelés1199. március 29.
Bréma???
SzentelőkIII. Ince pápa

Hivatalkanonok, brémai székesegyház
Hivatali idő– 1199

HivatalÜxküll (Uxhall, Ikšķile) püspöke
Hivatali idő1199 – 1202
ElődjeBertold

HivatalRiga püspöke
Hivatali idő1202 – 1229. január 17.
UtódjaNikolaus von Nauen
Szentelt püspökök
Theodericus (Dietrich, Thierry) von Treiden, Leal (Lihula) püspöke1211. március 1.
A Wikimédia Commons tartalmaz Albert von Buxthoeven témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Származása, családja szerkesztés

Albert von Buxthoeven nagyapja Albert, Jerichow grófja volt.[3] Két fia született, I. Albert[1] és Rudolf (1130? – ?).[4] I. Albert Adelheid von Aumund-ot[2] vette feleségül, aki Dietrich I von Aumund[5] és Kunigunde Alheidis von Stade[6] lánya volt. Adelheid von Aumund-ot férje halála után N. von Utlede[7] vette el, egyik fiúk II. Hartwig, Bréma érseke[8] lett. I. Albertnek hat gyereke született.

I. Albert halála után felesége ismét férjhez ment, két gyereke született:

  • Johann[40] Szászországban maradt az Apeldorni uradalom vezetőjeként, de Dorpat ostromában biztos részt vett.[41]
  • Salomon von Apeldern[42]

Élete szerkesztés

A vélhetően 1165-ben született Albert, bár első szülött fiú volt, papi pályát futott be, felemelkedését nagybátyjának, II. Hartwig brémai érseknek köszönheti. Miután az első két rigai püspök – Meinhard[43] és Bertold[44] – kevés sikert ért el a pogány balti népek megtérítésében, az érsek Albertet nevezte ki Riga új püspökének,[45] III. Ince pápa szentelte fel. Albert tanult két elődje hibájából – Meinhard és eleinte Bertold is békés térítést folytatott –, Albert zsoldos sereget toborzott a hódításhoz.[46] Első rigai útja előtt megszerezte a német király, a pápa, a dán uralkodó beleegyezését és jóváhagyását is.[47] A pápa hamarosan kinyilvánította, hogy az északi pogányság megtérítése épp oly nemes cselekedet, mint a Szentföldre irányuló hadjárat, ezzel utat nyitott az északi-keresztes hadjáratnak.

Albert első fontos döntése volt Riga megalapítása (1201),[48][49] az új város fejlődését segítette, hogy püspöki székhelyét is ide helyezte át Uexküllből.[50] Albert – türelmetlenül vagy előrelátásból – nem várta meg, amíg Európa uralkodói keresztes hadat szerveznek, vagy valamelyik lovagrend bekapcsolódik a hódításba, megalapította "saját" lovagrendjét, a Kardtestvérek rendjét, amelyet a pápa az ő irányítása alá helyezett.[51]

A kardtestvérek biztosították a fegyveres erőt Livónia meghódítására. Albert és a Rend 1206-ban legyőzte a líveket,[52] 1208-1209 között a Balti-tenger partvonalán és felfelé a Daugaván nyomultak előre. A Kardtestvérek Dél-Észtországot 1215–1220 között hajtották Albert és a saját uralmuk alá. Észak-Észtország 1220-as dán meghódítását (Dán Észtország) követően Nyugat-Észtországot a dánok a Kardtestvérekkel együtt hódították meg. Dorpat 1224-es bevételével[53] Livóniában teljessé vált a keresztény hegemónia.[54]

Albert sikereit az egyház és a Német-Római Birodalom egyaránt igyekezett kisajátítani, ezáltal is növelve saját hatalmukat. 1207-ben Fülöp német király Albertet birodalmi herceggé nevezte ki, Livóniát adva hűbérbirtokul. Albert hivatalosan hercegpüspök lett.[55][56] 1209-ben III. Ince pápa közvetlenül a pápai hatalom alá rendelve Albertet, Riga püspökét, így fel– vagy megszabadította Albert püspököt a német-római császár vazallusága alól. Albert 1215-ben részt vett a lateráni zsinaton, ahol a pápa teljes támogatást ígért livóniai hittérítéséhez.[57] (VII.) Henrik német király 1225-ben megerősítette elődje, Fülöp adta birodalmi herceg kiváltságában Albertet.

Az Albert által alapított és irányított Kardtestvérek már 1207-ben annyira megerősödött, hogy a meghódított területből részt követelt. Első, a pápa által is jóváhagyott megállapodásban Albert, hűbérúrként, a meghódított terület egyharmadát engedte át a Kardtestvéreknek. A rigai püspöké maradt Rigán kívül Treiden és Metsepole régiója, a Kardtestvéreké lett az Aa folyón túli terület.[58]

A lovagrend a meghódított területeken a pogány törzsek emelte földvárakat általában lerombolta, helyükre kővárat építettek. Ezekre a helyekre a püspök plébánosokat nevezett ki, akik feleltek a templom építésért, a megtérítettek hitéletéért és ellátták a közigazgatási feladatokat is. Albert püspök számos kolostort alapított: Ösel és Dorpat városában, a legfontosabb azonban a Daugava torkolatában 1202-ben alapított ciszterci kolostor volt.[59] Sigulda, Võnnu, Aizkraukle és más, máig létező városokat is a német hódítók alapítottak.

Albert vélt vágya az érseki cím volt, de ezt nem kapta meg a pápától. Ugyanakkor rendelkezett püspök-szentelési joggal – egyszer élt vele, Theodericus (Dietrich, Thierry) von Treiden[60] esetében – és joga volt új egyházmegyét létrehozni. Ez utóbbi hasznos volt, mert a gyors, egy emberöltő alatt lezajlott terjeszkedés és térítés szervezetileg a távolságok és számosság miatt sem volt egyetlen püspök által kezelhető. Albert három egyházmegyét hozott létre, ezek a rigai egyházmegye alá tartoztak: Észt Püspökség (1211)[61] a Zemgale Püspökség (1217) [62] és az Ösell Püspökség (1228).[63]

Albert püspöki idejének alig felét töltötte Livóniában, szinte folyamatosan úton volt. Harminc év alatt 27-szer hajózott át a Balti-tengeren Lübeck és Riga között. Háromszor is jár Rómában: 1211-ben,[64] 1215-ben[57] és 1220-ban[65]

Püspökként tárgyalt III. Ince[64][57] és III. Honoriusz[65] pápákkal, VI. Knut[47]és II. Valdemár[66] dán királyokkal, Fülöp német királlyal és II. Frigyes német-római császárral. Mai szemmel nézve is hatalmas kapcsolati hálót épített és tartott életben. Egyik kortársa, Lübecki Arnold (megh. 1211/14) így ír krónikájában Albertről:

És mivel ez az ember [Albert püspök] rengeteg testvérrel és baráttal (ornatus fratribus et amicis) állt kapcsolatban, sok támogatója volt az Úr szőlőjében. Azt sem tudom könnyen megmagyarázni, hogyan talált kegyre a királyok és mágnások körében, akik pénzzel, fegyverrel, hajókkal és készletekkel segítették.[67]

Albert Rigában halt meg, 1229. január 17-én.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b I. Albert von Buxhovden (1125? Bexhoevede, Loxstedt, Németország – 1186 Riga, Lettország), a rigai püspök apjaAlbert von Buxhoeveden, I. (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  2. a b Adelheid von Aumund (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  3. Albert Graf von Jerichow (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  4. Rudolf I. von Jerichow (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  5. Dietrich I von Aumund (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  6. Kunigunde Alheidis von Stade (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  7. N. von Utlede (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  8. Hartwig von Utlede-t 1184-ben nevezték ki Bréma érsekévé, 1207. november harmadikán halt meg.Archbishop Hartwig von Utlede (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2022. november 1.)
  9. Hermann von Buxthoeven, németül: Hermann von Buxthoeven, oroszul: Князь-епископ Герман фон Буксгевден (Буксгевден), franciául: Prince-évêque Hermann, finnül: Ruhtinaspiispa Herman von Buxhoevden, észtükl: Vürstlik piiskop Hermann von Buxhövden, svédül: Furstbiskop Herman Herman von Buxhoevden (von Buxhoevden)Hermann of Dorpat (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  10. Herman von Buxhoevden 1163-ban született. 1219-ben neveztél ki Észtország püspökévé, a püspökség székhelye Leal (Lihula) volt, majd Észtország újabb egyházmegyéi létrejöttekor Dorpat püspökévé vált, e tisztségből 1245-ben mondott le, 1248-ban halt meg Dorpatban. Herman von Buxhoevden öccsének, Albert von Buxhoevden riga alapító püspökének volt a bátjya, egyházi karrierjét testvérének köszönhette. Bishop Herman von Buxhoevden (angol nyelven). Hierarchia Catholica, Volume 1, Page 472
  11. Henrik Livónia krónikája XXIII:11 Albert livóniai püspök Theodorik helyére testvérét, Hermannt, a nem kevésbé tiszteletreméltó brémai Szent Pál apátot nevezte ki. Albert püspök hírnököket küldött Kurlandon és Samlandon keresztül Németországba, hogy közölje vele ezt a tényt. Ezért Hermann magdeburgi érsekhez ment, és általa felszentelték Észtország püspökévé.
  12. Henrik Livónia krónikája XXIV:3 A király a rigaiak által már leigázott és megkeresztelt Saccaliát és Unganniát a szomszédos tartományokkal együtt Livónia egyharmadát adta nekik (Kardtestvérek), kivéve a rigai püspököt és újonnan felszentelt testvérét, Hermannt.
  13. Henrik Livónia krónikája XXIV:4 Ugyanez a tiszteletreméltó püspök (Albert) ezért végre elment testvérével, Hermann püspökkel a dán királyhoz.
  14. Henrik Livónia krónikája XXVI:13 „Ha hajlandó vagy átadni a rigai püspöknek és a Boldogságos Mária-templomnak Észtország egyharmadát, egyharmadát pedig visszaadni Hermann püspöknek, és megelégszel a saját harmadrészeddel, akkor készséggel megtesszük, segítünk neked."
  15. Henrik Livónia krónikája XXVIII:1 A tiszteletreméltó Albert püspök eközben sok zarándokokkal és egész kíséretével visszatért Németországból. Vele jött a bátyja, a nem kevésbé tiszteletreméltó Hermann püspök, akit már régen megválasztottak és felszenteltek Észtország püspökévé, és akit a dán király már évek óta távol tartott püspökségétől. De miután a dán király szászországban német fogságba esett, a rigai püspök és ez a testvére a királyhoz ment, hogy kikérje akaratát és jóváhagyását. Tetszett a királynak, hogy Hermann Livóniába, Livóniából pedig észtországi püspökségébe menjen.
  16. Henrik Livónia krónikája XXVIII:2 A Militia Testvérek tanácskoztak a püspökökkel, az egyház embereivel és az összes Rigaival a Rigához tartozó észt tartományok felosztása ügyében. Átadták Hermann Unganniát püspöknek tartományaival... Az unganiak is örültek Hermann püspök uralmának, aki Odenpähben tartózkodott.
  17. Henrik Livónia krónikája XXVIII:5 Mindnyájan hűségesen engedelmeskedtek neki, és seregükkel összegyűltek a Rastigerwe-tónál, és magukhoz hívták a tiszteletreméltó rigai püspököt és nem kevésbé tiszteletreméltó testvérét, Hermann püspököt minden emberükkel, papjaikkal és lovagjaikkal együtt.
  18. a b Henrik Livónia krónikája XXVIII:8 Hermann püspök bement embereivel Unganniába, és elkezdte építeni az erődöt Odenpäh-ben. Az erődbe nemes férfiakat és tiszteletreméltó lovagokat hívott, Engelbertet, thysenhuseni rokonát (generum suum: sógor), Theodorikot, testvérét, Luneburgi Helmoldot, egy körültekintő és nemes embert, valamint Doleni Jánost, és jutalék fejében mindegyiküknek adott egy provinciát vagy kilegundot.
  19. Theodericus von Buxhoeveden (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  20. Henrik Livónia krónikája VII:1 Kinevezésének ötödik évében [1203] a püspök magával hozta Németországból Meiendorfi Arnold nemest, Seehauseni Bernardot és testvérét, Theodorikot, sok tekintélyes emberrel és katonával együtt.
  21. Henrik Livónia krónikája IX:7 A püspök ... a ciszterci szerzetesek kolostorát alapította meg Dünamündében (ma: Daugavgrīva), és testvérét, Theodorik apátnak nevezte ki.
  22. Henrik Livónia krónikája XII:6 A rigaiak a Mindenható Isten és Mária segítségét kérve a Testvérek Serege, Theodorik, a püspök testvére, a kereskedők és néhány más német megérkezett Treidenbe.
  23. Henrik Livónia krónikája XV:7 A zarándokok a Milícia Testvéreivel, a püspök testvérével Theodoric-kal, az összes lív Capuo és a lettek wenden-i Berthold vezetésével hadra keltek. Hatalmas sereget gyűjtöttek össze Metsepolében, a tengerhez vonultak, és három napon át meneteltek a tenger mellett.
  24. Henrik Livónia krónikája XVI:3 Ratzeburgi Fülöp, János prépost, Theodorik, a püspök testvére, Caupo és még sokan mások követet küldtek a livekhez. Mindannyian leültek a lívekkell az erődjük előtt, és újra megvitatták az igazságosság és a béke ügyeit.
  25. a b Henrik Livónia krónikája XIX:2 A rigaiak a távolba pillantottak, és hirtelen két kogge látták közeledni. Rajtuk volt Burchard aldenborchi gróf, valamint Rothmar és Theodorik, a püspök testvérei. Amikor a Dvinához közeledtek, a hajósok látták a víz egyik oldalán az ellenséget maguk körül, a másik parton a Rigaiakat, de nem tudták, melyik oldalon vannak a keresztények.
  26. Henrik Livónia krónikája XIX:3 Aztán örömmel tértek vissza otthonaikba minden zsákmányukkal együtt. Hasonlóképpen összegyűlt Wenden Berthold embereivel, Theodorik, a püspök bátyja lovagjaival és szolgáival, valamint Thalibald fiai lettjeikkel.
  27. Henrik Livónia krónikája XX:8 Vlagyimir király (helyesen: pszkovi herceg) felszólította vejét, Theodorikot, hogy jöjjön vele Pszkovba, hogy megerősítse a békét. Theodorik megbízott benne, és lement hozzá. A novgorodiak azonnal kiragadták Theodorikot a király kezéből, és magukkal vitték fogságba.
  28. Henrik Livónia krónikája XXIII:9 Aztán ismét nagy seregnyi livóniaiak, lettek és németek gyűltek össze. Albert szász herceg, főméltóságuk velük volt, Volquin mester testvéreivel és Theodorik, a püspök testvére, a templom többi emberével. Saccalia közelében, a hadsereg helyén gyűltek össze imára és tanácsadásra.
  29. Henrik Livónia krónikája XXVI:3 Az oeseliek hét dánt és Theodoricot, a rigai püspök testvérét is túszként tartották ott a béke megerősítése érdekében. A többiek mind visszatértek a dánokhoz Revalban.
  30. Sofija von Pleskau, Princess of Pskov (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  31. Hildegunde Buxhövden (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  32. Rothmar de Bekeshoveden (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  33. Henrik Livónia krónikája IX:6 Miután Németország-szerte sok embert megnyert a keresztesháborúnak, a püspök végül visszatért a hajókhoz, és magával vitte testvérét, Rothmart a segebergi kolostorból, a Innocent atyától, a legjámborabb apostoltól kapott felhatalmazás alapján, mely szerint minden kolostorból bármelyik testvért felfogadhatja munkatársául.
  34. Henrik Livónia krónikája XVIII:8 Rothmart, bátyját nevezte ki prépostnak, kolostorának helyének Dorpatot jelölt ki, és huszonnégy falut adott számára megfelelő jövedelemmel és földekkel. Állandó kanonokokat rendelt oda, és ezt jelölte ki székesegyházának.
  35. Henrik Livónia krónikája XIII:3 Englebert, a Boldogságos Mária templom prépostja ugyanabban az évben (1209) meghalt.
  36. Engelbert von Buxhoeveden (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  37. Henrik Livónia krónikája VI:2 Távozása után testvére, Engelbert, a Neumünsterből elhívott szerzetes az első polgárokkal Rigába érkezett, és együttműködve azzal, aki az Igét adta az evangélium terjesztőinek, elkezdte terjeszteni Krisztus nevét az emberek között. a treideni Theodorik és Aldebrand testvérrel és a többi, Livóniában szerzetesként élő testvérrel.
  38. Henrik Livónia krónikája X:13 Lund érseke és Miklós püspök két élelemmel megrakott hajóval és egész kíséretükkel Rigába hajóztak. Mikor behajóztak a Dvinába, Englebert, a Boldogságos Mária prépostja és az egész kolostor fogadta őket a legnagyobb odaadással.
  39. Henrik Livónia krónikája XI:6 Amikor nagy sereget gyűjtött össze, a püspök elküldte Theodorik apátot és Engelbert prépostot saját embereivel és a zarándokokkal, akikhez szintén csatlakoztak Krisztus Milíciájának Testvérei, hogy támadják meg a Seloneket.
  40. Johannes von Apeldern (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  41. Henrik Livónia krónikája XXVIII:6 Appeldorni János, a püspök testvére és kiváló lovag, kezébe vette a tüzet, és először mászni kezdett a sáncokon. Péter, a szolgája azonnal a második lett, aki ezt tette. Késlekedés nélkül gyorsan odaértek a sánchoz. A katona többi embere látta ezt, és mindannyian futottak és követték.
  42. Salomon von Apeldern (német nyelven). Geni.com. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  43. Meinhard, (Meinhard von Segeberg, St. Meinhard, Augustus Chorher) 1130 körül született. Üxküll (Uxhall, Ikšķile) püspökévé 1186-ban nevezték ki és iktatták be, 1196-ban halt meg Üxküllben. Bishop St. Meinhard (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2022. november 1.)
  44. Berholdot 1196-ban nevezték ki, és iktatták be Üxküll (Uxhall, Ikšķile) püspöki székébe, 1198-ban halt meg Üxküllben. Bishop Berthold (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2022. november 1.)
  45. Henrik Livónia krónikája III:1 Az Úr 1198-as évében a tiszteletreméltó Albert brémai kanonokot szentelték püspökké. :: Valójában 1199-ben. A Krónika dátum "problémájáról" szól a Henrik_Livónia_krónikája A_krónika_története Dátum probléma alfejezete.
  46. Henrik Livónia krónikája III:2 A felszentelését követő nyáron Gotlandra hajózott, és ott mintegy ötszáz emberrel szerződött, hogy a keresztesekkel Livóniába menjenek.
  47. a b Henrik Livónia krónikája :III:3 Ezt követően Dánián átkelve ajándékokat kapott Knut királytól, Waldemar hercegtől és Absolon lundi érsektől
  48. Henrik krónikája Albert püspök a seregeit kísérő német kereskedők kereskedelmi érdekeit is szem előtt tartotta. Albert 1200-ban, az érkezése utáni évben megalapította Riga városát egy korábbi livóniai kikötő helyén. Itt építette a Boldogságos Szűz Máriának szentelt székesegyházat, házakat magának és káptalanjának, főhadiszállást a kardtestvérek számára, laktanyát a katonák éves illetékeinek, raktárházakat a kereskedőknek. Itt öntötték az új székesegyház harangjait is, amelyek nemcsak az istentiszteletre hívhatták a híveket, hanem a polgárokat is fegyverre hívhatták, és ünnepelték a németek földbirtokának kiszélesedését és megerősödését.
  49. Henrik krónikája A püspök felszentelésének harmadik évében a németországi katonákat hátrahagyva, a hozzá csatlakozott keresztesekkel visszatért Livzemére, és még ugyanazon a nyáron széles mezőn felépült Riga városa. és mellett létrejött egy hajó kikötő.
  50. Henrik Livónia krónikája VI:4 Ezt követően Albert uexkülli püspök felszentelése harmadik évében a kolostort és a püspöki széket Uexküllből Rigába költöztette, és a püspöki székesegyházat egész Livóniával együtt Máriának, a Boldogságos Isten anyjának ajánlotta fel.
  51. Henrik Livónia krónikája VI:6 Ugyanakkor Theodorik testvér1, előre látva a livóniaiak árulásait, és attól tartva, hogy képtelen lesz ellenállni a pogányok sokaságának, sőt, a hívek számát megsokszorozni és a pogányok között megőrizni a kereszténységet, megalapította a Krisztus Milíciájának Fivéreit2. Ince pápa úr a templomosok uralmát, valamint ruhájukon viselhető jelvényként kardot és keresztet adott nekik. Megparancsolta nekik, hogy püspöküknek engedelmeskedjenek.
    1 Ez hibás, mivel minden más források a rend alapítójának Albert püspököt, nem pedig Theodorik dünamündei apátot tekinti. Meglehet, az ötletadó Theodorik volt, de valószínűtlen, hogy egy apát számára adjon a pápa engedélyt lovagrend alapítására.
    2 A rendet szokás Kardtestvérek rendje, Livóniai kardtestvérek néven említeni, latinul: Fratres militiæ Christi Livoniae.
  52. Henrik Livónia krónikája XI:1 A kilencedik évben [1207] miután egész Livónia megkeresztelkedett, az egyház megpihent, örvendezett a béke csendjének, és várta püspökének érkezését. ... Amikor a rigai püspök pünkösdkor [június 10-én] Rigába érkezett, mindenki örömmel fogadta. Vele jött Gottschalk, Pyrmont grófja, egy második gróf, és sok más zarándok, előkelő és tekintélyes ember, akik az egyház békéjének örvendezve alkották a város védőfalát, ezentúl a pogányok támadásától sem féltek.
  53. Henrik Livónia krónikája XVIII:3 és 5-6
  54. Chris Parry: Swordbrothers in Livonia (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. december 4.)
  55. Henrik Livónia krónikája X:17 Miután teljesen bejárta Szászországot és Vesztfáliát, végül eljutott Fülöp király udvarába, és mivel egyetlen királytól sem várhatott segítséget, a Birodalomhoz fordult, és megkapta a Birodalomtól Livóniát. Ezért a jámbor emlékezetű Fülöp király megígérte, hogy minden évben száz márkával segíti őt. Ha valakit csak ígéretekkel gazdaggá lehetne tenni!
  56. Faure, Gunter, Teresa Mensing. 3, The Estonians: the long road to Independence (angol nyelven). London: Lulu.com, 68. o. (2012. április 12.). ISBN 978-1-105-53003-6. Hozzáférés ideje: 2022. december 2. „Bishop Albert had thus accomplished his mission and was rewarded by King Philip (of Germany) who elevated him to be a Prince of the Holy Roman Empire and appointed him ruler of Livonia. In 1225 King Henry VII of Germany confirmed the title of "Prince" for Albert and for his brother Hermann who was the Bishop of Dorpat (Tartu). On January 17, 1229, Albert Buxhoeveden, Prince Bishop of Livonia, died in Riga. A statue in his likeness in Figure 3.1 stands on a pedestal in the front wall of the cathedral of Riga.” 
  57. a b c Henrik Livónia krónikája XIX:7 Az Úr megtestesülésének évében, 1215-ben zsinatot tartottak [nov. 11-30] a római templomban Ince pápa elnöklésével négyszáz pátriárka, bíboros és püspök, valamint nyolcszáz apát jelenlétében. Köztük volt Albert livóniai és az észt püspök [Theodericus von Treiden] is. A püspök beszámolt a főpápának és az összes püspöknek a bajokról, a háborúkról és a livóniai egyház ügyeiről. Mindannyian együtt örvendeztek a pogányok megtérésének, valamint a háborúk és a kereszténység sokrétű diadalának. A püspök így szólt: „Szent Atyám – mondta –, ahogy szentséged nem szűnt meg ápolni Jeruzsálem Szentföldjét, a Fiú országát, úgy Livóniát, az Anyaországot sem szabad elhanyagolnod, amely eddig a pogányok között volt és távol volt vigasztalásodtól, és most újra elhagyatott. A Fiú szereti az Édesanyját, ahogy nem akarná elveszíteni saját földjét, úgy nem engedné, hogy elvesszen édesanyja földje." A pápa így válaszolt: "Mindig gondosan ügyelünk arra, hogy buzgóságunk atyai törődésével úgy segítsük az Anya földjét, akár a Fiú földjét." A zsinat végeztével a pápa örömmel küldte vissza őket, miután megújították prédikációs és térítési jogaikat, és bűneik megbocsátását remélő zarándokok Livóniába hívását, hogy együtt megvédjék az új keresztelteket a pogányok támadásaitól.
  58. Henrik Livónia krónikája XI:3 A [pápa] a még meg nem szerzett földeket Istenre bízta, és a már megszerzettek egyharmadát átruházta rájuk meghagyva, hogy a püspököt megilleti a területükön a tized egynegyede, a neki való engedelmesség elismeréseként. A Milícia Testvérei ezért a püspök kérésére Livóniát három részre osztották, és átengedték neki, mint apának, az első választást. A püspök először a Caupo [livón törzs megkeresztelkedett vezetője] földjeiből álló régiót, nevezetesen Treident [Treiden, az Turaida, ami ma Sigulda városrésze]] nevezte meg. Ezután a testvérek választották maguknak második harmadként, az Aa túloldalán lévő régiót, harmadik rész, Metsepole, megmaradt a püspöknek.
  59. Henrik Livónia krónikája VI:5 A Dvina torkolatánál kolostort épített a ciszterci szerzetesek számára, amelyet dünamündei kolostornak vagy Szent Miklós-hegynek nevezett el. Felszentelte munkatársát az evangéliumban, Treideni Theodorik testvért, a kolostor apátját.
  60. Theodericus (Dietrich, Thierry) von Treiden 1160-ban született, 1211-ben szentelte fel Albert von Buxhovden az észt Leal (Lihula) püspökévé. E címmel egyidejűleg lett Liège és Köln segéd-püspökévé. 1218. július 18-án halt meg Revealban.Bishop Theodericus (Dietrich, Thierry) von Treiden (angol nyelven). Catholic-Hierarchy. (Hozzáférés: 2022. december 4.)
  61. Az Észt püspökség első püspöke Fulco volt 1170 körül, akit a lundi érsek nevezett ki. Sem Fulco életéről, sem tevékenységéről, sem haláláról nincs megbízható információ. A megbízható források szerint az Észt egyházmegyét 1211-ben alapították. Első püspöke Theodericus von Treiden volt, a második Albert von Buxhovden testvére, Herman von Buxhovden. Herman, Alberthez hasonlóan birodalmi hercegi címet kapott, így ő is hercegpüspök volt. 1224-ben a püspökség székhelye Dorpat lett. Herman utóda, Johann Buxhoevden von Roppa, szintén a Buxhovden családhoz tartozott.Diocese of Dorpat (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. december 4.)
  62. 1217-ben Albert rigai püspök kezdeményezi a Seloniensis/Semigallen (Sēlpils, Semigallen, Selburg) püspökség létrejöttét és Bernard de Lippe-t pedig a püspökének kinevezni. 1218-ban Otto de Lippe, Utrecht püspöke szenteli püspökké Bernard de Lippe-t, aki haláláig, 1224 április 30-ig viseli ezt a tisztséget (Bishop Bernard de Lippe (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. december 4.)). A püspökség hányatott sorsát mutatja kinevezett püspökei Baudoin d’Aulne (1232 január 28 – 1243), Heinrich von Lützelburg (1247 december 5. – 1251), Bonfiace du Puy (1379) és Giovanni Jagow (1383 február 18 – 1384 július 20) megszakadó szolgálati idejei.Diocese of Semgallen (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. december 4.)
  63. A Ösell (Oesell) [Saare-Lääne] (Saaremaa) püspökséget 1228-ban alapította Albert püspök, az egyházmegye 1560-ig állt fent.
  64. a b Henrik Livónia krónikája XV:2 Ugyanebben az évben a püspök Rómába ment Volquinnal, a Milícia Testvéreinek mesterével. A püspököt a pápa a legszívélyesebben fogadta, Livónia és Lettia felosztására vonatkozó kiváltságokat kapott, megújított felhatalmazást kapott a prédikációra és bűnbocsánat adására, és örömmel tért vissza. Miután Poroszországon keresztül elküldték a kiváltságokról szóló átiratokat, Livónia egész lakossága nem kicsit örvendezett, úgyhogy könnyek között fogadta a hírnököket, mert a háborúk sok szorongása után még a pápától is vigasztalást kaptak.
  65. a b Henrik Livónia krónikája XXIV:4 A livóniai püspök átkelt a tengeren, és Lübeckbe érkezett. Amikor tudomást szerzett a dán király cselszövéseiről, hűséges barátai segítségével titokban elhagyta a várost. Sietve a római udvarba, a legfelsőbb pápa elé érkezett, aki irgalmasan és atyailag meghallgatta kérvényeit.
  66. Henrik Livónia krónikája XXIV:4 Ugyanez a tiszteletreméltó püspök ezért végre elment testvérével, Hermann püspökkel a dán királyhoz. Livóniát és Észtországot is a király hatalmába bízta, feltéve, hogy kolostorainak elöljárói, valamint emberei, az összes rigai, valamint a livóniaiak és lettek beleegyezését adják e feltételekhez.
  67. Arnoldi Chronica Slavorum Loud, Graham. The Chronicle of Arnold of Lübeck (angol nyelven). London: Routledge. DOI: 10.4324/9780429053245 

Források szerkesztés

  • Henrik Livónia krónikája: Henricus Lettus .szerk.: James A. Brundage: The Chronicle Of Henry Of Livonia (angol nyelven). New York: Columbia University Press. ISBN 978-0-231-12888-9. Hozzáférés ideje: 2022. október 31.  A könyv beszkennelt változatának letöltése.
  • Brundage könyve: Henricus, de Lettis, kb. 1259. The chronicle of Henry of Livonia – Henricus Lettus (angol nyelven). New York: Columbia University Press (1893. április 12.). ISBN 978-0-231-12888-9 
  • Marc Szwajcer: Henri De Livonie Ou Henri Le Letton: Chronique De Livonie (francia és latin nyelven). (Hozzáférés: 2022. november 19.)
  • Tamm, Marek, Linda Kaljundi, Carsten Selch Jensen. Crusading and chronicle writing on the medieval Baltic frontier : a companion to the Chronicle of Henry of Livonia (angol nyelven). Farnham, Surrey, England: Ashgate. ISBN 978-0-7546-6627-1 
  • szerk.: Anu Mänd, Marek Tamm: Mission And Mobility: The travels and networking of Bishop Albert of Riga (c. 1165–1229), Making Livonia – Actors and Networks in the Medieval and Early Modern Baltic Sea Region (angol nyelven). Abingdon, Oxon: Routledge (2020. április 12.). ISBN 9780367273095. Hozzáférés ideje: 2022. december 5. 

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés